Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-109

66 Az országgyűlés képviselőházának 109.ülése 1928 január 12-én, csütörtökön. gondolás ezen az oldalon s a szónoki lehetőségeknek minden terrénuma a másik oldalon. (Pakol

s József: Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!) Kénytelen vagyok ezt megállapítani, mert nem tagadom, rendkívül érdekes volt az a beszéd, amely az előbb elhangzott, (lpoz! Upy van! jcbbfclől.) Baracs Marcell t. képviselőtársam az ő nagy szónoki erejével, határozottan kidolgozott, szép beszédben mondotta el érvelését és mégis, azt hiszem, ő maga is ugy fog gondolkozni, hogy beszédében nem ellenem, hanem mellettem szolgáltatott érveket. (Zaj bal felől.) Mindenki a nemzet jövőjéről beszél, kérdem tehát, lehet-e azt mondani ezzel a kormánnyal, vagy a kormány egyik ministerével szemben, aki itt egy olyan programmot akar a mostani nehéz helyzetben megteremteni, amely a mai nehéz helyzetből kihozza az országot gazdasági, szociális és kulturális alapon, hogy ez csak másodrangú kérdés, hogy ez tulajdonképen majdnem csak játék. (Sándor Pál: Ezt nem mondotta!) Nem ezt mondotta az igen t. képviselőtársam, hanem azt, hogy politikai játék van itt a háttérben. (Sándor Pál: Azt mondotta! — Rassay Károly: A megváltozott álláspontra értette! — Zaj.) Én ma is fentartom azt az álláspontomat, hogy az ország mai helyzetében valorizálásról beszélni tulajdonképen nem lehet. Nem lehel beszélni akkor, amikor azt látom, hogy a főiadatok tömegével állunk szemben, amikor nem látom ennek a kérdésnek összes kihatásait, amikor a világon minden tényező csak egyet kivan itt, azt, hogy ismételten megerősítsük gazdasági alapokat, amelyeken építeni és teremteni lehet. Tudom és érzem ennek a kérdésnek nehézségeit. Hiszen azt mondhatták nekem, és mondják sokan és nagyon tekintélyes oldalról, miért nem fordítom meg a tételt. Nem tudom megfordítani, mert — ismételten aláhúztam és most is aláhúzom — mi nagy áldozattal elértünk eredményeket, de ezeket nem lehet semmiféle alapon az egyik oldalon kockáztatni, mert a másik oldalon ezeket az eredményeket megrendithetetlenekké tenni csak akkor lehet, ha igenis, egész gazdasági életünket átszervezni, organizálni és tökéletesíteni tudjuk. Ezekre a kérdésekre vissza fogok térni, és az igen t. képviselőtársaim is vissza fognak térni, amikor jön a költségvetési vita, mert ott fog jönni ezer követelés a túlsó oldalról énúgy, mint erről az oldalról. (Rassay Károly: Takarékosságot! — Farkas István: Leépíteni a bürokráciát! — Sándor Pál: Bűnösen tékozolnak, kiadják a pénzt, amely önöknek Csáky-szalmája! — Zajrs ellenmcndások a jobboldalon.) Ami a takarékosságot illeti, nzt hiszem, eltérés nincs a két oldal között. Itt mindenki egyformán hirdeti a takarékosságot. (Rassay Károly: De ott nem gyakorolják!) Bocsánatot kérek, végeredményben lehet kifogásolni tételeket, de vegyék elő a világ bármely nemzetének költségvetését: nem fog-e tudni mindenki kifogásolható tételeket találni? Nem tudom megérteni ezeket a kijelentéseket s nagyon szeretném, ha egyszer már konkretizálnák ezeket. (Fábián Béla: Hányszor megtettük! — Farkas István: Sajnos, hogy nem tudja megérteni! — Fábián Béla: Nemzetvédelmi alapoknak milliárdok! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Bud János nénzügyminister: Nem hiszem, hogy rá tudják bizonyítani a kormányra, vagy akár erre az oldalra, hogy indokolatlan noesékolás folynék. (Ellenmondások a baloldalon.) Lehetséges, hogy egy és más tételben nem értünk egyet, mert az nem tetszik egyeseknek, de ez nem jelenti azt. hogy a tétel indokolatlan volna. (Farkas István: Sohasem volt ilyen pocsékol ás az állam pénzével! — Zaj.) Erről az oldalról épugy hallom azt a kivánságot, hogy a közterhet csökkenteni kell. mint a másik oldalról. Nem lehet a tételt ugy felállítani, ahogy Baracs t. képviselőtársam tette, aki azt mondotta, ha én 20 milliót le akarok csökkenteni a forgalmiadóból, akkor fordítsam inkább ezt az összeget erre a célra. Én nem ezt mondottam, én mást mondottam. A mai helyzetet nem látom alkalmasnak arra. hogy ezen a téren csökkentéssel éljünk, de igenis el tudom képzelni a gazdasági élet parancsoló szükségességét, amely a verseny szempontjából a világpiacon meg fogja követelni ennek az adótehernek csökkentését. Nézzenek utána beszédemben, azt hiszem elég jól emlékszem, hogy azt mondottam: nem tudom megjelölni ezt az időpontot és akkor hozzátettem: amikor én ilyen kérdőjelekkel állok szemben, szabad-e nekem a másik oldalon olyan tehertételeket felvennem a költségvetésbe, amelyeket a jövőben bizositani nem tudok? Ez egy pénzügyminister részéről a legnagyobb könnyelműség volna, mert ez előrevethetné könnyen a deficit árnyékát. Én csak azt mondom, nekem mindegy, hogy egy pengő, vagy öt pengő deficitet nratat ki költségvetésünk, ha deficit van, mindaz az eredmény rombadől, amelyet nagy fáradsággal elértünk. Ezt mondottam, sem többet, sem kevesebbet nem mondtam. Tgen t. képviselőtársaim a ti'iloldalon most azért, mert bizonyos engedményeket vagyok hajlandó tenni (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és honorálni akarom azt az álláspontot, hogy nem akarom egyszersmindenkorra elvenni a reményt. (Helyeslés a jobboldalon. — Malasits Géza: Ez kell a választókerületeknek!) most azzal vádolnak, hogy véleményt változtattam. Nem értem igen t. kértviselőtársaimat a szélsőbaloMalon, hogy miért olyan idegesek! (Rassay Károly: Azért, mert boszszant bennünket ez a játék!) Bocsánatot kérek, én a szociáldemokrata képviselőkre értettem. Megvallom, hogy az ő fe'szólalásaikat nagy érdeklődéssel kisértem és ideig-óráig az volt a meggyőződésem, hogy talán azt jelenti ez, hogy iíren t. képviselőtársaim a marxista elveket félretették és odaállanak a kapitalista társadalom védelme érdekében. (Zaj a szélsőbaloldalion.) Követelték itt a valorizációt, de figyelmeztetni vagyok kénytelen egyre, arra, hogy amikor önök kormányon voltak (Esztergályos János: Már megint a régi leves! — Zaj a szélsőbaloldalon.) a forradalom megindulása idején, amikor legalább is nagy befolyást eryakoroUak a kormányra, mi volt első intézkedésük? Nem volt még leromolva ugy a korona, volt annak még alapos értéke és az első intézkedésük volt az egyes állampapírok után a kamatfizetés betiltása. Mivel indokolták ezt? (Pakots József: Kun .Bélát utánozni nem dicsőség!) Azért mutatok erre rá t. uraim, mert ugyanakkor ott látom a lavinát

r is. önök jórészt a takarékbetétek valorizációját követelik. (Esztergályos János: Kilenc esztendő telt el már azóta. má<ris másként kellene kezelni a kérdést!) Gondolja át valaki ezt a kérdést, aki tud gazdasáe-^ag gondolkozni, hogy lehetségps-e a takarékbetétek valorizációját követelni? Ez még legerősebb pénzintézeteinknek is marói-holnapra való megszűnését jelentené. A vidéki pénzintézetek miből fedezzék ezt. hiszen