Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

310 Az országcjjjiilés képviselőházának 120. illése 1928 január Hl-ón, hedden. azok. akik a gazdasági életben ügyesebbek, rutinosabbak, akik talán ravaszak voltak. Egyesek és különösen intézmények és intézetek ilyen joghoz való ragaszkodást tartottak fenn, amely jogról ők maguk sem tudták, hogy az van, ezl a jogot csak sejtették vagy sejtették azt, lmgy Ilyen jog valamikor lesz. (Ugjj van! Ugy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Szimath!) Mondom, e tekintetben deferálni kész is vagyok, nem annyira jogi szempontból, hanem azért, mert a nagyközönség — itt főleg a laikus közönséget értem — megbarátkozott azzal a felfogással, hogy a jogfentartás hatályát ebben a tekintetben elismerni kész a viszonyok kényszere alatt. Ha azonban ebbe belemegyek is, a magam részéről itt szeretnék egy korrektivumot, mégpedig azt, hogy ezek a jogfentartások csak abban az esetben ismertessenek el érvényeseknek és joghatályosaknak, ha azok Írásban kiköttettek. Nem gondolok forma szerinti okiratokra, de gondolok arra, — és azt hiszem, ennek a jövőben nagy jelentősége is lehet — bogy csak bizonyos Írásokban kikötött jogi'entartásnak tulajdonítsunk jelentőséget és értéket azért, mert akármilyen primitiv alakban történt az az Írásbeli kikötés, ez minden esetre garancia arra, hogy valósággal komoly volt, hogy ilyen kikötés csakugyan történt, hogy ilyenre legalább a felek közül egyik valósággal gondolt is. Nagy jelentősége lehlet ennek azért, mert majdnem tíz esztendős kijelentésekről van itt szó, olyain kijelentésekről, amelyeknek a megindítandó perekben igen mil» y jelent ősegük és fontosságuk lehet, amelyek nagy anyagi érdekeket, nem egyszer exisztenciális érdekeket is érinthetnek. Ezért helyesnek találnám, ha a Képviselőház hozzájárulna ehhez a lényegtelen módosításhoz — amint később bátor leszek felolvasni viinél a bekezdésnél, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) — hogy beiktatnék: »amennyiben Írásban ki köttetett«. Nem szeretném, ha ezekben a perekben, amelyek, amint említettem is, évtizedek előtti időre fognak visszanyúlni, kétes értékű tanúvallomások vagy esetleg a feleknek eskü alatti kihallgatása által kellene a tényállási megállapítani. (Unj/ vari! jobbfdől.) De hia már itt is bizonyos kifogásaim vannak és azt a kifejezést használtam, hogy nem tartom szerenesésnek a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését, a második kivételt, amelyet ez a szakasz statuál, a Csák Károly képviselő ur által beterjesztett módosított szöveg negyedik bekezdését — amely tudniillik az át1-1

1ékelési olyan esetben is, amikor a tartozás már fizetés állal megszűnt, még akkor is, ha erre irányuló jogát fenn nem tartotta a hitelező, — akár azok között a korlátozások között történik is, amelyeket az eredeti, illetőleg bizottsági szöveg, akar azok között a korlátozások között, amelyeket a most módosított sző-' .vég statuál — nevezetesen, ha ez időbeli korlátozás mellett történik is, ha a mellett a korlátozás mellett történik is, hogy akár, a hitelezőre nézve létfentiartást veszélyeztető módon 'történi a teljesítés, akár pedig olyan módon, ha amint ezidőszerint mondják, tönkrement 'a hitelező" az átértékelés elmaradása miatt és 'ha további teltételként kiköti iazt is, hogy az adós indokolatlanul aránytalan előnyhöz jutott -— mondom, ha mindezek együttesen fo'roguak is fenn, amint íbiszen magából a törvényjavaslatból is ugy látom, — azt hiszem helyesen értelmezem — hogy az az intenciója, 'hogy ezek nem vagylagos, hanem együttes feltételei az átértékelésnek, még ez esetben is veszélyesnek és károsnak tartom. (Helyeslés jobbfdől.) Most nem akarok foglalkozni bővebben a kötelem-megszűnési módokkal, nem akarok foglalkozni azzal a kérdéssel sem, hogy röviddel ezelőtt, amikor az úgynevezett büntetőnovela törvényét megalkottuk, amikor garanciális jogokban is nagy áldozatot hoztunk csak azért, hogy tehermentesítsük a bíróságokat, nem gondoltunk arra, hogy pár hét múlva ujabb javaslattal fogunk találkozni, egy javaslattal, amely a biróságok polgári osztályát megterheli, esetleg katasztrofális mértékben is megterhelheti. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem erre helyezem a fősúlyt, és nem abban látom a bajt, hogy a bíróságot megterhelheti, hanem abban, hogy gazdasági és jogi bizonytalanságok megteremtésére alkalmas; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) abban látom, hogy kifelé és befelé alkalmas lehet annak a sok esetben rosszhiszeműen terjesztett hitnek felkeltésére és megerősítésére is, hogy ebben az országban nincsen vagyon-és jogbiztonság, (Ugy van! Ugy van! jobbfdől.) hogy ebben az országban nincsenek befejezett jogügyletek, hogy itt a befejezett jogügyletek is tulajdonképen csak látszólagosak, amely körülmények alkalmasak lehetnek amúgy is gyengén fejlődő hiteléletünk lerombolására, alkalmasak lehetnek ilyen hitnek terjesztésére ugy idebenn, mint esetleg külső országokban is. (Ugy van! Ugjj van! a jobboldalon.) östör József igen t. képviselőtársam gyakorlati példákkal és jogesetekkel igyekezett álláspontját megvilágítani és elfogadhatóvá tenni. Én is egyetlen gyakorlati példát vagyok bátor felhozni, (Halljuk! Halljuk!) egy példát, amely, ha a gazdaközönségre való tekintettel veszem is azt fel, az összes gazdasági kategóriáknál egyformán megáll és a legnagyobb örömmel fogadnám, ha a most elmondandó példámban leszögezett álláspomtomat valamilyen módon hallanám megcáfolni. (Halljuk! Halljuk!) Felveszek egy középbirtokost; mondjuk 300 holdja van annak az embernek, 300.000 pengő értékben. Ez a birtoka meg volt a háború előtt, megvan ma is. A háború előtti adósságait, hitelezőit kifizette, testvéreit kiegyenlitette, volt tulajdontársával, üzlettársával elszámolt, kötelezettségeit részben magánegyezségekkel, részben pedig bírói Ítéletek alapján teljesítette. Akik érdeklődnek az ő gazdasági helyzete, hitelképessége iránt, azok előtt ismeretes, azok tudják azt, hogy ez az ember mindeme kötelezettségeinek eleget tett. Ez ma jó hitelű ember, vek' szi vesén lépnek üzleti összeköttetésbe, nyújtanak neki hiteleket, vállalkozásokban társul fogadják őt. E törvény életbelépte után pár hónapra azt veszik észre, hogy jobboldalról a régi hitelezők támadják, baloldalról pedig a testvérek, a volt társtudajdonosok indítanak ellene jelenticís összegű átértékelésié irányuló pereket, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: El mehet Kukutyinba zabot hegyezni!) Felveszek két eshetőséget. Vegyük először a jobbik eshetőséget. Ezek a perek mind alaptalanok, de már maga ez a tényt, hogy ezek a perek ellene megindultak, alkalmas arra, hogy őt gazdasági életében és tevékenységében megbénítsák. (Ugy van! jobbfdől.) A hitelezők mindjárt meg fogják vonni tőle a hitelt, társai igyekeznek tőle szabadulni, igyekeznek vele leszámolni. Most hosszabb-rövidebb idő után ezek a perek befejeződtek, ezekben a perekben megállapították, hogy azok alaptalanok vol-