Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

'Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. 359 Hát t. minister ur, csak mi magyarok nem kapunk semmit, csak a magyar biztosítottak maradnak nyomorban? Mindenhol meg tudták ezt csinálni és nálunk az állam omnipotenciájával — mert neki joga van törvényt hozni — egyszerűen megrabolnák ezeket a szegény egyedeket. Millió és millió emberről van szó. t. Ház, millió és millióról. Nem tudom, talán a minister ur meg fogja nekem mondani, hogy hány ilyen biztosított van. de milliókról van szó, akik kétségbe vannak esve. Mit akar most a minister ur? Két percentes hozzájárulást az összes biztositók részéről, a viszontbiztosításoknál egy percentet. Meg vagyok róla győződve, hogy a központi szerv fel fogja falni az egészet, amit befizettek. De legalább láttam volna jóindulatot az állam részéről, hogy az állam azt mondja, a biztositóik ennyit fognak fizetni, — mondjuk nem minden biztositót akarok kárpótolni, a nagybiztositókat nem. ahol jó módot látok — de a szegényebb biztositóknak az állam adjon valamit a saját magáéból. Ezt csak meg tudja csinálni, nem olyan fontos a Statisztikai Hivatal épülete, a gazdák biztosító szövetkezetének szubvenciója, amikor ezek az egyedek mozdulni sem tudnak. Már bocsánatot kérek, t. minister ur, nem tudom felfogni, hogy és mikép lehetséges, hogy a minister ur ebbe belement. De evvel még nincs vége a dolognak. Azt állitom, hogy a biztositóknak csak egy része olyan, amely az egész díjtartalékot elvesztette, de a biztositótársaságok egyrésze csak egy töredékét veszítette el. Nem tudom elhinni, hogy a Gresham, a New-York, a Mutuel itt tartották volna tartalékaikat. (Peyer Károly: Viszontbiztosítók!) Egy szép napon a ministerium azt mondotta, hogv felszabadította őket, átvette összes biztositási állományukat és átadta a Magyar Általános Biztosító Társulatnak. Milyen alapon t. minister ur? Hiszen ezeket a társulatokat még a külföldön is lehetne perelni, ha a magyar állam nem gátolja meg abban az illetőket. Milyen alapon menesztették el ezeket a külföldi biztositótársulatokat? (Bud János pénzügy minister: Ne tőlem kérdezze ezt. nem én csináltam. — Fábián Béla: A tisztviselőktől ellopták a befizetett nyugdíjjárulékaikat!) Azt nem mondtam, hogy a minister ur csinálta, de a minister ur felelős az ő elődjéért! (Fábián Béla: A minister ur felelős azért, hogy a Triesztinél ellopták a tisztviselők befizetett nyugdíjjárulokait!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Sándor Pál: Sohasem volt szokás, hogy az egyik pénzügyminister a másikat dezavuálja. Én csak a ministerium ellen beszélhetek. Akkor is ellenzék voltam, ma is ellenzék vagyok és kifogásolom, miért tették ezt. (Bud János pénzügyminister: Meg volt az indoka!) Az indok meg volt, hiszen mindennek meg volt az indoka, csakhogy az egyiknek jogos az indoka, a másiknak jogtalan az indoka. (Propper Sándor: Az indokolási hivatal liferálja az indokokat.) „ De miután a minister ur azt mondja, hogy nem ő csinálta, jó, de ő csinálta az olasz pénzügyi egyezményt. (Bud János pénzügyminister: Lehet mondani mindent, de azt sem én csináltam!) Bocsánatot kérek, a törvényt, amennyire tudom, távollétem alatt fogadta el a Ház, tehát a múlt évben fogadta el. (Bud János pénzügyminister: Dehogy! Rosszul nézte meg!) Mi történt ebben a pénzügyi egyezményben? Ez az egyezmény kimondja, hogy a két leggazdagabb biztosító, az Adria és a Generali, amelyek még ma is itt vannak, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. nem kötelessek másként, mint értéktelen koronában fizetni. (Bud János pénzügyminister: Koronára szóltak biztosításaik! Egészen világos dolog!) Ewell szemben az olasz külügy minister kijelentette, — bizonyosan méltóztatik tudni a minister urnák — hogy amennyiben a magyar állam megállapít valami kulcsot a biztositások likvidálására, akkor az ő biztosító társulataik ezt respektálni fogják. De még ha ezt nem is mondták volna ki. akkor is megtették volna ezt a társulatok és a német b i ztos it ót ársula toknak is határozottan életérdekükben áll, hogy, ha egy állam ezt kimondja, akkor ezt a verdiktet azon a területen, ahol biztosításokat kötöttek, respektálják. Mi szükség volt akkor az összes ilyen dolgokat nullifikálni? Én nem tudom, hogy milyen kényszer hatása alatt voltak a tisztelt urak, akik az olasz egyezmény megkötésébe belementek. (Györki Imre: Le akartak borulni Mussolini előtt és szivességet tenni!) Mi szükség volt arra, hogy ezt megtegyék? Előttem ez teljesen érthetetlen. Mit kaptunk érte? Kaptunk valamit érte? Eladták a magyar biztosítottakat, ezeket a szegény embereket semmiért! (Peyer Károly: Ez az olasz barátság első pozitív eredménye!) De még nem vagyok készen az érvekkel, minister ur. íme itt van, amit az előbb kérdeztem: a biztositótársulatok mennyit lombairiroztiak aibiból az állományból, amiit ők, mint hadikölcsönt, vagy pénztárjegyet, vagy záloglevelet jegyeztek. Hiszen amennyire én tudom, ezeknek legnagyobb része az OsztrákMagyar Banknál be volt nyújtva és lombardirozva volt, ezek az urak tehát nem veszítenek semmitsem ezeken a papirokon, vagy csak keveset. Tudunk mi valamit erről a dologról? Hiszen az Osztrák-Magyar Bank nekünk szívesen fog még ma is felvilágosítást adni, a könyvek itt vannak, megtudhatjuk tehát, hogy mennyit lombardiroztak, belenézhetünk tehát ezeknek a tisztelt uraknak, — hogy ugy mondjam — a hasába. De van még itt etgy indok, én halmozom önöknek, ministecur, az indokokat, hogy megmutassam, hogy nem értem, mi az. Hiszen foiztositótársuliataink nem saját rizikójukra csinálták az egészet, hanem 40—75%-ig viszontbiztosították ezeket a biztosításokat, (Peyer Károly: 90%-ig!) sőt voltak olyanok, amelyek 90%-ig tették ezt; mert legnagyobb részük nem biztosító, aki így nevezi magát, hiainem ügynökség, és ezek 10%-ot tartottak csak itt. Csak mi tudnók ezt itt az ellenzéki padokon s a t. minister ur, aki professzor és aki érdeklődik minden iránt a világon, ezt ne tudná? Én meg vagyok győződve arról, hogy én ezzel nem mondtam újdonságot a t. minister urnák, de arról is meg vagyok győződve, hogy a t. Ház viszont erről a dologról nein tudott semmit sem. Hiszen ezt nekem is beható tanulmányozás alá kellett vennem, erőszakkal kellett kicsikarnom ezeket az adatokat. A Háznak érték, hogy tudja ezeket az adatokat, mert ezek alapjain il élhet, szive, kedve és meggyőződése szerint; meg fogóin látni, hogy ebben az esetben megengedik-e azt, hogy millió szegény embernek életerét vágják el, ha a dolgok igy állanak. Mert vagy ugy áll, ahogy én mondottam, vagy nem ugy áll. Hiszen megtörténhetik megint — kitűnően ért a minister ur az ilyen dolgokhoz — hogy a minister ur beszédemben olyannak fogja'találni az egyik, vagy másik adatot, hogy nem teljes 100%-ig stimmel és akkor a minister ur ezt ki fogja ragadni és nagy 51