Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Àz országgyűlés képviselőházának 121. Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom teljesen érvényre juttatni az igazságot ebben a szakaszban, igyekszem és törekszem azonban az igazság felé, (Ugy van! jobbfelől.) anélkül, hogy bárkinek is. bármely társadalmi rétegnek is kárt akarnék okozni, vagy kárt okoznék ezzel a rendelkezéssel. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon és a szélsőbaloldalon.) Igen t. Képviselőház! Ne méltóztassék ebből a kérdésből társadalmi kérdést csinálni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem ügyvédkérdés, (Gál Jenő: Ugy van!) ez egy általános, egyete­mes, országos kérdés, (Gaal Gaston: Már pedig ez ügyvédkérdés, semmi egyéb!) amelyet böl­csen, okosan ós józanul kell megoldanunk, mert ez nem az ügyvédeket, nem a kisgazdákat és nem a kereskedőket érdekli, hanem valameny­nyiüket, az egész nemzetet a maga összességé­ben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Gaal Gas­ton: Mi fizetjük!) Gaal Gaston igen t. képviselőtársam bizo­nyos erkölcsi deficientiát akar megállapítani ebből a magánjogi valorizációból arra nézve, hogy az állam a maga tartozásai tekintetében ;i valorizációt elhárítja magától. Az igen t. kép­viselő urnák ez a kifogása, illetve ez a krité­riuma talán helytálló lenne abban az esetben, ha ez a törvény az eredeti állapotában maradna meg, itt azonban a pénzügy minister ur enge­<!r1t álláspontjából, itt a pénzügy minister ur azt az erkölcsi alapot, amely az állammal hoz­ható vonatkozásba, nem rántotta ki a javaslat alól, mert ő a jövőt illetőleg perspektívát nyúj­tott, reményt nyújtott arra, hogy valorizálni fog. (Gaal Gason: A hadikölcsönt, semmi egye­bet!) Mármost hogyan áll ez a kérdés? Ugy áll, hogy az erkölcsi alap kérdésében is sentit Gaal Gaston igen t. képviselőtársam kritikája. Más a helyzet az államot tekintve és más az egyes egyént tekintve. Az államra oktrojált valori­záció ennek az államnak létét, ez állam pol­gárainak egész exisztenciális állapotát dúlja fel, mig a magánjogi valorizáció megfelelő kau­télák mellett történik. Ezek a kaütélák benne vannak ebben a törvényben. Ez a törvény uta­sítást ad a bírónak: »Ha valorizálsz, ugy valo­rizálj, hogy senkit tönkre no tégy!« Amikor tehát minden kau tél a megvan arra, hogy a va­lorizált tartozást fizetőre nézve az anyagi rom­lás el ííe következhessek, akkor igenis, megvan az erkölcsi alapja és erkölcsi jogosultsága annak, hogy az emberek az igazságuk után menjenek. (Gaal Gaston: De megy az is, aki.nek nincs igaza! — Zaj!) Ami az igazságtalanul megindított pereket illeti, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy igazságtalan perek nemcsak ezen a téren indíttatnak, hanem minden téren és nincs or­vosság, panacea, nincs korlát és hatalom arra, hogy én meg tudnék akadályozni bárkit is ab­ban, ha a maga igazát, vagy vélt igazát perrel akarja érvényesiteni. (Ugy van! jobbfelől.) Elismerem, hogy bizonyos abuzus van, nem az ügyvédi kar részéről, hanem, a szegény­ségi bizonyítványok: kiadása körül. (Zaj a bal­oldalon.) Magam is leszögezem, hogy c téren saj­nálatos állapotok vannak. A baj a szegénységi ibizonyitványok kiállításánál kezdődik. (Ugy \van! a balközépen.) Enneik orvoslásáról kell gondoskodunk. (Gál Jenő: Szegénység csak van!) Könnyen adják ki ezeket a szegénységi bizonyítványokat. Ez orvoslásra szorul és a/l hiszem, ez az orvoslás be is fog következni. (Egy hamg a középen: Egy pesti háziúr is megkapta! — Gál Jenő: Akkor fegyelmit kell indítani az ellen, aki kiadta!) Mese 1928 február 1-én, szerdán. àâô Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek magának a szakasznak érdemére. (Hadijuk! Halljuk!) Annak a kérdésnek eldön­tésénél, vájjon a névértékben való teljesítésnek mi legyen a jogi hatálya, az elhangzott vitá­ból megállapíthatóan két erő küzködik itt egy­mással. Küzködik először az az általános jog­szabály, hogy az adósnak ugy kell teljesítenie kötelezettségét, hogy az a méltányosság köve­telményeinek mindenkor megfeleljem, másod­szor az a kényszerűség, az a kényszerű hely­zet és a kényszerűség által diktált állásfogla­lás, hogy a valorizáció megengedésével ne en­igedjük felforgatni, megturbálni az életviszo­nyokat, a családi békességet, a gazdasági hi­telt stb. Igen t. Képviselőház! A törvényjavaslat 1. §-a elfogadja azt a tételt, hogy nem enged valorizálni a közbéke, a köznyugalom és a közosend megóvása érdekében. Ez az általános szabály. A küzdelem tehát eldőlt >az igazság­diktálta jogszabállyal szemben a gyakorlati szabály javára. Mármost az a kérdés itt, hogy vájjon ez az általános szabály nem enged-e név­értékben teljesített kötelem megszűnése eseté­hen valorizációt; vájjon ez az általános jog­szabály ridegen végrehajtassék-e, vagy pedig 'bizonyos esetekben ezen az általános szabá­lyon túlmenőleg engedtessék túllépést Kálmán Jenő igen t. barátom hajlandó el­fog-adni azt az álláspontot, hogy az általános szabály zárja le a sorompót és ezen túl menő­leg ne engedtessék semmi. (Helyeslések a jobb­oldalon és a balközépen.) Azt mondja az én igen t. barátom, és próbálja ezt jogilag indo­kolni, hogy akkor, amikor ezek a fizetések tel­jesíttettek, az a bizonyos valorizációs jog nem is lévén, az a fentartás tehát csak a jogra vo­natkozhatván, hatályos josfentartás nem lehet. Az én igen t. barátom téved. Akkor is megvolt az, hogy az adós a maga kötelezettségét ugy tartozik teljesíteni, amint az a méltányosság szabályainak megfelel. Ennek a jognak fentar­1ása, igenis, biztosítva volt. De Kálmán Jenő t. barátom elmondott egy megiható történetet annak igazolására, hogy fentartás esetében milyen esetek állhatnák elő. Elmondotta, hogy valaki, tegyük fel, kölcsönpénzen szerzett ma­gának háromszázholdas birtokot. Ennek a há­romszázholdas birtoknak kapcsán aztán bele­ment ebbe a társaságba, ebbe meg abba az ala­pításba, és most a kölcsön valorizáltatván, megtámadtatik valorizációs perrel a kölcsön­visszatéri tés tekintetében, aminek következté­ben megrendül gazdasági hitele, összeomlik az egész és tönkremegy az exisztenciája. Ez az egyik oldala az éremnek. De van az éremnek másik oldala is. Engedje meg az igen t- kép viselő ur, hogy azt én mondjam el. Van egy özvOgy, akinek 1500 pengő évi nyugdija van. Az illetőnek volt annakidején 20.000 korona készpénze. Ezt a 20.000 korona készpénzt köl­csönadta a testvérének. Az szerzett rajta egy gőzmalmot, a gőzmalomkonjunktura idején pe­dig szerzett a gőzmalom után egy téglaégetőt is. Ez a testvér ma milliárdok felett rendel­kezik. A közelmúltban eladott két és félmilli­árdéit egy ingatlant. Amikor pedig a testvére aki a húszezer koronát kölcsönadta neki, oda­megy hozzá, hogy az 1922-ben kölcsönadott 20.000 koronát pótolja meg, elrúgja magától testvérét. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hal­lall an!) Hát, kérdezem, igazság-e ez, emberi­sége ez, testvér-e az ilyen 1 (Meskó Zoltán: Az ilyen testvért a téglagyárban kell elégetni! — Derültség! — Györki Imre: Meskót az igazság­iigyminister mindjárt becsukatja gyilkosságra való felbujtásért! — Derültség.) Nézetem sze-

Next

/
Thumbnails
Contents