Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
Az országgyűlés képviselőházának 108, illik milyen mérvű legyen a kárpótlás, teljes mértékben egyetértek Dabasi Halász Móric igen tisztelt barátom és képviselőtársam azon inditványával, hogy a kártalanítás mértéke a magyar — illetőleg osztrák-magyar — korona mindenkori belső vásárlóerejéhez, vagyis az úgynevezett drágasági indexhez igazodjék. Ez kétségtelenül a legméltányosabb álláspont, mert amilyen arányban hanyatlott a háború alatt a korona vásárlóereje, olyan arányban képviselt a hadikölcsönkötvény már a jegyzés Pillanatában névértékénél alacsonyabb értéket. A harmadik kérdésben is, hogy tudniillik ki viselje ennek a kárpótlásnak terheit, teljes mértékben osztom Uabasi Halász Móric t. képviselőtársam felfogását. A hadikölcsönkötvény-tulajdonosok kártalanításának terhét viseljék azok, akik a hadikölcsönjegyzés kötelezettsége alól annak idején részben vagy egészben kivonták magukat, annak dacára, hogy vagyoni helyzetük kedvező volta a hadiköicsönjegyzést lehetővé tette volna. De elég nagy számban vannak az országban olyan egyének is, akik a háború előtt vagyonnal nem rendelkeztek és akik ma tekintélyes vagyonok urainak mondhatják magukat. Ezeket is megfelelő módon és mérvben feltétlenül igénybe kell venni a hadikölcsönkötvény-tuajdonosok kártalanításánál. Mert aki a háború alatt vagy a háború után, amikor ez az ország ezer sebből vérzett és amikor a polgárok milliói a legnagyobb nélkülözéssel tengettek nyomorúságos életüket, vagyont szerzett, attól méltán elvárhatja az állam és a köz, hogy ennek a vagyonnak egy hányadával segítségére siessen azoknak, akik a háború alatt a hazával szemben tanusitott áldozatkészségük folytán vagyonukat elvesztették. Dabasi Halász Móric t. képviselőtársam nagy elismerést érdemlő munkát végzett akkor, amidőn a nagyszabású beszédében előadott statisztikai adatokat összegyűjtötte. Nekem is állanak rendelkezésemre statisztikai adatok, de azoknak felsorolásával a t. Képviselőházat untatni nem kivánom, (Halljuk! Halljuk!) csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy az általam végzett számitások körülbelül ugyanarra az eredményre vezetnek, mint Dabasi Halász Móric t. képviselőtársam számitásai. A korona mindenkori belső vásárló erejét figyelembeyeve, körülbelül 1500 millió aranykoronát tenne ki az az összeg, amely az ősjegyzék kártalanításához szükségesnek mutatkozik. Azt hiszem, t. Képviselőház, lehetne módot találni arra, nogy ez az összeg a háborús vagyonokra, valajíl»i a ?.°H ra ' akik annak idején kibújtak a hadikölcsönjegyzés kötelezettsége alól, kivettesBvKi Ebben a feltevésben én is csatlakozom Dabasi Halasz Monc t. képviselőtársam határozati javaslatahoz, mely arra kívánja utasítani a kormányt, hogy a hadikölesönök leszámolás utján történő rendezéséről nyújtson be mielőbb törvényjavaslatot. Abban a reményben, hogy egy ilyen törvényjavaslat benyújtásától a kormány elzárkózni nem fog, arra kérem a t. pénzügy m ínister urat. járuljon hozzá a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 6. §-ának oly értelmű módosításához, hogy a szakasz első bekezdésében mondassák ki, hogy az államnak értékpapírban (államadóssági kötvényben, stb.) kifejezett pénztartozásai csak »egyelőre« vannak az átértekelesből kizárva. T. Képviselőház! A mi szerencsétlen hazánk ezer éves története folyamán sok súlyos csapást élt át, de mindezen csapások között ülése 1928 január 11-én, szerdán. 27 talán a legsúlyosabb az, amely nemzetünket legutóbb érte. {Igaz! Ugy van!) Ehhez fogható tragédiája alig van a világtörténelemnek. De ez a tragédia a magyar nemzet becsületének a tragédiája volt, mert bár lett volna a világháború folyamán elegendő alkalmunk egy tisztességes különbéke megkötésére, ezt az utat nem választottuk, de inkább egészen az öngyilkosságig kitartottunk szövetségeseink mellett, mert ezt a magyar becsület parancsolta nekünk. (Ugy van! Ugy van!) A hadikölcsönjegyzők kártalanítását is a magyar becsület követeli! Nem engedhető meg, hogy saját polgáraival szemben ne teljesítse a nemzet a becsület által parancsolt kötelességét, amikor idegen érdekekért annyi áldozatot hozott az ősi becsület megvédése érdekében. (Ugy van! Ugy van!) Az állam, amint ezt már beszédem elején is hangsúlyoztam, ujabb anyagi áldozatokat nem hozhat, de vannak ennek az országnak polgárai, akiknek kötelességük ezt az áldozatot meghozni, s ha önként nem vállalják, az állam hatalmával kényszeríteni kell őket erre az áldozatra. (Helyeslés.) Köztudomású tény, ho< r y egyes társadalmi osztályok a mai súlyos időkben, amikor az ország polgárainak túlnyomó többsége hatalmas küzdelmet folytat a mindennapi kenyérért, olyan fényűzést fejtenek ki, amilyent ez az ország a boldog békés időben sem látott, s amelynek kifejtése az ország mai nehéz helyzete mellett egyenesen erkölcstelen. (Igaz! Ugy van!) Akinek van pénze ma fényűzésre, az hozhat áldozatot a nemzet becsületének megmentése érdekében is. (Igaz! Ugy van!) Abban a meggyőződésben, hogy a kormány keresni fogja a módot arra, hogy a hadikölcsönjegyzők kártalanításának kérdését minél előbb a méltányosság, a jog. az igazság és a becsület alapián o'dja meg (Esztergályos János: ön ezt hiszi?), elfogadom a javaslatot. (Hehirslés a iohboldalnn.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyő: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Azzal a szokatlan jelenséggel találkozunk e törvényjavaslat tárgyalásánál, hogy a többségi párt soraiból immár két igen t. képviselőtársam ellene nyi'atkozott a javaslatnak, de megszavazta, (östör József: Ellenzéki képviselők is megtették már ezt!) Ez a paradox h°lyzet mutatja azt a beteg állapotot amelyben é'ünk, egész politikai deform-helyzetünket. ahol az egyéni meggyőződés ereje nem tud a pártpolitikai merev dogmákon felülemelkedni. A t. előttem szóló képviselőtársam beszélt arról a nyugtalanságról, amely az ország széles társadalmi rétegeiben mutatkozik a valorizációs törvényjavaslattal kapcsolatban, de nem vetitette oda azt a szörnyű elégedetlenséget, azt a szörnyű feszültséget, amely valóságos romboló hatással nyilatkozik meg már az emberek lelki és gazdasági életében, s amelyből olyan veszedelmek származhatnak, amelyeket provokálni ilyen törvényjavaslattal végzetes és káros. Ez az egész javaslat egy mondatban találja meg legpregnánsabb bírálatát, abban, hogy az a hitelező tudatos és szándékos megkárosítása. Ha én kezembe veszem a törvényjavaslatot és figyelem annak indokolását, akkor felmerül előttem a rejtélyes probléma, vájjon miért kell, miért szükséges, mi teszi oly sürgetővé e törvényjavaslatnak törvénybeiktatását, akkor vissza kell mennem tiz esztendő történetére, 4'
