Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-109

52 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1928 január 12-én, csütörtökön. használja, mert a vállalkozó nagyon természetesen ennyivel magasabban szabja meg a viteldíjakat, amelyekre a ministeriumtól engedélyt nyer. A prerogativákkal, a monopóliumokkal való gazdálkodás ilyen lehetővé tétele nem felel meg annak, amit itt a minister ur kilátásba helyezett és én csak arra kérem a mé' lyen t. minister urat, valósitsa meg ezt a kijelentését, engedjen az élet küzdelmébe mindnyájunkat tökéletesen egyenlő fegyverekkel. Én nem kívánok magamnak monopóliumot, de nem tűrhetem szó nélkül, hogy más kapja meg a monopóliumot, más jusson olyan busás haszonhoz, amely a mi tönkretételünkből, általában az egész fogyasztóközönség megnyuzásából állhat csak elő. Ennek a pontnak egy másik feltétlenül teljesitendő kritériuma a hitelélet rendezése. (Ugy van! Ugy van!) A Nemzeti Bank 6 százalékkal adja a pénzt azoknak az intézeteknek, amelyeknek alapszabályai szerint adhatja, sőt ad egyes foglalkozásoknak is. De hiába nyújt be pld. Eszterházy herceg egy váltót a Nemzeti Bankhoz, ha azt Eszterházy herceg és minden családtagja aláírja is, a Nemzeti Bank nem számitolhatja le. Ha azonban Schwarz Ignác sarki boltos valahol a legkisebb faluban odaírja a nevét, akkor leszámítolja ugyanazt a váltót a Nemzeti Bank. (Ugy van! Ugy van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) En megengedem (Gál Jenő: Próbálja meg Schwarz Ignácét benyújtani! Hogy utasítják el!) Ha Eszterházy herceg aláírása is ott van, akkor megkapja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy valami antiszemitizmus beszél belőhrn. mikor ezt a példát választom (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Dehogy!) FJ/. nem antiszemitizmus, ez egy tény, az tudniillik, hogy Eszterházy herceg saját váltóíávaa Magyar Nemzeti Banknál nem kaphat váltóhitelt, de ha egy bejegyzett cég a legkisebb falusi boltos odairja nevét, abban a pillanatban leszámítolják a váltóját. (Gál Jenő: Igen, de nem kapja meg, csak nagybankok kapnak!) Ki akarom emelni a magam részéről, hogy a hitelkérdésnek ez a megoldási módja ha a minister ur komolyan veszi ezt a kijelentését, semmi körülmények között tovább fenn nem tartható. Lehetetlen, hogy 6 százalékos bankkamatláb mellett a vidéki gazda 16—18 százalékot fizessen azért a pénzért (Ugy van! Ugy van!), amelyet adófizetésre kénytelen felvenni. Ezt időtlen időkig a magyar gazdasági élet meg nem bírhatja. A magam részéről igazán a legnagyobb örömmel üdvözlöm a Halász Móric t. képviselőtársam által felvetett ideát, amelyet alkalmasnak tartok arra, hogy a mezőgazdasági hitel ezzel feltétlenül megoldható legyen. Alkalmasnak tartom azért is, mert egyrészt azoknak az embereknek, akiknek vagyonából elvett az állam, ennek a vagyonnak ellenértéke vagy legalább ellenértékének bizonyos hányada megfelelő megoldás mellett készpénzben kezébe kerülvén, ezzel a hitelszükséglet az ország hitelszükségletének megterheltetése eo ipso nagy mértékben enyhül. De nagyon helyeslem azt a másik ideát is, amellyel a kamatozó hitellevelek kérdését felvetette, ami lehetővá tenné viszont azt, hogy a hitelforrás megnyittassék azoknak a kisebb embereknek részére is, akiknek momentán hitelre van szükségük. Ez kétségtelenül összehasonlíthatatlanul enyhébb lenne, mint a hiteligények kielégítésének mai módja és olyan lenne, amit a mezőgazdaság el is bir. Én csak egytől tartanék t. barátom indítványánál, ha azt a kormány netán elfogadja: attól tartanék, hogy megint valami uj intézményt létesítenek. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Háromemeletes palotával!) Mert megint egy ujabb hitellevélkibocsátó intézet a maga egész apparátusával elnökségével, alelnökségével, stb. stb. nekem nem kell s őszintén megvallom: inkább hitel se letryen! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minél több elnök és alelnök! Minél több idegen autó!) Mélyen t. Ház, nekem van egy ideám és van egy indítványom. (Halljuk! Halljuk!) Amennyiben a t. Képviselőház hozzájárul ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet Halász Móric t. képviselőtársam benyújtott és amennyiben az a hitellevélkibocsátás azon az alapon, amelyet ő itt, a Házban nagyon szépen és nagyon érdejkesen ismertetett, tényleg megvalósul, abban az esetben méltóztassék ennek az egésznek lebonyolítását a Magyar Földhitelintézetre és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetére bizni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek meglevő szervezetek, amelyek« nek célja épen ez, ma nincs is dolguk, mert tulajdonképen földhitelélet nincs, ezeket a szervezeteket a jó Isten is arra teremtette, hogy ezt a kérdést a legbecsületesebben, a legtisztességesebben, a (közérdeknek legmegfelelőbben, legolcsóbban lebonyolítsák. Épen ezért bátor vagyok beterjeszteni a következő határoztati javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Természetesen ez a határozati javaslat csak következménye Halász Móric t. képviselőtársam határozati javaslatának és csak addig áll fenn, mig az ő határozati javaslatát el nem vetette a Ház, de ha azt elfogadja a Ház, akkor fentartom határozati javaslatomat, amely a következőképen szól (olvassa): »Mondja ki a Képviselőház, hogy a kamatozó hiteljegyek kibocsátásának végrehajtására nem állit fel uj intézetet, hanem azzal a Magyar Földhitelintézetet és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét bízza meg.« A magam részéről nagyban és egészben kifejtettem azt a felfogást, amelyet a valorizáció kérdésében vállalok. Ebből önként következik, hogy a javaslat tulajdonképen nem fedi azt, amit én vállalok, de hiszen a parlamenti életben számtalanszor előfordul az az eset, hogy különösen ilyen kérdésekben, ahol az ember nem láthat mindent tisztán, kénytelen deferálni olyan felelős tényezők álláspontja előtt, akik tisztán vagy tisztábban látván a helyzetet saját felelősségük terhe mellett más megoldást tartanak helyesnek. (Kassay Károly: Miért nem láthatunk mi is tisztán?) Mert nem látom mélyen tisztelt képviselő ur azokat a pénzügyi vonatkozásokat, amelyek esetleg egy elhamarkodott intézkedés nyomában tönkretehetik ezt az országot. (Felkiáltások a baloldalon: Azért ülünk itt!) Mélyen t. képviselő ur, amikor a magyar adósok legnagyobb része a külföld felé van eladósodva valutakölcsönökkel. amikor a kamatokat és a törlesztést külföldi valutában kell fizetni, (Ugy van! jobbfelől.) akkor nagyon óvatosan kell kezelni minden olyan kérdést, mely a magyar pénznek esetleges leromlásával járhat, mert akkor a mi külföldi kölcsönünk törlesztése és kamatja duplájára, sőt háromszorosára emelkedhetik. Mielőtt ettől a javaslattól megválnék, — amelyről maga a pénzügyminister ur is kijelentette, hogy nagyon-nagyon rossz kedvvel képviseli itt a képviselőházban a magam részéről pedig hozzáteszem, hogy nagyon-nagyon