Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-121
34fc Àz országgyűlés kèpwselokâzanak 12Î. niese ÎÙ28 február í-én, szerdán érvényt fog szerezni ennek az itt elmondott felfogásnak minden érdekeltséggel és minden befolyással szemben és nem közvetítők beékelésével, hanem tényleg a gyártóktól, és tényleg a magyar ipartól fogja beszerezni ezeket a gépeket, az interpellációmra adott magam válaszát tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Esztergályos János képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Artúr jegyző (olvassa) : «Interpelláció a belügyminister és a kereskedelemügyi minister urakhoz a Népszava üldözése tárgyában. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a hatósági közegek felsőbb parancsra való hivatkozással megtiltják a Népszava előfizetését, az előfizetőket megfenyegetik és az előfizetések beszüntetésére késztetik? Hajlandó-e a belügyminister ur válaszolni arra, hogy van-e olyan rendelet vagy utasitás, amely a Népszava előfizetők ellen való eljárásra a hatósági közegeket feljogosítja? Hajlandó-e a belügyminister ur a megnevezett hatósági közegek ellen eljárni és ellenük a fegyelmit megelőző vizsgálatot elrendelni ! Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy vidéki postahivatalok a Népszava előfizetését felsőbb parancsra való hivatkozással visszautasítják ? Kiadott-e a kereskedelemügyi minister ur ilyen utasitást vagy rendeletet ? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur hatáskörében a megnevezett postamester ellen a fegyelmit megelőző vizsgálatot elrendelni ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János : T. Képviselőház ! Hetedik esztendeje, hogy a szociáldemokrata párt parlamenti képviselete e teremben ismételten szóvá" teszi azokat az eseményeket, amelyek valóban az ország lakossága s ennek szabadsága, szabad véleménynyilvánítása ellen történnek. Sajnos, ennek a helyzetnek javitása érdekében semmit nem látunk. Bár a kormány tagjai közül egyesek nagyon sokszor és ismételten nagyon élesen kiemelve hangoztatták, hogy a kormány, különösen a belügyminister ur a maga részéről mindent elkövet a törvény abszolút tiszteletbentartása érdekében, ennek ellenére ismételten az a helyzet, hogy amint a népjóléti minister ur az imént mondotta, elő kell állni pártomnak s elő kell állnom nekem e pillanatban, hogy a vidéki kiskirályok apió gonoszságait itt elmondjam ; elmondjam ezeket az apró gonoszkodásokat azért, hogy lássa a belügyminister ur és lássa a kereskedelemügyi minister or, hogy ugyanakkor, amikor ők itt az ország nagy nyilvánossága előtt hirdetik, hogy céljuknak, törekvésüknek végeredményeként az abszolút konszolidációt kívánják elérni, ennek akarnak érvényt szerezni, ugyanakkor kinn az ország különböző részein csendőrök, szóval hivatalos közegek nem törődnek azzal, hogy a belügyminister ur vagy a kereskedelemügyi minister ur mit mond és mit igér itt ebben a teremben, hanem csinálják a maguk apró kis gonoszságait, amelyek a komiszkodásokkal egyenlők. Nem akarnék abba a helyzetbe jutni, t. Képviselőház, hogy az itt jelenlevő kereskedelemügyi minister ur felálljon és azt mondja nekem, hogy nem tartja valószínűnek, hogy ezek a panaszok jogosultak, mert hiszen erre nézve semmiféle tényállás nincsen. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Mindig maguk adják meg a feleletet. — Derülfoéffj Mélyen t. kereskedelemügyi minister ur, ez nem plagizálás és nem is olyan nagy csoda, hogy én ezt előre tudom, ennek egyszerű a magyarázata. Ismerem a mélyen t. kormány tagjainak az indokolásait, mindnyájan nagyon jól emlékszünk különösen a belügyminister urak által tett nyilatkozatokra, amelyekben felhozott hivatalos végzésekkel szemben a maguk álláspontja szerint azt emiitették fel, hogy annak ellenére, hogy írásba van foglalva, mégis a helyzet egészen más. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én valamivel többet fogok mondani!) Csak jó és hasznos legyen, minister ur. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után elmondjam a panaszt és sérelmet, amely bennünket ért. Említettem már, hogy éveken keresztül szóvá tettük itt, hogy a szociáldemokrata párt egyesülési és gyülekezési szabadsága, a szociáldemokrata párt hivatalos lapja, a Népszava ellen a vidéki hatóságok a leghallatlanabb terrorral élnek és minden inci-finci, pici, kis hatalommal, hatáskörrel felruházott valaki, rugdalja az egyesülési és gyülekezési szabadságot, ha arról van szó, hogy a szociáldemokrata párt érdekei ezt kivánják és mindenki, aki a legparányibb joggal is van felruházva, belerugdal abba az apró, kicsi sajtószabadságba, amely ebben az országban van. Legyen szabad ezek után a tényekre rátérnem. A főváros környékén van Soroksár községe. Itt ugy látszik a legmerészebbek a csendőrök, akik nem kevesebbet csináltak az elmúlt időkben, mint a következőt: A Népszava egyik példányát — azt hiszem, múlt hónap 19-én — elkobozták. A csendőrség megfogja a ki hordót, elveszi, elköveteli tőle az előfizetők névsorát, és ennek birtokában házról-házra megy és a lapot elkobozza az előfizetőktől, valamennyi előfizetőt sorban megfenyeget azzal, hogyha a Népszava előfizetője lesz és nem mond le a Népszaváról, viselni fogja annak súlyos következményét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Ez itt a főváros környékén van és igy el lehet képzelni, hogyha a főváros közvetlen határában hatósági közegek igy merészelik a törvényt lábbal tiporni, (Peyer Károly : És még panaszkodnak, hogy nem lehet a megszállott területre lapot beküldeni!) még könnyebben megérthető az a hallatlan törvénysértés és merészség, (Peyer Károly : Soroksáron sem lehet lapot terjeszteni!) hogy az ország távolabb eső részein is hasonló dolgokat cselekszenek. Itt van pl. Baranyamegye Okorád községe. Egy hajnalon odament az egyik előfizetőhöz a csendőr, hét példány Népszavát elkobozott tőle és egyben tudomására adta, hogy erre az újságra pedig felsőbb parancs folytán nem szabad előfizetni, ezt felsőbb parancsra nem szabad járatni. Ha még ezek után is olvasná, illetőleg előfizetne rá és járatná a lapot, akkor legyen elkészülve a legrosszabbra. Erre az illető megkérdezte, hogy miért nera szabad a Népszavát olvasni, miért nem szabad arra előfizetni, ha annak darusítása és megjelenése meg van engedve. Erre a mostani szellemnek megfelelöleg a két csendőr azt mondotta, hogy azért nem szabad a Népszavát előfizetni és olvasni, mert a Népszava zsidó újság. (Györki Imre : Azért nem, mert nem dicséri Bethlen politikáját !) A csendőrségen garmadával van az anyag a csendőrség brutalitására, apró gonoszkodására, hogy a minister ur szavával éljek- De nemcsak a csendőrséggel van igy, hanem a rendőrségre is áll ez a panasz, ugyanezt csinálják az államrendőrségnek alkalmazottai, a rendőrök, a detektívek is, mindegyik egy-egy hős cenzornak érzi magát, amikor a Népszaváról van szó, és mindenféle apró komiszkodással kellemet-