Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 1928 február 1-én, szerdán. ?A1 nyúló megállapítást, mert hiszen megelőzőleg, amig nem volt szó az átszervezésről, folyton hallottam az akkor volt tisztviselői kar ellen a panaszokat. (Peyer Károly: Nagyon keveset!) Panaszokat az orvosok ellen, hogy nem tudják (Peyer Károly: Nehéz volna ezt bizonyítani!) munkájukat jól elvégezni. Tehát annyiban már kiegyeztünk, hogy az 1927 december 31-ike előttiek jól végzik munkájukat é) a t. képviselő urak meg vannak velük elégedve. Ez engem nagyon megnyugtat, mert hiszen, ha percentekben nem is tudom megmondani, de azt hiszem, talán 10—12, vagy nem tudom, hány percent uj ember van a régiekhez viszonyítva a szervezetben. (Peyer Károly : A vezetők mind azok ! S aki értett hozzá, az meghalt !) Hát arról igazán nem tehetek. (Peyer Károly : Nem, azt nem is mondtam, az nincs is az interpellációban. — Zaj. — Elnök csenget.) Sok mindenféle hatalmat adhat a törvényhozás a minister kezébe, de azt a politikai felelősséget nem tudom vállalni, hogy a halálra interpellációmban kielégitő választ tudjak adni. A másik a következő. Képviselőtársam bevezető mondataiban volt szintén ilyen apró, bajusz alatt bujkáló gonoszság Csilléry és Barla-Szabó képviselőtársaim kinevezése dolgában. Kérem, méltóztassanak a dolgot tárgyilagosan kezelni. Nem tudom,hogy Barla-Szabót, képviselőtársam hogyan fog dönteni. Ha ugy döntene, hogy a mandátumát tartja meg, én rendkivül nagy megdöbbenéssel venném ezt tudomásul, mert jóllehet a magyar orvosi kar igen sok értékes erővel rendelkezik, mé?is énnekem nagy gondot okozott erre az állásra a legalkalmasabb embernek a kiszemelése. Mert a magyar géniuszban sok minden jótulajdonság meg van, de az organizatórius képesség nagyon ritka. Barla-Szabóban pedig az orvosi tudományon és az orvosi praxison kivül az organizatórius talentum is meg van. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ugy, hogy nekem kellett őt rábeszélnem arra, hogy ezt az állást vállalja el saját anyagi érdekeinek háttérbe szoritásával is- Ez a tény és ennek a ténynek itt különös erővel kivánok nyomatékot adni. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Amikor azután arról volt szó, hogy a munkásság fogellátásának, ilyen irányú gyógykezelésének temérdek baját valahogyan rendbe kellett hozni, akkor jutottam - mint emiitettem — arra a gondolatra, hogy ilyen külön, nagy, majdnem azt mondhatnám, sztomatológiai klinikát állítok fel és központosítom azt a gyógyító vagy preventív tevékenységet, amely a munkásság javára lebonyolítható a törvény keretein belül. Ezzel kettőt akartam elérni. Az egyik az, hogy a munkásság könnyebben juthasson hozzá a törvényben neki biztosított jogához, a gyógykezeléshez, a másik meg az, hogy megtakarítást eszközöljek ezen a téren, mert egészen bizonyos, hogy a szétfolyó, temérdek sok helyen szakszerű felügyelet nélkül is történő fogászati gyógykezelés sokkal többe kerül a Munkásbiztositó Pénztárnak, mintha ilyen módon szerveztetik meg ez az ellátás. Ennek az élére szintén keresnem kellett megfelelő embert és őszintén mondhatom, semmiféle politikai momentum nem befolyásolt akkor, amikor Csilléry Andrásra esett a választásom. Öt kértük fel hónapokon keresztül tartó argumentációval, mert hiszen a háború alatti tevékenységével éveken keresztül bebizonyította a hadsereg keretén belül, hogy valóban kitűnő eredménnyel tudja éppen a sztomatológiai gyógykezelést megorganizálni. Tehát ne méltóztassék egy pillanatig sem gonoszkodva ugy állítani be a dolgot, mintha nem tudom micsoda politikai ekvilibriót kellett volna csinálni, hogy az egyiket az egysé^espártból, a másikat a ker< szténypártból kell venni és mintha állást kellett volna teremteni egyik vagy másik képviselő részére. Nem a prius volt az állás, hanem az utána következő nehéz munka, amellyel ugy az egyik, mint a másik urat sikerült nekem erre az állásra megszereznem. Ebben az értelemben kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat, illetőleg Peyer t. képviselő urnák saját interpellációjára adott válaszát tudomásul venni. (Derültség a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Képviselőház ! Mindenesetre köszönöm a minister urnák, hogy annak dacára, hogy én már válaszoltam az interpellációra, mégis szükségesnek tartott egy ilyen hosszú magyarázatot a válaszhoz hozzáfűzni és ennek keretében Ígéretet tenni arra, hogy amennyiben az ügy döntés végett hozzá kerül, figyelembe fogja venni azokat a szempontokat, amely szempontokat interpellációmban elmondottam, amely szempontok kidomboritásával nem kivánok semmiféle más célt szolgálni, mint azt. hogy a magyar munkások ne legyenek e rendelés folytán munkanélkülivé, hanem a magyar munkások munkaalkalmakhoz jussanak. (Helyeslts.) Ami a kérdés többi részeit illeti, nem akarok annak a jogi kérdésnek tisztázásába itt a Ház előtt belemenni, hogy az igazgatósági tagság mikor szűnik meg. Jogilag az igazgatósági tagság akkor szűnik meg, amikor a cégbíróságnál a törlés keresztül lesz vezetve. (Simon András : Etikai szempont!) De legalább is akkor, amikor azt benyújtják. Már pedig ezt a törlési kérelmet szombaton nyújtották be a cégbiróságnál. Ami azt illeti, hogy egy részvénytársaság, ahol az igazgatóság elnöke, tehát nem az igazgatóság egy szimpla tagja, hanem annak elnöke lemond, fel sem tudom tételezni, hogy egy komoly üzem heteken keresztül várjon, amig ennek az igazgatósági elnöknek lemondását tudomásul veszi és hetek, illetőleg körülbelül egy hónap múlva kérje csak a cégbiróságnál a törlést. (Krisztián Imre : Nem volt megrendelés !) Nem megyek ennek a kérdésnek jogi részleteibe, mindenkinek meg lehet azonban erről a kérdésről a maga véleménye, amely ott kezdődik, hogy ha én egy ilye»-állásban vagyok annál az üzemnél, nem is eszközlök ilyen megrendelést. (Zaj a jobboldalon. Viczián István : Nem rendelt !) A minister ur velem szemben előnyösebb helyzetben van, mert nekem nincs alkalmam az aktákba betekinteni, mint a minister urnák. A minister ur most utólag, amidőn az én egészen pontos értesüléseim szerint ezek a rendelések storniroztattak, egészen nyugodtan mondhatja, hogy nem is volt rendelés. Természetesen, ezek után már nyugodtan lehet mondani. Erről önkéntelenül az jut eszembe, hogy valaki azt mondta, te nem is adtál nekem fazekat, másodszor, ha adtál fazekat, törött volt, harmadszor már vissza is adtam neked azt a fazekat. Most, amikor már az ügy be van fejezve, természetesen azt is lehet mondani, hogy nem is történt rendelés, csak árlejlésre szólították fel a cégeket. Már az elindulásnál történt a hiba, miért igy méltóztatott árlejtésre felszólítani az üzemeket, miért nem nyilvános árlejtést méltóztatott hirdetni. De erre a kérdésre a minister ur nem felelt. (Felkiáltások jobbfelöl : Dehogy nem!). Én azt mondom, hogy a MONE-műszerüzem egyáltalában nem is készit ilyen gépeket, tehát nem is juthat abba a helyzetbe, hogy ilyen gépeket, mint saját gyártmányait szállíthasson, mert egészen más gépeknek és műszereknek gyártására van berendezve ; igy ezeket neki másoktól kell beszereznie. Abban a reményben, hogy a minister ur