Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1928 január 11-én, szerdán. 37 oldási módot találjon. Erre vall az a különös közlemény, amely 1927 szeptember 25-én jelent meg egy napilap közgazdasági rovatában, Ez a közlemény arról számol be, hogy »b. Prónay György ministerelnökségi államtitkár csütörtök délelőtt magához kérette a budapesti bankok vezérigazgatóit és velük bizalmas megbeszéléseket folytatott. Mint teljesen megbízható helyről értesülünk — mondja a közlemény, — a megbeszélés a valorizáció kérdésére vonatkozott. Bethlen ministerelnök ezt a kérdést végre közmegnyugvásra rendezni akarja és ezért folytatott a bankvezérekkel a ministerlenökségi államtitkár megbeszélést. A valorizáció a hadikölcsönökre és a takarékbetétekre is kiterjed. De nem terjed ki a záloglevelekre, amelyeket ma már bankvezérek véleménye szerint nem lehet valorizálni, miután azokat a jelzálogkölcsönöket, amelyek alapján a zálogleveleket az intézetek annakidején kibocsátottak, az adósok ma már valorizálatlanul visszafizették. Ha tehát a zálogleveleket is valorizálni akarná a kormány, akkor a jelzálogtartozásokat is és pedig a valorizálatlanul kifizetett jelzálogtartozásokat is valorizálni kellene és az egykori adósokat utánfizetésre kellene kényszeríteni.« T. Ház! Ez nem volna lehetségest De menynyire lehetséges! Épen jó, hogy itt van a pénzöa y minister ur: arról beszéltem beszédem elején, hogy ennek a javaslatnak preventiv szelleme tükröződik vissza indokolásában; az Istenért, nehogy azok az ingatlanok, amelyeket a hosszúlejáratú kölcsönöknek olcsó koronával történt visszafizetése révén jogtalanul felértékeltek, a revizió, az átértékelési folyamat révén kénytelenek legyenek bizonyos összegeket fizetni annak a jelzálogkölcsönnek fejében, amelyei annakidején felvettek. Igen tisztelt miniszter ur! Én a földtulajdont a nemzeti élet és vagyon alapjának tartom. Nem akarom ezt érinteni. De ott van négyszázezer katasztrális holdnyi vagyonváltságföld. Ha tehát a minister ur ezt a kérdést meg akarja oldani a földtulajdon kímélése mellett, akkor ime itt van ez a tartalék, amelyből ezt rendezni lehet anélkül, hogy a földtulajdont érintené. (Bud János pénzügy minister: Elsősorban bért kapunk; az benne van a költségvetésben! — Szilágyi Lajos: Majd boncolgatni fogjuk!) • Engedje meg a t. Ház, hogy most, beszédem vegén általában beszéljek arról a közgazdasági, pénzügyi es nemzetgazdasági helyzetről, amelyet a minister ur olyannak minősített, mint amilyen mellett a valoiizáció megkísérlése gazdasági megrendülést idézne elő. Gazdasási helyzetünk ketsegkivül nem kedvező, minden pénzügyi es gazdasági politikusunk megállapította ezt. De kérdeznem kell: vájjon miért nem kedvezőt Annak a pénzügyi és gazdasági politikának jóvoltából, amelyet a tisztelt pénzügyi kormány inaugurált, amikor beruházási programmjat nem tudta ugy érvényesíteni s amikor hitelpolitikájával a szükséges összegeket nem tudta ugy beállítani a nemzet közgazdasági vérkeringésébe, hogy a kereseti lehetőségek emelkedésével a magángazdaságot előbbre tudta volna vinni. Ma rettentő adóteher nyomja a magángazdaságot, az adóalanyt, ez elszívja életerejét, nemcsak forgótőkéjét, nemcsak jövedelmet,, hanem ahol vagyon van, már a vagyont is elviszi az ado. ifyenformán nem is indulhat meg a tokeképződós, minthogy a nagy beruházási jroKram m nem érvényesülhet annyira, mint amennyire erre szükség volna. , .. . A »,J.»VA-ΫI r, ÛTV , A pénzügyi kormány hitelpolitikája nem volt eléggé előrelátó, minthogy kulloidi kölcsönök felhasználására volt bazirozva minden. Én nem kifogásolom a külföldi kölcsönöket, azokra szükség van rendes gazdasági életben, minden állam gazdasági életében szoktak külföldi kölcsönökkel operálni, dolgozni, de ugyanakkor a termelés fokozására feltétlenül szükséges az, hogy a munkalehetőségeket emeljék, a gazdasági, a kereskedelmi viszonyokat javítsák. Ma ugy állunk, hogy a termelő munkát nem tudják fokozni, mert nincs meg hozzá a gazdasági iniciativ szellem. Az adóterheket egyre jobban ráróják a gazdasági életre; akármilyen ál-adómérséklési törvényt alkottak is me,g, a helyzet mégis az, hogy az adó ma sokkal nagyobb teher, mint volt valaha, annál is inkább, mert közben gazdaságilag jobban elvérzett a nemzeti társadalom. Igen t. minister ur, amikor azt látjuk, hogy az állami költségvetés óriási bevételi többlettel rendelkezik, amikor a pénzügyministeri zöld füzetek három hónapra harmincmillió bevételi többletet tüntetnek fel, úgyhogy most már körülbelül 100 millió pengő a bevételi többlete az állam költségvetésének, akkor azt kell kérdeznem: ilyen pénzügyi politika mellett hogyan lehet erőre támasztani a gazdasági életet? Nem lehet ez másként, mert a t. minister ur csökönyösen ragaszkodik a maga doktriner felfogásához. Ha pedig a gyakorlati élet követelményeit nem tudja látni, — bár mi nagyon nagyra értékeljük nobilis egyéniségét, egészen komolyan mondom — ne méltóztassék ragaszkodni a pénzügyminsiteri székhez. (Bud János pénzügy min isi er: Dehogy ragaszkodom!) Méltóztassék talán olyan embernek átadni, akinek egész gondolkozásába jobban beleidegződtek az élet követelményei, aki jobban egybeforrott a magyar gazdasági és magánháztartási élettel és aki ezeket a problémákat talán nem elméleti ridegséggel fogja kezelni, hanem megértéssel. (Bud János pénz* ügyminister: Ha felajánlom, senki sem jelentkezik! — Kassa y Károly: Ezt az apróhirdetést nem olvastam! Szokatlan lenne a magyar politikában!) A t. pénzügyminister ur kedélyesen intézi el ezt a hozzá intézett tiszteletteljes felhívást. A lényeg azonban az, hogy az ellenzéknek, sőt a józan közvéleménynek is ezer módja van a kritikára. Közgazdasági és nemzetgazdasági politikánkban -riasztóan mutatkoznak a legszörnyűbb deform jelenségek. Hiszen nemrégiben az egyik egységespárti képviselő pártértekezletükön elmondotta, mi történik a szövetkezetek körül, hogy a szövetkezeteknél 99%-ban állami pénzek hevernek. (Rassay Károly: Dehogy hevernek! Elfolynak!) hogy micsoda nagy tantiémek és veszteségek vannak ott, hogy százmilliárdok úsznak el az állam pénzéből. (Bud János pénzügyminister: Minden nap roppant nő a veszteség! — Rassay Károly: Ez valószínű! — Bud János pénzügyminister: Megnyugtatom az urakat, hogy nem valószínű!) A pénzügyminister ur nagyon nyugodt, ezek a számok azonban nagyon riasztók. S amikor ezek a közvélemény elé így kerülnek és amikor ezzel szemben ott áll a leromlott, lesújtott, lerongyolt magyar társadalom és azt olvassa, hogy a szövetkezetek favorizálása folytán állami pénzből, az ő adófilléreiből mennyi megy veszendőbe, akkor t. pénzügyminister ur, az ön lelkiismerete nem lehet enyryire nyugodt. (Bud János pénzügyminister: Ki követelte legjobban a hitelkérdések megoldását*? Emlékezzék vissza arra is!) Nem lehet ezeket a kérdéseket egyszerűen és könnyeden elintézni. (Bud János pénzügyminister: En nem felejtem el, amit mondtam, de ön elfelejti!) Nem felejtem el, én következetes vagyok
