Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-122
Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. 365 okból: először azért, mert, amint látjuk, az ellenzéki padok részéről meglehetősen vehemens ostrom indul a szakaszok ellen, ami a külső rezonancia következménye; másodszor pedig azért, mert látnunk kell, hogy a kérdést elhamarkodottan hozták ide, és ez olyan nyugtalanságot, olyan felháborodást váltott ki a külső közvéleményből, amely elől a törvényhozás nem zárkózhatik el. Egy mellékes szempont is e szakaszok visszavonására késztethetnie a minister urat és az előadó urat, mégpedig az, hogy itt az ellenzéki felszólalásokkal szemben a túlsó oldal még csak meg .sem kísérli a javaslat e szakaszainak védelmét. Ha ezeket a szakaszokat meg lehetne okolni, ha ezek a szakaszdk védelmezhet ők' volnának, egészen bizonyos, hoisiy az öt ellenzéki szónok közé valahol már beékelődött volna valaki, vagy a minister 1 ur, vagy valamelyik kormánypárti képviselő és igyekezett volinta az elhangzott súlyos érveiket hatástalanitani és e szakaszokat megvédelmezni. Ez nem törtémt meg, nincs vállalkozó szellem arra, hogy megvédelmezze ezeket a szakaszokat, egyszerűen azért nincs, mert ezek a szakaszok vodelmezhetetlenek. Szerény felfogásom szerint nemcsak a biztosítottak érdeke az, hogy itt megnyugtató megoldás legyen, az érdeke ez a biztositóknak is és érdeke az államnak is. A biztositóknak azért, mert ez a precedens, a biztosítottaknak ez a kinullázása az egész biztosítási ü^yet gyengíteni fogja, a biztosítás iránt való érzéket csökkenti, tompítja. A múltban is nehéz volt a magyarországi kereseti viszonyok mellett valakit belevinni a biztosításba, de ma még sokkal nehezebb, mert itt van a nagy, a meliéz, a súlyos példa, hogy hiába biztosítja az ember magát, ime elveszti pénzét, csak befizet, de viszontszolgálatot nem kap, mert nem tudhatjuk, mikor jön megint egy súlyos konflngráció, amely hasonló helyzetet teremt, vagy ujabb háború, amely a biztositotta'kat megint megfosztja vagyonuktól. Az állam érdeke — méltóztassanak ezt figyelembe venni r — a pengő értéke és becsülete forog itt kockán. Ma nem kötnek már pengéiben biztosításokat; akiket még rá lehet beszélni, hogy biztosítsa magát, családiját, életét, jövőjét, az pengő-alapon szóba sem áll, az dollár-alapon vagy aranykorona-alapon biztosítja magát, mert a pengőben nem bízik, mert, amint a példa mutatja, a korona elvesztette értókét; az illető aranykoronában fizetett és papirkoronaban kapja vissza pénzét. A biztosító flél tehát szerinte biztosabbnak látszó alapot, valamely külföldi valőrt keres, és ahhoz köti a maga biztosítását. Ezt sem szemlélheti a pénzügyi kormány közönynyel, itt is tekintettel kell lennie arra, hogy a magyar valuta becsületét ebben a kérdésben is megvédelmezze és adjon példát arra. homy magyar pénzben is lehet meg-felelő biztonság mellett biztosítási ügyleteket kötni. Az általános vita folyamán bátorkodtam kérdést intézni a pénzügyminister úrhoz az innen eltávozott, az obligóból kiengedett külföldi biztosítók helyzetére és viszonyaira vonatkozóan. Akkor két verziót emiitettem, amelyek az igy elmenekült biztosítóintézetekkel kapcsolatban a biztositókat érdeklik. Az egyik verzió szerint ezek a biztosítóintézetek elvitték azokat a vagyonokat, amelyeket a magyar biztosítók hozzájuk befizettek. Ha ez igaz, abban az esetben az akkori magyar pénzügyi kormányzat részéről helyrehozhatatlan, felületes hiba történt. Vagy pedig a másik verzió az igaz, amely szerint ezek a biztosítók lerótták kötelezettségüket, a magyar kormány kezeihez utalták ezeket az összegeket, vagy ezeknek túlnyomó nagy részét és a magyar kormány ezeket az összegeket a jóvátételi számlára íratta át. Én annak idején tiszteletteljesen választ kértem erre a két kérdésre, illetőleg kérdeztem, hogy a kettő közül melyik áll meg, mert mind a két esetben súlyos a dolog. Az egyik esetben az történt, hogy felületesen, könnyelmiien rászabadították a külföldi kapitalizmust a magyar biztositókra, azoknak jogtalan hasznot, nemzeti ajándékot nyújtottak a magyar biztosítók rovására, a másik esetben pedig a biztosítók megkérdezése nélkül a magyar kormány fosztotta ki a magyar biztositókat. Errenézve választ nem kaptam. Ez súlyos kérdés volt és efelett a pénzügyminister ur nonchalance-szal egyszerűen átsiklott és erre a kérdésre a felelettel adós maradt. Ezt a kérdést most megujitom. Itt van a kezemben egy levél, amely egy biztosítotthoz szól és a következőképen hangzik (olvassa): »Vonatkozással a Budapesti Közlöny 1921. évi február 10-én megjelent 32. számában közzétett 954/1921, M. E. szánni kormányrendeletre van szerencsénk ért esi leni, hogy a m. kir. pénzügyminister ur őnagyméltóságával kötött szerződések alapján a The Gresham Életbiztosító Társaság a jelenlegi Magyarország állampolgáraival, a jelenlegi Magyarország állampolgárainak életére kötött életbiztosítási üzletállományát a m. kir. pénzügyministernek adta át s őnagyméltósága ezt az üzletállományt az Első Magyar Általános Biztosító Társaságra ruházta át. EDzeo átruházás következtében mindenben, amit az átvett biztosítási ügyletekre s az azokból folyó jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésére vonatkozik a The (íresbam Életbiztosító Társaság helyébe az Első Magyar Általános Biztosítótársaság lép. A vonatkozott kormányrendelet alapján ez az átruházás a kötvénytulajdonosokra nézve kötelező s ezért a The Gresham Életbiztosító Társasággal szemben a kötvénytulajdonosok semmiféle igényt többé nem támaszthatnak. A kötelezettségek ponios teljesítését a m. kir. pénzügyminister ur akár saját elhatározásából, akár a felek kérelmére bármikor ellenőrizheti«. A pénzügyminister ur tehát kötelező megállapodást kötött egy külföldi kapitalista vállalattal a magyar biztosítók bőrére. (Györki Imre: Ugy van!) anélkül, hogy azokkal érintkezésbe lépett volna, anélkül, hogy azokat megkérdezte volna. Még csak eddig sem hajlandó elmenni a pénzügyminister ur, hogy az illetőket legalább megnyugtatás vagy elégtételképen értesítse, tájékoztassa arról, hogy azokkal a tick ékkel, azokkal a pénzekkel, amelyeket a Gresham itt évtizedek alatt teljes aranyértékben összeszedett és valószínűen kiliferált az országból, mi történt? (Györki Imre: így védik a kisemberek érdekét!) Még egyszer bátorkodom felkérni a pénzügyminister urat arra, hogy erre a kérdésre Legyen szíves pontos, precíz választ adni. mert az ország közvéleményét és a biztosítottakat különösképen érdekli az, hogy javaikkal, tőkéikkel, biztosításukkal mikép sáfárkodik a. magyar kormány. Mármost errevonatkozóan előáll az a helyzet, bogy a belföldi kapitalizmus nyomásán kívül megkapják a külföldi kapitalizmus nyomását is. Ez külföldi kapitalista nyomás a magyar biztosítottakon, amelylyel szemben nem védekezhettek és nem védekezbelnek, sőt annak a magyar kormány jóvoltából, — mint ez a levél bizonyítja — annak teljesen ki van szolgáltatva.
