Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-109

Az országgyűlés képviselőházának 10!>. ülése 1928 január 12-én, csütörtökön. 65 Mégpedig különbséget kell tenni azért, mert az ősjegyzőket, sőt azokat a nem-ősjegyzőket is, akik háborús időben szerezték címleteiket még vezethette, vezette is hazafias szempont, de akik az összeomlás után szereztek hadikölcsön címletet, azokat csak a felértekelésre való spekuláció vezethette, amit pedig honorálni nem akarunk, mert olyanok azok az emberek, akik az összeomlás után vásároltak, mint azok az ócskevaskereskedők, aki a háborús időben a hadvezetőségtől megvették a harctéren felrobbant lövedékek érctörmelékeit, ezt pedig senki sem akarja honorálni. Módot kell tehát adni annak az elvnek érvényesülésére, hogy minden címletbirtokos, csak az általa a címletekbe valósásrgal befektetett értéknek és nem a névszerinti érték felértékelésére tarthat számot, tehát még az ősjegyzőknél is ki kell kutatni, annak igazolását kell követelni, hogy vájjon az egész összeget kifizette-e, nem lombard kölcsönt vett-e fel és milyen összeíret vett fel lombardkölesönben, mikor fizette ki, visszafizette-e még aránylag jó koronában, vagy teljesen devalvált koronában fizette-e vissza. Csak ennek az elvnek pontos érvényesítése fogja a hadikölcsönök visszafizetésének erkölcsi célzatát szolgálni. Azt hiszem, ha ezt akarjuk megyalósitani. akkor ki fog derülni, hogy a valorizációs igényre jogosult összeg sokkal kevesebbet fog kitenni, mint amennyit a nosztrifikált kölcsönök kibocsátásakor ÍI felértékelések

1 képviseltek. Tehát vagy vannak a kormánynak adatai, vagy nincsenek. Lehetetlen, hogy mindezek a megfontolások a kormány agyában is ne fordultak volna meg, de az bizonyos, hogy ezeknek az adatoknak beszerzése nélkül, ezeknek az adatoknak átvizsgálása, lelkiismeretes ruminálása nélkül a valorizációt megtagadni minden jogi. minden erkölcsi és minden gazdasági alap nélkül való. Azok közt, akik az összeomlás után szerezték címleteiket, semmiféle megkülönböztetésre nincs szükség, de kell egy bizonyos arányosítást végezni azon gazdasági és társadalmi jelentőséiTü érdekek szerint, amelyek az egyes címletbirtokosok címleteinek valorizálásához fűződnek. Már kifejtettük, hogy más megítélés alá esik az, aki frontharcos, és más alá a hadseregszállitó, más alá a magánalkalmazott és más alá a föld- és háztulajdonos. így lehet egész hosszú sorozatát a kombinációknak felálitani de nem szabad túlsók kombinációt felállítani, mert ez az áttekinthetőséget és a könnyű kezelhetőséget sértené. Bizonyos azonban, Ihogyha azokat, akik a legkisebb méltánylást érdemlik, ha a hadikölcsönöknek összeomlás utáni vásárlóit, hogyha a hadseregszállitókat, ha azokat a pénzintézeteket, amelyek már amúgy is rér leírták az ő hadikölcsöneiket, ha azokat a pénzintézeteket, amelyek a korona leromlásából amugyis már igen nagy hasznot láttak, ha a már általam emiitetteket a legalacsonyabb kategóriába szorítom, ha ezeknek hariikölcsöneit inkább csak szimbolisztikus jelentőséggel végzem el. akkor meggyőződésem szerint nem 20 millióval, banemï a Sándor Pál által javasolt 11*6 millió összeggel el lehetne érni azt. hony az árvák oénzét, a katonai óvadékokba fektetett címleteket 12—15, sőt ennél magasabb százalékkal ia valorizálni lelhetne. Fontos pedig, hogv ezt a valorizációt ugv végezzük el, hogy a munka, amelyet vonzunk, ne legyen kihalt remények síremléke, hanem kgven •• nemzet hálájának, a nemzet jövőbe veieti hitének és n késő nemzedéknek serkentése. T. Ház! Kérdem: mindezeknek az adatoknak, mindezeknek a számításoknak előterjeszKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ. VIII. tése nélkül van-e valamelyikünkben lelkiismeret arra, hogy egyszerűen elvesse a legközelebbi időben megvalósitandó valorizáció gondolatát? Nem volna egyszerűen léhaság kisiklani e kötelezettség alól azzal az ürüggyel, hogy ime, én nem temetem el egyszer s mindenkorra, lehet még feltámadása 35 év elkövetkeztével?! Kinek sürgős ez az elhatározás? az erkölcsi szégyenbe való besülyedés? Ennek a törvénynek sürgősségét én nem látom; mesterkélt sürgősséget teremtettek azzal, hogy bizonyos perek felfüggesztését záros határidőhöz kötötték. Az is kifogás alá esik, hogy pereket felfüggesztenek. Mit jelent a perek felfüggesztése kormányrendeletekkel, kormányzati felhatalmazás alapján? A magyar közjog szerint nincs alaptörvény, de vannak törvények, amelyek mégis egész gondolkodásunknak, állami cselekvésünknek fundamentumát alkotják. Ilyen n 1869 : IV. te. a birák függetlenségéről. Ez a törvény ]9. §-ában kiemeli, hogy senkit törvényes birájától elvonni nem szabad. Minden rendelet, minden intézkedés, amely valamely per elintézését felfüggeszti, mégpedig azért, hogy majd később, esetleg évek vagy hónapok mulya hozandó uj törvénv döntsön afelett, elvonja azt a birájától. (Sándor Pál: Felfüggeszthetik száz évre is!) De higyjék el, még mindig ez a kisebb baj. Ha már egyszer a hibát elkövették, kisebb baj az, ha néhány hónapig meghosszabbítjuk a terminusokat, mintha elhamarkodással belet iprunk az anyagi igazságba akkor, amikor az anyagi igazságnak érdemben elbuktatása a nemzet erkölcsének elbukását is jelenti. (Ügy van! a szélsőbal oldal on.) Kinek sürgős ez? Én értem a pénzügyin inister ur türelmetlenségét. (Bud János pénzügyminister: Nem vagyok türelmetlen!) Ez a Macbeth türelmetIensé«re. akit gyötör a bankóra emlékezés. (Derültség és zaj.) A minister ur Macbeth-el együtt töpreng. (Bud János pénzügymínister: Nem vagyok Macbeth!) ha a végrehajtás nem megy elég gyorsan s azt mondja: de jó volna gyorsan végrehajtani! (Zaj.) Macbethnek megjósolták, hogy nem lesz legyőzve, mig csak a burnami erdő nem mozdul meg s maga nem mássza meg a Dunsinan hegyet. Nem érzi. miriTster ur, hogy már mozdul a burnami erdő? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem látja a minister ur, hogy a nemzet társadalma, amely lecövekelten mint erdő tűrte eddig a vihart, törzsén, tűrte a szú őrlését és az élősdiek ölelését, már nem akarja tovább viselni a mozdulatlanság, tehetetlenségét? A minister ur a nemzet jövője nevében kérte; mi a nemzet jövőjének és becsületének nevében tagadtuk meg e törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk! — Farkas István: Visszavonja a javaslatot. Tessék csak visszavonni, sokkal praktikusabb! — Zaj.) Bud János pénzügyminister: T. Ház! Rá kell mutatnom arra, hogy — sajnos — a tanácskozási időből már csak 10 perc van hátra s ez alatt az idő alatt nem igen tudom elmondani mind azt, amit szeretnék. Csak akkor tudnám ezeket elmondani, ha valamivel több idő állana rendelkezésemre. (Esztergályos János: csak egy szó: visszavonom! — Zaj. — Jánossy Gábor: Ne murizzunk!) A törvényjavaslattal kapcsolatban már elmondottam véleményemet, amelyet, azt hiszem, nyíltan és érthetően állapítottam meg. Mi a helyzet? Erős megfontolás és rideg meg9