Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-109

Az or szag y y ülés képviselőházának 109.il bontakoznak ki. Játék folyik a kastélyban, de nemcsak ebben a kastélyban, hanem játék folyik abban a szabadságtéri kastélyban is. Az a játék azonban nem ma- kezdődött. (Rassay Károly: Tegnapelőtt!) Nem is tegnapelőtt. — A pénzügyminister ur egyénisége mindegyikünk szemében az integritás dolgában minden kifogáson felül áll, száz százalékkal zsiráljuk egyéniségének, becsületességének minden irányban való kiválóságát, de mélyen t. minister ur, azt lehet megállapítani, hogy valahányszor a pénzügyminister ur kijelentéseket tett, hogy nem valorizál. (Zaj.) valahány alkalommal a pénzügyminister ur hivatalos kijelentéseket tett arról, hogy nem valorizál, körülbelül mindannyiszor felszaladt a tőzsdén a hadikölcsönök árfolyama. (Sándor Pál: De még mielőtt e kijelentéseket megtette.) Nem furcsa az, hogy voltak mindig olyan kezek, akik pontosan olyankor vették fel a hadikölcsönt, amikor a pénzügyminister ur kijelentette, hogy nem valorizál. Nem furcsa az, hogy vannak nagy kezek, hogy tőzsdei nyelven beszéljek, vannak tüchtig emberek, akik jobban tudják azt, amit a pénzügyminister ur akar, mint a pénzügynnnister ur maga, akik tudják- vagy legalább is azt hiszik, hogy az ő kezükben az a hadikölcsön-címlet többet ér, mint annak a hazafias ősjegyzőnek a kezében, amelyből a kurzussal kicsiklandozzák a foszlányok foszlányát, akit megfosztanak reménységétől olcsó áron azok, akikről azt lehet mondani, hogy a törvény peremén járnak. És ez nem uj jelenség, t. pénzügyminister ur. Rátérek még beszédem későbbi folyamán arra, hogy ezt a játékot látjuk már azóta, amióta országunk, körülbelül 1922 óta, ezen ; financiális imbolygásokba keveredett. Látjuk j azt a jelenséget, hogy hogy vándorol át bizo- i nyos gyengébb kezekből az államadósság tömbje bizonyos erős kezekbe, olyan kezekbe, melyek az állammal szemben telheteleneknek látszanak, oly kezekbe, melyek felérnek az államhoz. De nemcsak ott folyik a játék a szabad- \ ságtéri kastélyban, itt is folyik egy politikai j játék, mert politikai játék az, ha a pénzügyminister ur és a kormány heteken keresztül ismételt kijelentésekben, a törvényjavaslat indokolásában, hirlapi cikkekben, interjúkban azon a i törhetetlen állásponton áll, hogy a hadikölcsön- j címletesek felsegitése egyenlő volna az államgazdaságnak a pusztulásával, ma pedig azon az állásponton áll, hogy lehetséges felsegíteni a hadikölcsöncímleteseket. Nem méltóztatik azt gondolni, hogy ebből dialektikai okszerűséggel az következik, hogy a minister ur most már az ellenkező állásponton van, hogy ám kövessünk el bűnt az állam ellen, hogy segítsünk a címleteseken? Ha egyiknek érdekét szeges ellentétbe állította a másikkal a minister ur, aki azon az állásponton volt, hogy még az sem elégséges, ha ma megtagadjuk a valorizálás lehetőségét, de egyszersmindenkorra, minden időkre ki kell mondani, hogy ne valorizáljunk. Sándor Pál t. barátom határozati javasla- í tát a legnagyobb mértékben ellenezte a t. pénzügyminister ur, aki pedig nem kívánta egyébnek kimondását, mint azt, hogy a nemzet becsületbeli adósságának ismeri el a hadikölcsöncímletek felértékelését és erről gondoskodni kíván oly időben és mértékben, amely időben ! <•

s amely mértékben erre képes lesz. Politikai J .latok az, ha a pénzügyminister ur heteken ke- i resztül, különösen december 14-iki beszédében \Sïi L Í$Í

Át

i gazdasági tudását, politikai eú- ! oV À iff^at köti ahhoz, hogy a törvényhozás i az o álláspontját elfogadja és, amennyiben hí- ' ése 1928 január 12-én, csütörtökön. 55 telt lehet adni, a pénzügyminister ur ennek a tárcának a birtokában egy olyan álláspontot képvisel, mely a tegnapelőttivel ellentétben van. Politikai játék az, ha a t. pénzügyminister ur körülbelül azt a tréfát engedi meg magának, amelyet ismerünk a régi Fliegende Blätter-ekbol. Volt egy hires Oberländer nevű rajzolója ennek a lapnak, akinek a tréfája az volt, hogy hogy lehet egy tollvonással a szomorú malacot viggá változtatni. Marad az egész alak minden változás nélkül, csak a lefelé kunkorodó farkincát kell felfelé kunkorítani. Hát, egyszerre csak megváltozott volna a helyzet tegnapelőttről mára? Politikai játéknak kell tekintenem, hogyha a minister ur tegnap-tegnapelőtt még ugy állott elénk, hogy ő az a Don Quixote, aki a Salus rei publicae hercegkisassszonyért verekszik Lab ina rablólovaggal, ma pedig Don Quixote utolsó fejezetének jelenetét idézi fel és kijelenti, hogy: »Nézzétek, nem vagyok én az a Don Quixote lovag, aki verekszik hercegkisasszonyokért rablólovagokkal, — én vagyok az a Don Quixote lovag, akit mindig ugy ismertetek: a jóságos!« De politikai játék az, ami ezen a címen ii( ma történik. Az a látszat, sőt ugy hiszem, hogy ez a valóság: egyszerűen egy formulát akarnak teremteni, amely a pénzügyminister ur és a kormány álláspontját a maga teljes ridegségóben fentartja (Sándor Pál: Ugy van!) annak népszerűtlenségét elkendőzi (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és saját pártjának alkalmat és módot ad arra, hogy azt a lelkiismeretet, amelyben a nemzet lelkiismerete látszott megmozdulni, megnyugtassa és immár megszavazhassa a törvényjavaslatot avval a formulával, amelyet a pénzügyminister ur a lapok szerint előterjeszteni fog. Mert mit jelent az, hogy nyitva hagyja ezt a kérdést? Wolff Károly i. képviselőtársam tegnap ugy képzelte a kérdés nyitvahagyását, hogy egyszerűen csak ki kell dobni, eliminálni kell a törvényjavaslatból a 6. §-t, amely kijelenti, hogy (olvassa): »Az átértékelésből ki van zárva az államnak, a törvényhatóságnak és a községnek bármely magánjogi pénztartozása, illetve értékpapírban kifejezett pénztartozása.« Képzeljük el, ho?ry ezt kidobtuk, s akkor itt marad a törvényjavaslat 4. §-a, amely azt mondja (olvassa): »Az átértékelésből ki van zárva: a készpénzkölcsön tartozás... hacsak a törvény kivételt nem tesz« és a 4. pontja, amely azt mondja (olvassa): »záloglevélben, vasúti részvényben vagy határozott kamatozású, közforgalom tárgyául szolgáló más értékpapírban kifejezett tartozás.« Ha tehát a 6. §-t ki is dobjuk, megmaradna a 4. § amely minden megküUinböztetés, minden kontradikció nélkül beszél készpénztartozásokról és beszél értékpapírban, kötvényekben kifejezett tartozásokról; ha nein kontradisztingvál, akkor nemcsak magánosok és magánintézetek, hanem az állam által vállalt, kontrahált köztartozások, az állam által kibocsátott kölcsöncímletek is bennfoglaltatnak a 4. §-nak eme intézkedésében, ugvhogy azt kell mondanunk, hogy hiába mondja a minister ur, hogy majd 17 év elmultával, nem tudom, milyen hosszú idő múlva fog az akkori törvényhozás intézkedni a hadikölcsönök valorizálásáról, mi már most intézkedünk, amikor kizárjuk ezt. Sőt ha nem szólanánk semmit, akkor is tisztább volna a helyzet mert akkor azt mondanók, hogy azt a törvényt, amelyet hozunk, a törvényhozás megváltoztathatja barmikor és mi a jövő törvényhozás kezet for-