Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

358 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. zekbe jutott. De kérdezem a mélyen tisztelt minister urat, tessék megmondani, hol van itt a statisztika, hol látjuk mi törvényhozók itt a statisztikát? Csudálatos, hogy annak idején a pénzügyi bizottságban — sajnos nem lehet — tem ott — ezeket a dolgokat nem feszegették erösebben. (Wolff Károly: De igen, a statisztikát magam is felhoztam!) Én a következő kérdéseket adom fel és ezekre adjon a minister ur feleletet. Mennyi a biztositók vagyona? Mennyi az 1914. évi díjtartalék, mennyi az 1924. évi és az 1922. évi lartalék? Ezek mind olyan dátumok, amelyek szükségesek ennek a kérdésnek elbírálásához. Kérdezem továbbá: mennyi a blztositótarsalatok titkos tartaléka, mert hiszen niesen effy társulat sem, amelynek nagy titkos tartaléka nem volna? (Zaj.) Bocsánatot kérek, én, aki bilance-okat tudok olvasni és csináltam is bilance-okat és becsületes ember voltam, tudom, mi az a titkos tartalék. (Derültség.) Kérdeni továbbá, mennyit vesztettek a biztosilók a, bábom révén, mennyit vittek papillaris papírokban a külföldre? Bocsánatot kérek egész balom ilyen biztosítóintézet vitt ki kürtödre ilyen pupilláris papirokat, amelyek akkor még reális értékek voltak. Tisztelt minister ur, az előbb elfelejtettem megmondani, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a statisztikai hivatalról megvan a maga véleménye. Itt van egy olyan embernek a véleménye, akit bizonyára tisztelnek éa becsülnek, Popovics Sándornak a véleménye. Popovies Sándor a legutóbbi évkönyvben, amelyet Kemény György és Vágó József adtak ki, az előszóban a következőket mondja (olvassa): »Egy idegen megfigyelőnek azt kell gondolnia a különböző törvényhozási és adminisztratív intézkedésekről, hogy a háború előtti Magyarország teljesen felépítet len puszta föld volt, úgyhogy most már halaszthatatlanul kell hozzáfogni az irtáshoz, az építéshez, ép abban az időben, amikor a gazdasági gyógyulásnak leginkább volna szüksége az óvatos kíméletre«. T. minister ur! Ezt nem az ellenzéki Sándor Pál mondja*, Popovics Sándor mondja ezt. Bocsánatot kérek, t. minister ur, ha a t. minister ur Popovics Sándornak sein hisz, akkor kinek hisz? Ha az ország Popovicsnak meni hisz, akikor kinek lehet hinni ebben az országban? Popovics a legderekabb, a legbecsületesebb ember és élesenlátó férfi, a Magyar Jegybank elnöke. Tessék csak elképzelni, hogy mi Németországban a jegybank főnöke. Nálunk nem volna az a befolyása? Mi talán ne higyjük el neki, amit mond? És akkor a minister ur azt mondja, hogy volt egy háromemeletes épület Budau és most építettünk egy ujat. Aranyi pénzünk van nekünk? De folytatom a kérdéseimet. Azt kérdezem a minister úrtól, hogy mennyit értékesítettek a biztosítótársaságok hadikölcsönből kibocsátáskor és mennyit vettek vissza, amikor értéktelen volt? (Baracs Marcell: Ugy van! Ez a kényes pont!) Én erről -i tárgyról — Ismétlem — később fogok beszélni, itt csak felemlítem. Mennyit vettek ők a biztosítótársaságok, mennyit jegyeztek és mennyin adtak túl? Erre később vissza fogóik térni. Most ezenkívül tessék nekem egyet megmondani minister ur: hány biztosított van ebben az országban, hány embert érint ez a kalamitás, ez a veszély? Tessék nekem ezt megmondani. Bocsánatot kérek, jogom van tudni, ha a minister ur egy ilyen törvényjavaslatot terjeszt elő. Ezt tudnunk kell mindnyájunknak, mert lelkiismeret szerint és »becsület szerint kell ezt a dolgot intézni és a szegény embernek érdekét a Háznak elsősorban kell istápolni, nem a kapitalizmus érdekét kell istápolnunk. És megint irmétleni tizedszer: furcsa, hogy nekem, a kapitalistának kell itt felállanom és ebben az értelemben beszélnem. Ismét megmondom, hogy csak azért beszélek, hogy a kapitalizmus túlhajtását és az állam prepotenciáját ezekben a kérdésekben visszaszorítsam. Ismétlem, hogy csak e kettőnek: iaz államnak és a kapitalizmusnak érdekében mondom el mindezt. (Uay van! Ugy van! balfelől.) De ha, t. minister ur. semmi sem tűnt volna fel, mi magyarázza azt, hogy.a törvényjavaslat folytán a Magyar' Általános Biztosító Társulat részvényei rohamosan emelkednek? (Felkiáltások balfelől: Aha!) Egyszerre 300 pengővel emelkednek ezek a papírok. Olyan rossz lehet akkor erre a biztositótársulatra ez a törvény? (Fábián Béla: A szegény biztosítottak nem kapnak egy va-sat sem!) Én megjóslom a. t. nunist er urnák, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadása, után még egy ujabb hc-^sz fog keletkezni az egész vonalon, mert ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy azt a ballasztot, amely a biztosítótársulatokat nyomja, egyszerre eltüntesse, íme, t. minister ur, egy másik bizonyíték. Itt van az állami felügyelő hatóság. Ennek kellett mindig kontrollálnia, hogy megvan-e a biztositótársulatok kasszájában a biztosíték. (Baracs Marcell: A díjtartalék!) Ez nem csinált soha semmit, csak kimutatásokat kért és igy lörténhetett meg, hogy én meggyőződhettem arról, — és hajlandó vagyok ezt ezen a fórumon kívül is bizonyitani é« állítani — hogy a biztosítási társulatok hadikölcsönt vettek és pénztári jegyeket is vettek, de csak avval a feltét éllel, hogy a bank rögtön átveszi tőlük egy fél percent, háromnegyed percent leszámításával. (Fábián Béla: Ha ez igaz, akkor itt nincs semmiféle hasonló törvénynek helye, akkor szemfényvesztés történik. — Zaj.) Tovább megyek. Jogom van arra, hogy megjegyezzem, hogy a Gresham, egy külföldi, angol társulat, amelynek palotája a Lánchiddal szemben áll, tette meg azt, hogy jegyezte a hadikölcsönöket, de azonnal továbbadta azokat. Csak evvel a feltétellel jegyzett Még tovább megyek. A Gresham még azt is megtette, t. minister ur, hogy állami hozzájárulással 100.000 fontot vett fel, hogy kifizethesse itt azokat a díjakat, amelyek esedékessé váltak. Hol voltak a Gresham díjtartalékai! A háborúban még nem volt erre szükség. Milyen joggal adott ő az állani hozzájárulásával 100.000 fontot, amelyet azután később értéktelen bankóban fizetett meg. (Ugy van! a baloldalon. - Peyer Károly: Ezzel javították fel a koronát Zürichben abban az időben!) Amikor igy gondolkozunk, nézzük meg, mi van az elrabolt országokban? t , Csehszlovákia átvette a magyar biztosítótársa latoktól a díjtartalékukat ugy, ahogy volt. E díjtartalék alapján a cseh állam minden egyes biztosítottnak fizetett 100%-ot cseh koronában. Mondja meg nekem a t. minister ur, van-e erről tudomása, igaz-e ez, vagv nem? Románia, amelyet lenézünk és joggal nézünk le, a mi koronánkért egy fél leit fizet. Jugoszláviában még nincs megoldva a kérdés. Németországban a biztositók 25%-ot fizetnek és amikor az egyik kisebb biztosító azt mondta, hogy erre nem képes, megvizsgálták és kitűnt, hogy körülbelül 17% volt az, ami ott még a vizsgálat alapján mutatkozott.