Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 1928 február 1-én, szerdán. ?A1 nyúló megállapítást, mert hiszen megelőzőleg, amig nem volt szó az átszervezésről, folyton hal­lottam az akkor volt tisztviselői kar ellen a pana­szokat. (Peyer Károly: Nagyon keveset!) Pana­szokat az orvosok ellen, hogy nem tudják (Peyer Károly: Nehéz volna ezt bizonyítani!) munkáju­kat jól elvégezni. Tehát annyiban már kiegyeztünk, hogy az 1927 december 31-ike előttiek jól végzik mun­kájukat é) a t. képviselő urak meg vannak velük elégedve. Ez engem nagyon megnyugtat, mert hiszen, ha percentekben nem is tudom megmon­dani, de azt hiszem, talán 10—12, vagy nem tudom, hány percent uj ember van a régiekhez viszo­nyítva a szervezetben. (Peyer Károly : A vezetők mind azok ! S aki értett hozzá, az meghalt !) Hát arról igazán nem tehetek. (Peyer Károly : Nem, azt nem is mondtam, az nincs is az interpellá­cióban. — Zaj. — Elnök csenget.) Sok mindenféle hatalmat adhat a törvényhozás a minister kezébe, de azt a politikai felelősséget nem tudom vállalni, hogy a halálra interpellációmban kielégitő választ tudjak adni. A másik a következő. Képviselőtársam bevezető mondataiban volt szintén ilyen apró, bajusz alatt bujkáló gonoszság Csilléry és Barla-Szabó kép­viselőtársaim kinevezése dolgában. Kérem, méltóz­tassanak a dolgot tárgyilagosan kezelni. Nem tudom,hogy Barla-Szabót, képviselőtársam hogyan fog dönteni. Ha ugy döntene, hogy a mandátumát tartja meg, én rendkivül nagy megdöbbenéssel venném ezt tudomásul, mert jóllehet a magyar orvosi kar igen sok értékes erővel rendelkezik, mé?is énnekem nagy gondot okozott erre az állásra a legalkalmasabb embernek a kiszemelése. Mert a magyar géniuszban sok minden jótulajdonság meg van, de az organizatórius képesség nagyon ritka. Barla-Szabóban pedig az orvosi tudományon és az orvosi praxison kivül az organizatórius talentum is meg van. (Ugy van ! Ugy van ! jobb­felől.) Ugy, hogy nekem kellett őt rábeszélnem arra, hogy ezt az állást vállalja el saját anyagi érdekeinek háttérbe szoritásával is- Ez a tény és ennek a ténynek itt különös erővel kivánok nyoma­tékot adni. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Amikor azután arról volt szó, hogy a mun­kásság fogellátásának, ilyen irányú gyógykezelé­sének temérdek baját valahogyan rendbe kellett hozni, akkor jutottam - mint emiitettem — arra a gondolatra, hogy ilyen külön, nagy, majdnem azt mondhatnám, sztomatológiai klinikát állítok fel és központosítom azt a gyógyító vagy preventív tevékenységet, amely a munkásság javára lebo­nyolítható a törvény keretein belül. Ezzel kettőt akartam elérni. Az egyik az, hogy a munkásság könnyebben juthasson hozzá a törvényben neki biztosított jogához, a gyógykezeléshez, a másik meg az, hogy megtakarítást eszközöljek ezen a téren, mert egészen bizonyos, hogy a szétfolyó, temérdek sok helyen szakszerű felügyelet nélkül is történő fogászati gyógykezelés sokkal többe kerül a Munkásbiztositó Pénztárnak, mintha ilyen módon szerveztetik meg ez az ellátás. Ennek az élére szintén keresnem kellett megfelelő embert és őszintén mondhatom, semmiféle politikai mo­mentum nem befolyásolt akkor, amikor Csilléry Andrásra esett a választásom. Öt kértük fel hóna­pokon keresztül tartó argumentációval, mert hi­szen a háború alatti tevékenységével éveken keresztül bebizonyította a hadsereg keretén belül, hogy valóban kitűnő eredménnyel tudja éppen a sztomatológiai gyógykezelést megorganizálni. Tehát ne méltóztassék egy pillanatig sem go­noszkodva ugy állítani be a dolgot, mintha nem tudom micsoda politikai ekvilibriót kellett volna csinálni, hogy az egyiket az egysé^espártból, a másikat a ker< szténypártból kell venni és mintha állást kellett volna teremteni egyik vagy másik képviselő részére. Nem a prius volt az állás, ha­nem az utána következő nehéz munka, amellyel ugy az egyik, mint a másik urat sikerült nekem erre az állásra megszereznem. Ebben az értelem­ben kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat, illetőleg Peyer t. képviselő urnák saját interpellá­ciójára adott válaszát tudomásul venni. (Derült­ség a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Képviselőház ! Minden­esetre köszönöm a minister urnák, hogy annak dacára, hogy én már válaszoltam az interpellá­cióra, mégis szükségesnek tartott egy ilyen hosszú magyarázatot a válaszhoz hozzáfűzni és ennek keretében Ígéretet tenni arra, hogy amennyiben az ügy döntés végett hozzá kerül, figyelembe fogja venni azokat a szempontokat, amely szemponto­kat interpellációmban elmondottam, amely szem­pontok kidomboritásával nem kivánok semmiféle más célt szolgálni, mint azt. hogy a magyar mun­kások ne legyenek e rendelés folytán munka­nélkülivé, hanem a magyar munkások munka­alkalmakhoz jussanak. (Helyeslts.) Ami a kérdés többi részeit illeti, nem akarok annak a jogi kérdésnek tisztázásába itt a Ház előtt belemenni, hogy az igazgatósági tagság mikor szűnik meg. Jogilag az igazgatósági tag­ság akkor szűnik meg, amikor a cégbíróságnál a törlés keresztül lesz vezetve. (Simon András : Etikai szempont!) De legalább is akkor, amikor azt benyújtják. Már pedig ezt a törlési kérelmet szombaton nyújtották be a cégbiróságnál. Ami azt illeti, hogy egy részvénytársaság, ahol az igaz­gatóság elnöke, tehát nem az igazgatóság egy szimpla tagja, hanem annak elnöke lemond, fel sem tudom tételezni, hogy egy komoly üzem hete­ken keresztül várjon, amig ennek az igazgatósági elnöknek lemondását tudomásul veszi és hetek, illetőleg körülbelül egy hónap múlva kérje csak a cégbiróságnál a törlést. (Krisztián Imre : Nem volt megrendelés !) Nem megyek ennek a kérdésnek jogi rész­leteibe, mindenkinek meg lehet azonban erről a kérdésről a maga véleménye, amely ott kezdődik, hogy ha én egy ilye»-állásban vagyok annál az üzemnél, nem is eszközlök ilyen megrendelést. (Zaj a jobboldalon. Viczián István : Nem ren­delt !) A minister ur velem szemben előnyösebb helyzetben van, mert nekem nincs alkalmam az aktákba betekinteni, mint a minister urnák. A minister ur most utólag, amidőn az én egészen pontos értesüléseim szerint ezek a rende­lések storniroztattak, egészen nyugodtan mond­hatja, hogy nem is volt rendelés. Természetesen, ezek után már nyugodtan lehet mondani. Erről önkéntelenül az jut eszembe, hogy valaki azt mondta, te nem is adtál nekem fazekat, másod­szor, ha adtál fazekat, törött volt, harmadszor már vissza is adtam neked azt a fazekat. Most, amikor már az ügy be van fejezve, természetesen azt is lehet mondani, hogy nem is történt ren­delés, csak árlejlésre szólították fel a cégeket. Már az elindulásnál történt a hiba, miért igy méltóztatott árlejtésre felszólítani az üzemeket, miért nem nyilvános árlejtést méltóztatott hir­detni. De erre a kérdésre a minister ur nem felelt. (Felkiáltások jobbfelöl : Dehogy nem!). Én azt mondom, hogy a MONE-műszerüzem egy­általában nem is készit ilyen gépeket, tehát nem is juthat abba a helyzetbe, hogy ilyen gépeket, mint saját gyártmányait szállíthasson, mert egé­szen más gépeknek és műszereknek gyártására van berendezve ; igy ezeket neki másoktól kell beszereznie. Abban a reményben, hogy a minister ur

Next

/
Thumbnails
Contents