Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

360 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. bőbeszédűen ki fogja fejteni íme, ilyenek Sándor Pál adatai. Nem, t. minister ur, ebben az esetben nem igy lesz. Méltóztassék feleletet adni azokra a kérdésekre, amelyeket feltettem, nem nekem, hanem a Háznak és az egész országnak, meri eizeiii az alapon igenis jogosan mondhatom ezt. De most jövök egy liaialinas érvemhez, 1. minister ur. Azt mondottam laz előbb, hogy a t. minister ur külföldi érdekeltek érdekélten, tehát külföldi kapitalisták érdekében nyomorítja még a szegények millióit. Ez bizonyitani tartozom. Mondok egypár példát. A Foncière nagy biztosítóintézet részvényei az olasz Adria tulajdonában vaninaik. A biztositótársulatok részvényeinek 9

/io-ed része ugyanis nincs Magyarországon. A Hungária Biztositó Társulatnaik a^ részvényei uigyaincsaik az olasz Adria tulajdonában vannak. A Pátria részvényei a Kölnische Rück Versicherungsgesellschaft birtolkában vannak. Itt van, ami az urakat is érdekelni fogja, a Turul Mobil; Mobil annyit jeli Mit, mint Magyar Országos Biztosítási Intézet Részvénytársaság, ez a Nyukosz alapítása, anicily az osztrák Phönix Biztositó intézet tulajdonában van. Ne vegyék rossz néven, de ezelket fel akartam említeni azért, hogy lássák, bogy a magyar értékek átmennek idegen kezekbe. Biztosan nem segíthettek^ magukon máskép és nem is szemrehányásképen mondom ezt. (Petrovácz Gyula: És az »Első Keresztény«?!) Nem tudom. De menjünk tovább. A Magyar Hollandi részvényei a Kölnische Rück ve rsicherungsgesellschaft birtokában vannak, a Magyar Élet- és Járadék-Biztositóintézet részvényei a Heimburger—Mutschenbacher-csoport birtokában vannak. Bocsánatot kérek, ezeknek az érdekében akarjuk mi biztositottainkat megrabolni attól, ami nekik jár, ezeknek az érdekében akarjuk báláiba kergetni ezeket a szegény embereket, , azért, mert a minister urnák nem jut eszébe, hogy azt mondja, hogy azoknak, akik 5000 koronára biztosították magukat, ki fogunk fizettetni 25 vagy 50% -ot? Az államnak nem jut. eszébe, hogy az államnak az egyedei szegények? De még egyetlen érv és azt biszeni, ezzel le is zárhatom a dolgot. Békében 36 biztositó volt Magyarországon. Ezek közül kivonultak az angolok és amerikaiak. Ma 90 biztositótársulat van Magyarországon. Hogy íöi ténhetett meg, hogy ezt megengedték? A csehek, a románok, a jugoszlávok nem engedték meg a mi biztositóvállalatainknak a nacionalizalasat, nem tűrnek a területükön magyar biztosítótársaságot, sőt még azokat a magyar hivatalnokokat is kikergették az országból és nem tűrték meg, akik ott. voltak. Kérdem tehát, hogy mi megengedjük, hogy ennyi biztositótársulat legyen a mi nyakunkon.' Tudomásom szerint az 1875. évi kereskedelmi törvény még életben van. Miből tették le ezek a tisztelt urak a díjtartalékaikat? Hiszen nincs is alapjuk, hol van, miből van? Nem tagadom annak a felfogásnak a helyességét sem, amelyet a biztosítóintézetek hangoztatnak. Ök azt mondják; az állam nem (izet, az államnak az üzemei sem fizetnek, a betétekei megsemmisítették, a zálogleveleket, a kincstári jegyeket, a községi kölcsönöket, a vasúti kötvényeket megsemmisítették, a r községek adósságait törölték. Azt mondják tehát a biztosítók, miért legyenek egyedül ők a Schwarzer Péterek, miért ne: profiter de l'occassion? Miért ne vegyék ki magukat és miért fizessék egyedül ők a cechet? Teljesen igazuk van és különösen azoknak van igazuk, akik az 1875. évi kereskedelmi törvény értelmében jegyeztek hadikölcsönt és kincstári jegyeket és kasszájukban megtartották. De ilyen nagyon kevés van. Én tehát azt mondom, nekünk van egy biztositótáisulatunk, amelynél érdekünk az, hogy megmaradjon, a Magyar Általános Biztositótársulat. A többi nem magyar érdek, t. minister ur, a többi idegen érdek, a többi részvény nincs a mi tárcánkban, nincs magyarok kezében, hanem idegenek kezében van és én nem vagyok hajlandó a felelősséget magamra venni, hogy idegen érdekekért szegény jó magyar embereket megnyomorítsak. Ha a t. minister ur azt fogja mondani, hogy ugy, mint a németek, 25%-ra valorizáljuk ezeket a kötvényeket, akkor mi történhetik? Elpusztul egypár biztositótársulat — jön más helyette — de megmentjük a népességnek jó nagy percentjét. A biztosítótársulatok — előbb mutattam rá, hogy NagyMagyarországon volt 36 és 90-re szaporodtak csonka Magyarországon — elvesztenék vagyonukat, de megmentjük a magyarok millióit, minister ur. A legrosszabb eset tehát az, hogy pár vállalat tönkremegy, de megmentjük a szegényeket. Mi fontosabb, hogy ezeket az árvákat, özvegyeket s szegény embereket istápoljuk, akik egész életükben takarékoskodtak és aranyaikat befizették a biztositóknak, vagy pedig ezeket istápoljuk és ezekkel a paragrafusokkal megmentsük ezeket az intézeteket, amelyek legnagyobb részben kivitték az aranyakat, amelyeket kaptak? Az én részemről könnyű a felelet. Nem vagyok hajlandó ezeket mentesíteni és a vita folyamán indítványozni fogom, hogy legalább ugy, mint Németországban 25%-ra a valorizációt kimondjuk és ne ezen az alapon valorizáljunk. Minthogy azonban ezt in pleno nem határozhatjuk el, a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa): »A régi 18—24. §-ok adassanak vissza a pénzügyi bizottságnak revizió céljából.« Van nekünk időnk arra, t. minister ur, hogy" a biztosítók tekintetében három hónap, vagy hat hónap múlva is határozzunk. (Ugy ran! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem olyan sürgős. Annál kevésbé sürgős, t. minister ur, mert hiszen hét évig nem kapnak semmit a biztosítottak, csak hét év után fognak kapni. Nincs tehát semmi okunk arra, hogy ezekkel a paragrafusokkal siessünk és fellázítsuk a népet az ilyen intézkedésekkel, a szegények, özvegyek, árvák megnyomorító sava 1. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Mielőtt a napirend tárgyalását folytatnék, bemutatom a t. Képviselőháznak a Szabó Imre képviselő ur elhalálozása folytán behívott Bárdos Ferenc képviselő ur időközben benyújtott megbízólevelét. A megbízólevelet megvizsgálás és jelentéstétel végett a Ház kiadja az igazolási állandó bizottságnak. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az igen t. pénzügyminister ur hallhatta most Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak okos. bölcs beszédét, amely nem a biztosítottak érdekeit volt hivatva csupán megvédeni, hanem beszédének érvei oly súlyosak, hogy azok előtt feltétlenül meg keílett volna hajolnia a minister urnák, ha nem akar tisztán és kizárólag csak a biztosítóintézeteknek kedvezni. Azoknak az érveknek jelentékeny részét, amelyedet most Sándor Pál igen t. képviselőtársam felsorakoztatott, már felsorakoztattuk s hangoztattuk akkor,