Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

ââo Az országgyűlés képviselőházának ÎZÎ. ülése 7.0?,s' február 1-én, szerdiiri. vint tehát én annál a sorompónál, amely sorompó lezárja a fen tartás felé a valorizálás lehetőségét, meg nem állok. (Helyeslés bálfelől és balközéven.) Következik a második sorompó megVitatásáuak kérdése, a fentartás esetén való valorizálás kérdése. T. Képviselőház! Amikor én túlléptem már az első sorompón, akkor nyilvánvaló, hogy leg*alább is a fentartásig el kell mennem a magam álláspontja szerint. Ezzel a fentartással szemben Kálmán Jemő és Farkas Gyula igen t. képviselőtársaim elmondották a maguk kívánalmait és nézeteit. Kálmán Jenő igen t. képviselőtársam azt mondotta a fentartásra vonatkozólag, hogy jó, o hajlandó a tentai tást akceptálni, azonban csak Írásbeli kikötés esetén. Hát mit jelent ez? A kisembreknek, a hozzánemértőkniek, a tájékozatlanoknak kitaszít ását a nagy világűrbe szabad prédául. (Ugy ran! Uav van! bálfelől és a bal közéven. — Wolff Károly: A kisemberek nem ismerték a jogfentairtás intézményét!) Farkas Gyula t. képviselőtársam azt mondotta, — ha jól vettem ki beszédéből. — hogy ezt a fentartást bizonyos hozzáértő körökre kel lenne szorítani. Erre nézve megnyugtatásul legyen szabad megjegyeznem, — hiszen a képviselő ur is ugy tudja ezt, mint én tudom, a képviselő ur gyakorlati jogász. — hogy a felsőbíróságok nem érvényesitik ezt a fentartási kérdést, a fentartást magát azzal a szigornsággal és merevséggel, amely a kisember számára megszüntetné a lehetőséget ahhoz, hogy a maga igényét tovább érvényesítse, és nekem nincsen aggályom r abban a tekintetlien, hogy a magyar bíróság, amely nemcsak a jog, hanem az erkölcs és a bölcseség parancsszava szerint is itél, (Ugy van! Ugy ran!) meg fogja találni, — amint megtalálta eddig is a kivezető utat és azoknak a nehéz kérdéseknek az eliminálását, amelyek a tájékozatlan, a hozzánemértő embert anyagi pusztulásba vihetik. Én tehát a magam részéről eljutottam már a második demarkácionális vonalig a jogfentartás kérdésében. Most konsziderálandó és megfontolandó az, hogy túlmenjünk-e ezen is és megteremtsük-e annak a lehetőségét, hogy azokban az esetekben is, ahol jogfentartás nincs, lehessen, és ha lehet, milyen mérvben legyen valorizáció. Magának az alaptételnek a rideg alkalmazása, nevezetesen, hogy a névértékű pénzzel teljesített fizetés a kötelmet megszünteti és valorizációnak helye nincs, amint a t. képviselő urak az eddig elmondottakból is megállapíthatták és az én szent meggyőződésein szerint is: olyan igazságtalanság, olyan snmnia injuria, amely életeket, exisztenciákat tehet tönkre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon és a balközéven.) Ezért arra az álláspontra vagyok bátor helyezkedni, hogy igenis, lehetnek még fentartás nélkül is olyan helyzetek és olyan esetek, amelyeket az életnek és nekünk, törvényhozóknak respektálnunk kell (Baracs Marcell: Úgy van!) és amely helyzetek és esetek számára nekünk az orvoslást és az orvosságot meg kell találunk. (Baracs Marcell: Helyes!) A különösen kiáltó, a különösen súlyos, a különösen igazságtalan esetekre gondolok és ugy szeretném megszabni ezt a demarkácionáiis vonalat, ezt a határvonalat ennél a kérdésnél, hogy a perek ama nagy tömegének, amellyel itt az igen t. felszólalt képviselő urak engem fenyegetnek, elejét vágjam, hogy ezek be ne következzenek. (Helyeslés jobb felől és bálfelől) Ha keresem ezt a megoldást, két momentummal kell számolnom. Az egyik momentum és az egyik kritérium az, amely a szakasz bizottsági szövegéhe van beiktatva, nevezetesen a létfentiirtás veszélyeztetettsége. A másik momentum pedig az, amely Csák Károly igen tisztelt képviselőtársam indítványában Foglaltatik és jelöltetik meg kritériumul, nevezetesen a valorizáció elmaradása esetén bekövetkezett tönkremenés. Én látom azokat a súlyos aggodalmakat és snlyos gondokat, amelyekkel az igen tisztelt Képviselőház annak a Lehetőségét tekinti, hogy itt a perek tömege indul m<-g. Fai ezek előtt az aggodalmak előtt be nem csukhatom a szénieméi. (Helyeslés.) én ezeket az aggodalmakat (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a magam elvi meggyőződésének fentartásával és lehető érvényesítésével respektálni akarom. (Élénk helyeslés.) Elismerem, hogy amikor a létfentartás van beállítva határmomentumul, határkritériuniul, maga ez a meghatározás »a létfentartás veszélyeztetett sége« bizonyos kilengést enged, mert más a létfentartás kritériuma egy felsőbb társadalmi osztálynál, és más a kritériuma egy alacsonyabb társadalmi osztályban állónál. Éta ezeket az aggodalmakat a magam részéről akceptálom, és visszakozom arra az álláspontra, amely kritériumul a tönkremenetelt állit.ia fel. (Helyeslés.) Visszakozom azért, mert a »tönkremenés« tartalma már nem engedi meg azt a kilengést, amelyet megenged a »létfentartás« és ez a meghatározás »tönkremenés« általánosabb, a társadalmi rétegeken jobban keresztülvágó kritérium, mint a »létfentartás«. (Ugy van! Ügy ran!) Épen azért én a magáin részérő] elfogadom Csák Károly igen tisztelt képviselőtársam indítványában foglalt deniarkaciouális vonal meghatározását (Élénk helyeslés.) és kérem, hogy azt méltóztassék elfogadni. Amikor azonban leszögezem magamat a mellett, hogy a tönkremenés legyen az a határpont, ameddig a valorizáció lehetősége megengedtessék, akkor, hogy eloszlassam az igen tisztelt képviselő urak aggályait a pcrmenynyiségek tekintetében, méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezzel a kérdéssel még egypár szóval foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Hogy bepillantást engedhessenek abba a kérdésbe, hogy milyen pertömeg fog megindulni, nekem arra az alapra kell helyezkednem, hogy a törvény uj szövegével létesített álláspontot összehasonlítsam a mai hirói gyakorlat által követett állásponttal és annak eredményével. A mai bírói gyakorlat «zerini hogy áll a helyzet! Hiszen méltóztattak hallani ítéletek felolvasását, Ítéletek ismertetését, méltóztatnak tehát tudni, hogy mi a bíróságok gyakorlata. Mismerem, hogy nem elvi határozat... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Pesthy Pál igazságügyminister: ...de már ismételt esetben kimondott bírói határozat általában túlmegy a jogfentarláson. Mármost, amikor túlmegy a Curia a jogfentartási demur káción, ezekben az Ítéletekben és hirói határozatokban seholsem jelöli meg azt a határpontot, amely határpontig a valorizáció kérdésében elmegy. Ne méltóztassanak azt mondani, hogy 'majd jönni fog a perek özöne.. A perek özöne 'már itt van. (Uay va\n! a közéven.) Már itt •van egy csomó per; egy csomó valorizációs per már be van nyújtva és nem ezen a s$i-