Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-109
56 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1928 január 12-én, csütörtökön. mailag még egy kivánság kifejezésével sen? akarjuk megkötni, hogy akár már a jövő évben is ne hozzon egy ellenkező irányú, ellenkező tartalmú, célzatú törvényt. Ha most kimondanék akár egy külön szakaszban, hogy ezen a 4. § intézkedései mellett és a 6. $ törlésével majd annakidején kivánjuk, hogy a törvényhozás intézkedjék a hadikölcsönök esetleges valorizációja tekintetében, ebben benne van a negativum, vagy ha ugy tetszik, az a pozitivum is, hogy a törvényhozás véleménye szerint pedig addig, amig ez az időpont el nem következik, a magyar törvényhozásnak ehhez a kérdéshez nem szabad nyúlnia, addig lezártnak tekinti a hadikö'csönöknek azt a kérdését, amely ilyen intézkedés nélkül, a törvényhozásnak ilyen kijelentése nélkül lezártnak nem jelentkeznék, úgyhogy én végeredményében attól, amit a minister ur javasolni vél és amit önöknek mint a lelkiismeret mákonyát tálal fel, nemcsak érdemben jobb elintézést nem várok, hanem ellenkezőleg: látom a helyzetnek még azt a súlyosbodását is hogy a törvényhozás véleményének szankciója alá helyezi azt is, hogy ti, badikö'csönösök pedig függesszetek fel legalább 35 esztendeig minden reményt arra, hogy valaha valóra váljék az a kivánságtok, hogy vagyonotok utolsó foszlányát megmenthetitek. Hát akkor kérdem én, tulajdonképen miié jó ez a politikai játék? Vájjon nem ugyanaz-e a helyzet, eset'eg rosszabbított alakban és tartalommal, amely helyzet még tegnapelőtt fenforgott? Ha ezt az inkább formai, mint tartalmi módositást a törvényjavaslaton végzi a minister ur és a többség, ezzel a minister ur csak példáját fogja adni annak, amit ugy is tudunk, hogy a jog már keletkezésében is nem erkö'csi han r m hatalmi fogalom. (Bud János pénzügymínister: Ugyanez van a német törvényben!) Kérem, majd válaszolok erre. Nemcsak ez van benne. Azonfelül épen a pénzügyminister ur kijelentéseiből, épen a pénzügyminister ur adataiból fogok rámutatni arra, hogy mennyivel kedvezőbb anyagi helyzetben láthatunk hozzá akár most is a valorizációhoz, mint amilyenben akkor a német állam volt. A jog keletkezésében is nem erkölcsi, hanem hatalmi fogalom és ez a kis módosítás is azt jelenti hogy a pénzügyminister ur megalkudott azokkal az áramlatokkal, amelyeket le kellett szerelni, hogy lega'ább forma szerint tüntesse el a népszerűtlenségnek azt az ódiumát, amely ehhez a törvényjavaslathoz tapadt. A törvényt az erősebb hozza mindig a gyöngébbnek a terhére. Emlékeztetem a pénzügyminister urat a mi joghallgató éveinkre. Az elsőéves joghallgató még fogékony lélekkel szivja magába Papinianusnak tanítását, hogy: Quae facta laedunt pietatem existimationem, verecundiam nostram, ut generaliter dixerim. contra bonos mores fiunt me nos fecisse quidem videamur. Még feltételezni sem szabad azt, hogy képesek legyünk valamit elkövetni, ami a hagyományok, a megbecsülés, az igazságérzet, a jó erkölcs ellen volna. Mire aztán Paoinianus tanítványa a realitások terén mozgó, élő és működő államférfiuvá növi ki magát, ez az államférfin inkább Machiavellihez szegődik, (Peidl Gyula: Ugy van!) aki magasztalta az ő derék firenzei polgártársait, hogy hazájuk érdekében még bűnöket is képesek elkövetni. Itt elérkeztünk a minket érdeklő, általunk most tárgyalt probléma lényegéhez Dióhéjban összefogva ez a problémának a lényege: nevekkel kifejezve: Papianus vagy Machiavelli. szavakban kifejezve: mi és velünk együtt sokan abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az államnak az ő becsületbeli és jogi tartozásait teljesítenie kell; a pénzügyminister ur pedig és akik őt támogatják, azon az állásponton vannak, hogy a nemzet jövcjének érdekében még ezeket a becsületbeli ós jogi kötelezettségeket is meg kell, meg lehet szegni. A tisztesség, a jó erkölcs, a forgalmi hűség, a jogérzet követeli meg azt, hogy mindenki teljesítse a maga kötelezettségeit.^ A csődbekerültet nemcsak a polgári jognak és a közjognak, hanem a társadalmi capitis diminutionak árnya is kiséri. Már előbb emiitettem, hogy ez a társadalmi capitis diminutio még fokozódik akkor, ha becsületbeli tartozásról van szó. Büntetőtörvénykönyvünk sújtja azt, aki az adósság-kontrahálár.nál, a hitelezésre rábírásnál tett különleges Ígéreteit ós fogadkozásait cserbenhagyja. Büntetőtörvénykönyvünk ezt a büntetést különlegesen szigorítja akkor, amikor ennek a hiúnak bizonyult hitegetésnek árvavasryonok estek áldozatul. Az államnak, mint gazdasági alanynak jogügyleteit ugyanazok a szabályok intézik, amelyek az egyesekét. Egy bizonyos, hogy az államnak megvan a hatalma ahhoz, hogy ha valamely kötelezettséget túlterhesnek érez, akkor törvényhozás utján ettől a túlterhesnek érzett kötelezettségtől részben vasrv egészben szabaduljon. Ez azonban csak a formai mentességet adja meg neki, de cselekedetének benső igazságtalanságán, erkölcsi fonákságán nem változtat. Az állam szuverén a maga alattvalói felett, az állam alattvalóit, polgárait tűrésre és cselekvésre is kényszeritheti. De ez a szuverenitása csak addig tart, amig az ő kényszerhatalma, tehát csak addig, amig polgárainak fizikumát és polgárainak vagyonát kezében tartja. Ez a hatalom a lelkekre, az érzésekre, a gondolatokra nem terjed ki. Az állam megbüntetheti az érzéseknek, a gondolatoknak megnyilvánulását, de nem akadályozhatja meg a lelkeknek erjedését, nem akadályozhatja meg azt, hogy a társadalom ne alkossa meg a maga erkölcsbirálatát és a maga erkölcsitéletét afelett az állam felett, amely a veleszemben a kötelezettséget cserbenhagyta. Jaj annak az államnak, amely polgárai előtt, a nemzet társadalma előtt elvesztette erkölcsi hitelét, amely még addig sem tud felemelkedni, hogy pillanatnyi tehetetlenségére való hivatkozással legalább belátható időkre Ígérje meg erkölcsi kötelezettségeinek teljes'tését és amely a nemzet becsületbeli tartozásainak megtagadására alkalmazza azt a három szócskát, amely mint a legszentebb nemzeti becsületnek fogadalma élt bennük. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az állam az ő létét nemcsak hivatalnokainak hivatalos gesztusaiban és cselekvéseiben éli ki. Az állam az ő belső rendjét és biztonságát nem alapithatja kizáró^g állami végrehajtókra és a szuronyok hegyére; az állam belső rendje, nyugalma és biztonsága az ő legfőbb forrását a társadalom jog- és erkölcsérzetében, kötelességtudásában birja. Hogyan követeljen a társadalomtól jogot, erkölcsöt és kötelességtudást az az állam, amely mindezekben maga ad elriasztó példát? Nem gondolja-e a kormány, hogy el kell korhadnia annak a társadalomnak, amelyből kivesz a forgalmi hűség, kivesz a kötelességvállalás és a kötelesség hűsége, amelyből kivesz a jogérzet és az erkölcsi érzet? Akár békében, akár végveszély idején fordnlhat-e valaha állampolgáraihoz, önkéntes kölcsönért az az állam, amelynek polgárai mindig emlékezni fognak arra és okulni fog-
