Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

356 'Az országgyűlés képviselőházának hogy ez a vonás, mint egy vörösfonál, megy keresztüli az egész javaslaton. Nézzük osaik, kit akarunk menteni? Igaz, hogy értékeket. Menteni akarjuk a bankokat, ,i takarékpénztáraikat, a földet, a házat és .a vasutakat. Mindez rendben volna, azonban elfelejtjük azt a sok milliót, iakik ezenkívül vaníliák a világon. Elfelejtjük azoknak a millióknak érdekeit, akikről voltaképen a képviselőháznak elsősorban kellett volna gondoskodnia. Mit hoztunk haza most az egész vitából? Egy kis halvány reményt a jövőre. Azt mondhatjuk továbbá, hogy talán nyereség gyanánt t ünfethetjük föl azt -a 10%-ot, amil >az árvák pészére megmentettünk. Én pedig azt mondom, t. Képviselőház, hogy a kapitalizmusnak ehhez még hozzá kell tennie valamit, hogy ne vigye túlságba az érdekeinek tolását. Mert ezeknek az érdekeknek előre tolódása hozza azután magával, hogy a kapitalizmus, amely amúgy is gyűlölt, még gyűlöltebb lesz az egész vonalon. Eta tehát a kapitalizmus érdekét szolgáli>\\\ 'azzal, ha ismét leleplezek néhány paragrafust, amelyek ismét határozottan e mellett az elv mellett nyilatkoznak meg. Azt állítom egy nemzeti szerencsétlenség nem arra való, hogy egész társadalmi rétegeknek előnyökkel szolgáljon. Nem arra való, hogy a kisebbeket olyan erős ellentétben hozzuk a vagyonosabb osztállyal. Nem tartom helyesnek, hogy a (kapitalista érdekeket épen az állani védje olyan erősen azért, mert ő akar szabadulni az adósságoktól, s ezért, hogy fentarthassuk ezeket a hatalmas intézményeket, pártfogása alá veszi őket. Az államnak ez teljesen mindegy, csak neki ne kerüljön semmibe sem, de a többi kapitalista gruppot mind-mind vedel méhe veszi. Azt hiszem, a kapitalistáknak abból az elvből kell kiindulniok, hogy »leben und télben lassen«.. Az emberek töredékeit fel k«'ll használni a saját érdekükben, de azért is, hogy a jövőjük meg legyen alapozva. Mart mi haszna van az ál.a innak a jövőben egy gyönge, szegény társadalomból, mi haszna van az intézeteknek, ha a társadalomnak minden egyes tagja nem tudja megkeresni azt, ami ennek az életnek feltételeihez okvetlenül szükséges Mi ezekkel a dolgokkal arrafelé haladunk az egész vonalon, amit államszocializmusnak neveznek. Nem hiába foglaltam állást a múltban a. trösztök és kartellek ellen. Megvolt ennek az imioka. Nem lehet minden kartellt kártékonynak mondani. A kartellek azonban alkalmasak arra, hogy azokkal a dolgokkal, amelyeket az illető csoportosulás élvez, visszaéljenek. Kn még alig láttam kartellt életemben, amely nem élt volna vissza ezekkel a jogokkal. Az én nézetem az, hogy a nemzeti szerencsétlenségből nem szabad senkinek hasznot húznia. Nem szabad azt a francia közmondást alkalmazni: profiter de l'oeeassion. Az államot és a vasutakat mind könnyedén és könnyelműen meg szabadítják adósságoktól és jóformán azt mondják, hogy mindenki számára szabad vásár van. hogy mindenki kivehesse ebből az ő hasznát. Ezzel ellentétben nem szabad nyomorult embereket annyira lealázni és annyira megkárosítani, mint ahogy ez a 18—24. paragrafus kontemplálja. Azokat az embereket, akik évtizedeken át fizették a biztosítótársaságoknak a hozzájárulási díjakat és azt hitték, hogy e díjak révén ők a jövőben mentesítve lesznek a gondoktól, akik gyermekeikről akartak gondoskodni, akik Özvegyüket akarták ellátni, nem lehet megrabolni attól, ami nekik jár. csak azért, hogy 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. a biztosítótársaságok teljes egészükben fennmaradjanak. Érthetetlen előttem, mit akar a pénzügyminister ur ezzel a 18—24. §-szal. Még érthetetlenebb előttem az, hogy kik voltak azok az urak. akik az igen t. minister urnák azt a tanácsot adták, hogy igy járjon el? Én azt látom, hogy itt a t. minister ur ismét nagyon rossz tanácsadókhoz fordult. Én ugyan nem láttam egyetlenegy ankétot sem ebben az ügyben, (Györki Imre: Egy volt. az is ellenezte!) s nem tudok egyetlenegy tárgyalásról sem. Nem láttam, hogy bevonták volna azokat a férfiakat, akik ehhez értenek, vagy hogy olyan javaslatokkal jöttek volna, amelyek a tényeknek megfeleltek volna. Egészen másként áll a dolog. Azt kérdeztem az előbb, hogy kit akar megvédeni a t. minister ur ezekkel a paragrafusokkal? A kapitalistákat? Az intézeteket? Én azt állitom és bizonyitani is fogom előadásomban, hogy nem a magyar kapitális az, amelyet a t. pénzügyminister ur meg akar védeni. (Ufjy van! Ugy van! a bales a 8zéls6baloldalon.) hanem 90%-ig idegen tőke, amelyért a magyar szegényeknek áldozniok kell. Ezt be is fogom bizonyitani. A másik oldalon a t. minister urnák már a saját jószive is azt parancsolná ezekkel a kérdésekkel szemben, hogy ki kell húzni a biztosítótársaságokból annyit, amennyit csak lehetséges. A t. minister urnák attól soha sem kell félnie, hogy itt biztosítótársaságok . nem lesznek. Akármit csinál a biztosítótársaságokkal, azok megmaradnak, de egészen bizonyos, hogy teljes elszegényedés fogja követni azokat az intézkedéseket, amelyeket mi eddig elfogadtunk, ha most még a biztosításokat is majdnem teljesen eltöröljük, mert egészben véve, — szakértők véleménye szerint nem látok többet, mint 4%-ot, amelyet a biztosítottak kapnának későbbi éveikben, de még ez a 4% is veszélyben van azáltal, hogy ismét egy uj hivatalt fognak kreálni és ennek a révén ismét annyi lesz a rezsi, hogy nem marad a biztosítottaknak semmi. Azt csak nem fogja tagadni a tisztelt minister ur, hogy azoknak a biztositótársaságoknak, amelyek itt vannak, van még tőkéjük. Igaz, hogy a díjtartalékjuk elveszett, mert az 1875. évi kereskedelmi törvény alapján meg volt állapítva, hogy mit szabad a biztositótársulatoknak díjtartalék gyanánt tartalékolniuk. Tehát maga az állam, amely a valorizáció tekintetében — ami helytelen elnevezés, mert egyszerűen elértéktelenedés] javaslatnak kellene nevezni ezt a javaslatot — kényszeritette a biztosítóintézeteket arra, hogy nem szabad nekik mást, mint pupilláris, biztos papírokat tartani, az oka annak, hogy a biztosítótársaságok nem tudnak kötelezettségeiknek eleget tenni. De hogyha az állam az. oka ennek, akkor miért nem vállalja az állani ennek legalább egy részét, miért nem teszi meg az állam is a maga kötelességét, ugy. ahogyan megtették más államok is, amire különben még vissza fogok térni! Tisztelt minister ur! Ha ezek a paragrafusok igy mennek keresztül, mint ahogy kontemplálva vannak, akkor itt — nem hangulatkeltésből mondom — az öngyilkosságok ezreit fogja a tisztelt minister ur látni. Az utóbbi napokban nem volt nyugtom tisztelt minister ur. Három esetet említek fel. tisztelt minister ur. Ezek olyan esetek, hogy az embernek igazán a szive facsarodik össze. Eljött hozzám egy 7(> éves budapesti zongoratanár és azt mondotta: Uram, én még ma tudok dolgozni. Hetvenkét éves koromig fizettem a biztosítási