Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. 357 díjakat abban a reményben és hitben, hogy 72 éves koromban fogok kapni annyit, hogy abból egyszerűen megélhessek. Mondom, ma megtudok dolgozni, de abban a pillanatban, amikor órákat adni többé nein Indok, csak egy pisztolyt vehetek a kezembe és agyonlőhetett) magamat, meri nincs senkiin, aki engem csak egy pillanatig is támogasson. Hozzám jött egy közismert gentry felesége is, akinek férje valamikor a postát látta el lovakkal. Birtoka volt Budapest környékénBiztosítása volt. Az özvegye ma könyöradományokból él, pedig valamikor igen nagy szexepet játszott Budapesten. Eljött hozzám egy 86 éves öreg ember, és azt kérdezte, mit tegyen? Ö is biztosította magát és most képtelen megkapni a pénzt. Ö mindent megtett már, koldult már mindenkinél, akinél csak lehetséges volt, most már nem kap semmit sem, mondjam meg neki. hogy mit tegyen. T. minister ur! Csak ezt a három esetet mondom el. Ha szembe állitom e szegény emberek sorsát azoknak a biztosítóintézeteknek helyzetével, amelyeknek fondjaik vannak még másutt is, más territóriumokban is, amelyeknek más biztosításokból is van vagyonuk, mert mindenki kimutatja a vagyonát és minden egyes biztositónak érdekében van, hogy megmutassa, hogy ő prima, elsőrangú, mert különben nem biztosítanak nála, — mondom, ha én ezt a kettőt egybeveszem, akkor azt kell mondanom, hogy mi ugy teszünk, mint azok a görögök, akik a Minotaurusnak áldoztak azzal, hogy elküldték neki a fiatalembereket és a fiatal lányokat áldozatul, mi is elküldjük ehhez a Minotaurushoz, a kapitalizmus vesztőhelyére ezeket a szegény embereket, akik sehogy sem tudnak segíteni magukon. Mert hiszen a biztosítótársaságok még segíthetnek magukon, még az állani is segíthet magán, de ezeken a szegény, legutolsó embereken nem segíthet senki sem, t. minister ur! Én tehát az állitom, t. minister ur, hogy ezt a dolgot igen könnyelműen intézték el és a 18—20. §-nak egész megszerkesztése nem volt eléggé előkészítve. S akárhol puhatolóztam, nem tudtam meg semmit sem azokról a tárgyalásokról, amelyek e tekintetben folytak. Én, t. minister ur, annak a barátja vagyok, hogy be kell vonni minden egyes kérdésbe azokat, akik hozzáértők. Én pedig a hozzáértőkkel tárgyaltam és kérdeztem őket, hogy volt-e valaki a t. minister urnái tárgyalás céljából.és erre a kérdésemre olyan választ kaptam, amelyet itt nem is akarok reprodukálni. Ezeket a paragrafusokat az egész törvényjavaslatban a legkönynyelmübben szerkesztették meg. t. minister ur! Egy másik szempontot is ajánlok a t. minister ur figyelmébe, mert én ezekről a szólamokról azonnal rá fogok térni tárgyi dolgokra, ugy, amint mindig tenni szoktam, mert én mindig bizonyítani szoktam azt, amit állítok. T. minister ur! okunk van nekünk arra, hogy mi az embereket a szocialisták karjaiba kergessük? Mit tegyen egy ilyen szegény ember? Mit gondoljon azokról, akik az országügyeit intézik, hogyha neki nem tudnak valami képen is ellenszolgálatot, nyújtani? Mit gondoljon különösen akkor, ha látja, hogy más államok kötelességeiket teljesítik és csak a magyar nemzet nem teljesiti a. kötelességél? Mii gondoljanak ezek az emberek? Lehet-e rosznéven venni ezektől az emberektől, ha antikapitalisták, ha szocialisták lesznek? S itt ezekben a dolgokban nem volna remédium?! Mondom, én nem a biztositásiintézeteket kárhoztatom, én a t. minister urat kárhoztatom. A biztositók nem tehetnek erről; ők nem tehetnek arról, hogy olyan papirokban kellett nekik letenni a díjtartalékot, a 75-ös kereskedelmi törvény értelmében, amely papírokat az állam nonvaleuröknek nyilvánít. Itt még az a kérdés is felmerül, hogy a t. minister ur megtartja-e a szavát vagy az, aki a minister ur után következni fog, szintén valorizálni fogja az eredeti tulajdonosok hadi kölcsöneit, akkor ezek is fognak kapni valamit Î Így van-e minister ur? Vagy pedig ezeket a biztositókat ki fogja hagyni? Vagy ez bele van-e foglalva ebbe a computusba, vagy nincs? Tisztelettel kérném, legyen szíves a I. minister ur nekem ezekre a dolgokra választ adni! Én tehát iriditványozni fogom, hogy adjuk vissza ezeket a paragrafusokat a pénzügyi bizottságnak abból a célból, hogy azokat újonnan tárgyalja, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) mert az a meggyőződésem, hogy ezt a kérdést nem világította meg a nyilvános tárgyalás fénycsóvája. Méltóztassék a t. minister urnák elolvasni — és ez talán az utolsó megjegyzésein általában — a német szaklapoknak azt a kritikáját, amely ezekről a biztositasi paragrafusokról szól. Az olyan lesújtó kritika, amilyet én még életemben nem láttam. Még azok is nevetnek, mosolyognak rajta, akiket barátainknak tekintünk. Méltóztassék elolvasni és meg fogja látni, hogy az,' amit itt mondtam, az csak egy gyönge abklatsch-a annak, ami ezekben az adatokban foglaltatik. T. minister ur, még egy kifogásom van. A minister urnák már többször tettük azt a kifogást, hogy statisztikai adatokat nem adott nekünk, de éltben a dologban csak adhatott volna, hiszen ezt a dolgot nem leint statisztikai adatok nélkül elintézni. Vagy talán az az uj háromemeletes statisztikai épület, amelyei must építenek 16 milliárd éltekben — a régit most rombolják le — nem arra. való volna-e, hogy a biztosítási statisztikákat később kidolgozzák.' T. minister ur, a 63 vármegyének elég voll a régi statisztikai hivatali épület s most ennek a 16 vármegyének egy háromemeletes ház kell erre a célra? (Fábián Béla: És még sincsen statisztika!) Hát ennyi pénze van az államnak, t. minister ur? (Bud János pénzügyminister: A Fő-utcában ott volt egy nagy régi kaszárnya!) Ha annyi pénz van ilyen célra, miért nincsen erre is? Vagy amikor megnyomorították a biztositókat, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amint tényleg megnyomorították bizonyos értelemben — rá fogok térni t. minister ur — akkor kérdezem, miért ad ;i 1. minister nr a szövetkezetek részére támogatást? A minister ur azt mondotta, hogy a szövetkezetek tekintetében túltengesben vagyunk és a Gazdák Biztosító Intézetének mégis 1-2 millió pengőt ad. Bocsánatot kérek, a minister urak a rninislerelnök úrtól kezdve mindig a túltengés ellen beszélnek, de akkor, amikor 90 biztositó van Pesten, mi értelme van annak, hogy a gazdák külön kölcsönös biztosítást csináljanak és erre a célra az állam az adófizetők pénzéből 1-2 millió pengői ad? (Bud János pénzügyminister: Majd megmondom az okát s ön is helyeselni fogja!) T. minister ur, méltóztassék ezt nekünk megmagyarázni és én meg fogok nyugodni, ha ennek megvan a mégfelelő alapja. De hányszor beszéltek az utóbbi időben a szövetkezetekkel kapcsolatban visszaélésekről? Majd én meg fogok nevezni egy ilyen szövetkezetet, amely máris elpusztult és idegen ke-