Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

364 'Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. pedig

1 hatalmas társaságokkal, amelyeknek részvényei a tőzsdén futnak felfelé? Ezekre pedig ugyanakkor, amikor részvényeiket erősebben és jofaban jegyzik, semmi komoly kötelezettség nem származik. Nem tudóim, mi ennek a képviselőháznak a hivatása és mi aimi feladatunk, ha nem az, hogy ezeket a szegény, nyomorba jutott embereket, akiknek egyetlen tőkéjük és egyetlen reményük az volt, hogy biztosítási díjakat meg fogják kapni, segélyezzük és támogassuk, nem pedig elvegyük előlük a levegőt és megszüntessük a lehetőségét annak, hogy a miaguk biztosítási díjaikat in ('«kap ják. T. Ház! Ez nem párt kén lés, ez^ az egész magyar társadalomnak igen komoly kérdése, annak a magyar középosztálynak a kérdése» amelyre igen t. képviselőtársaim főleg azonban csak banketteken szoktak hivatkozni. (Zaj a jobboldalon.) Tessék itt, az ország szine előtt nyíltan felemelni szavukat a magyar középosztály érdekében, nem lakomákon, s banketteken és kortesheszédékben, hanem itt, mikor oselekedettről van szó, amikor a kérdést itt konkretizálva vaui, akkor tessék a miagyair közönség, a magyar polgárság és a magyar középoisztály érdekében cselekedni. (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem egyszerű kérdés, ezt nem lehet itt könnyedén elintézni és letárgyalni. Sándor Pál t. barátom beszédében teljes mélységében feltárta azt a nagy katasztrófát, amely ezeknek a szakaszoknak elfogadásából következik. Ismételten szembeállítom a szegény biztosítottakat a gazdag biztosítótársaságokkal, amelyek átmentették békebeli vagyonukat s amelyeknek privilégiumát itt egész különös módon védelmezik. A biztositási kartell uralkodik itt, az első törvényjavaslatot is az intencionálta és ma is a biztosító kartell keretébe tartozó biztosítótársaságok kezdeményezése ez a javaslat. Azt hiszem, ennek a Képviselőháznak megálljt kell kiáltania ezen az utón, meg kell állítania ezt a rohanást, ezt a veszedelmet, amelybe belemegyünk akkor, ha ezt a kérdést végleg elintézzük, mert e szakaszok elfogadásával ez az ügy végleg el van intézve. Fel kell hívnom itt a figyelmét még arra, hogy egy másik kérdés is el van intézve e szakasz elfogadásával. Azt mondja ugyanis a 18. § (olvassa): »Az alábbi szakaszok nem nyernek alkalmazást az olyan biztositási szerződésekre, amelyeket a hiztositó magánvállalatok saját alkalmazottaikkal nyugdíjigényük kielégítése végett kötöttek. Az ily szerződésből eredő pénztartozásokra a magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló 1926: XVI. te. rendelkezései irányadók.« (Fábián Béla: Tehát kifosztották a magántisztviselőket is!) Az egész magyar magántisztviselői társadalom van érdekelve e javaslattal; az a magántisztviselői társadalom, amelyre a magántisztviselői nyugdíjvalorizációs törvény — amelyről köztudomású, hogy nem vált be az életben — csak szenvedést, csak nyomort hoz. Ez a magántisztviselői társadalom szervezetten állott ellen ennek a törvénynek; nem sikerült neki. Én erről a helyről, az ország színe előtt hivom fel a biztosítottakat, hogy szervezkedjenek, erről a helyről üzenem nekik, hogy álljanak össze és védjék meg a maguk érdekeit. Meg kell védeniök érdekeiket ós közösen, szervezett erővel kell nézniük, hogy mit csinálnak velük ezek a dédelgetett, ezek a favorizált, ezek a kartellbe tömörült biztosítótársaságok, amelyeknek Magyarországon ilyen előkelő protektoruk van. mint amilyen a magyar képviselőház. Ez a magántisztviselői kérdés is nagyon súlyos kérdés, mert ezt a magántisztviselői társadalmat a nyugdíjvalorizációs törvénnyel kijátszották a maga jogaiból. Azok az arányszámok, amelyeket ezen az alapon összeállítanak, nem fedik az életet s nagyon szomorú eredmények és következmények vannak ebben a/, irányban. Hiszen tudjuk, hogy a magántisztviselőknek van egy nyugdíjegyesületük, amely nyugdíjegyesület eladta Budapesten három vagy négy palotáját és nekem — nem tudtam, hogy ma kerül sor erre a szakaszra — birtokomban van egy kimutatás, amelyből kitűnik, hogy a magántisztviselők közül 70—75—80 éves emberek havi 2. havi 3. havi 5 pengő nyugdíjat kapnak. Engedelmet kérek, ez csak nem megoldása, ez csak nem elintézése a, kérdésnek sem a magántisztviselőtársadalom, sem pedig a biztosítottak szempontjából! Ugy a biztosítottak, mint a magántisztviselői társadalom szempontjából e Ház bizottságainak újra össze kell ülniök. Amint nagyon helyesen rámutatott Györki Imre képviselőtársam, itt a 8. § uj helyzetet teremteti A törvényjavaslat elfogadott 8. §-a folytain a hadikölcsönvalorizáció esetleg bekövetkezhetik, (Györki Imre: Ugy van, be van igérve!) jön egy másik kormány, jön egy másik törvény s az akkor a hadikölcsönvalorizációt megvalósíthatja, érvényesítheti, ellenben akkor, ha ezeket a szakaszokat elfogadjuk, ennek a biztosított kérdésnek az aktája örökre lezáródik. (Györki Imre: Ugy van!) Hát, miért tegyük ezt? (Györki Imre: Második nemzeti adomány!) Szeretném, ha ezeketa biztosítottakat legalább is olyan mértékben támogatnánk, mint amilyen mértékben a hadikölcsöntulajdonosokat, mert ezeknek a helyzete ugyanolyan, mint a hadikölcsöntulajdonosokó. Ne öljünk ki, igen tisztelt Képviselőház, minden reményt az emberekből; ilyen rettenetes, súlyos, kétségbeejtő viszonyok között, amilyenekben élünk, a társadalomnak ezt a nagy osztályát, amely ebben a kérdésben érdékelve van, odadobjuk az öngyilkosságnak, odadobjuk a végves/.eileleninek. Mi a célja, mi az értelme, mi a magyarázata ennek? Én nem tudok erre semmiféle magyarázatot, nincs erre semmiféle indok, nem lehet reánk nézve ebből a szempontból semmiféle meggyőző érvet felsorakoztatni. A tisztelt minister ur láthatja, hogy bennünket objektiv érdekek vezetnek; láthatja, hogy tőlünk alulról a társadalom mennyire számonkéri a mi sáfárkodásunkat; láthatja a tisztelt minister ur, hogy mi ezt nem tekintjük pártkérdésnek, nekünk ebben a kérdésben semmiféle pártszempontjaink nincsenek. Én nem tudom, hogy az a biztosított melyik párthoz tartozik, nem is érdekel, nem az a kérdés... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy egy perc áll még rendelkezésére beszédének befejezése céljából. Bródy Ernő: Pártkülönbség nélkül álljunk össze ebben a kérdésben és hozzuk az ügyet megnyugtató megoldás elé. Pártolom Sándor Pál tisztelt képviselőtérsam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az a legbölcsebb dolog, amit a Képviselőház ebben a kérdésben tehet, hogy ezeket a szakaszokat a törvényjavaslatból kiemelni, mégpedig két