Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

3oß Az országgyűlés képviselőházának Í2Ö. ülése 193B január 31-én, kedden. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdeni, niéltóztatnak-e az. előadó ur által javasolt 18. %-t elfogadni. Igen vagy nein? (Inon! — Lakatos Gyula előadó .szólásra jelentkezik.) Az előadó ur a kérdés feltevéséhez kivan szelni;' Lakatos Gyula előadó: Nem! Elnök: Az előadó ur most már csak a kérdés feltevéséhez kérhet szót. Lakatos Gyula előadó: Nem kívánok szólni! Elnök: Kimondom tehát a határozatot, hogy a Ház az előadó ur által javasolt uj 18. §-t elfogadja. Következik a régi 12. §, most már sorrendben 14. $ tárgyalása. Szólásra következik"? Szabó Zoltán jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Gál Jenő képviselőtársamnak igaza lehet abban, hogy nagyon nehéz helyzetben van az, aki ennek a javaslatnak magánjogi vonatkozása szakaszait mérlegeli, figyelemmel arra, hogy egy alapelvet a törvényben az államrezon szempontjából és a magánjog szempontjából is szorosan tekintetbe véve következetesen keresztülvinni nem lehet. Ebből azonban nem következik az, hogy a magánjogi terrénumot, bár bizonyos logikai szakadozottság mutatkozik a törvényjavaslatban, teljesen elhanyagoljuk és a valorizáció kérdését ne szabályozzuk. Ez a régi 12., most 14. § egyike a törvén;yjavaslal legnehezebb szakaszainak, amely felett nagyon élénk és beható viták folytaik. Alapelvileig szükséges elkülöníteni a kérdést abban a vonatkozásiján, hogy a törvényjavaslat és általában a jogtudomány, valamint a birói gyakorlat is milyen méretekben akar a valorizáció gondolatának helyt adui. A pro futuro, vagyis a jövőben teljesítendő tartozásoknál nem kétséges, hogy a valorizációnak a lehetőség legszélsőbb határaim helyt kell adni. (UPU van! Uay van! a jobboldalon.) Intéznie nyesem le kell tehát fektetni a törvényben azt az alapelvet, hogy a biró a jövőben teljesítendő' kötelezettségeknél a pénz értékében a jogügylet keletkezésének ideje óta beállott eltolódást figyelembe vegye. Nagy kérdés azonban, hogy a valorizációnak milyen mértékben adjon helyt a. törvény olyan jogügyletekre vonatkozólag, amelyek már teljesítéssel, bár talán a jogügylet eredeti tartalmával nem arányos teljesítéssel megszűntek. Én eredetileg azon az állásponton voltam, hogy a teljesitéssel mgszünt kötelmeket többé ne engedjük feléleszteni. (Helyeslés a jobboldídon.) Éz az alapelv jogi szempontból talán helyes is, talán elfogadható is. (Jánossy Gábor: Nem is talán!) Szemben áll vele €*gy argumentum, amely elismeri ugyan ennek a jogi tételnek alaposságát, de szembeszegezi vele azt, hogy a teljesítésnek a kötelezettséghez megfelelően kell lennie. Ez az argumentum győzött meg engem arról, hogy valami módon valami rési mégis csak kell hagyni arra. hogy amikor a legkiáltóbb igazságtalanságok történitek inog, a merev jogelv ezek kiegyenlítését men ne akadályozhassa. Bevallóin, hogy eredeti álláspontomtól eltérő véleményen vagyok ma, és vészben eltérő javaslatot is terjesztek elő. Ennek magyarázata azonban egyrészről az, hogy kénytelen voltam belátni, hogy az abszolnt igazságosság elve megköveteli azt, hogy lehetőség adassék a nagy aránytalanságok és igazságtalanságok kiegyenlítésére, másrészt pedig az, hogy az általam indítványozandó írj szöveggel ma már annak a lehetősége, hogy ez perek gyártására használtassék fel, nagyon szűk területre szorittatik. (UoH ran! a jobboldalon.) T. Ház! Meg kelleti szabni ngy alanyi, mint tárgyi szempontból, valamint a jogok érvényesítése szempontjából is azokat a korlátokat, amelyeken belül a törvény a valorizációt megengedi. Az alanyi szempontokat, vagyis azt, hogy ki kitől követelhet, a törvényjavaslat elég precízen szabályozza. Ugyancsak precízen szabályozza a tárgyi korlátokat is, vagyis hogy minő követelések valorizálhatok. Mármost itt tenni kellett valamit, hogy az eredeti álláspont, tudniillik a merev negáció álláspontja és a valorizációnak mégis a krassz esetekre való lehetősége, áthidaltassék. Legalább is egy időkorlátozást kellett felvenni, hogy az elévülés határidejéig ezek a kérdések nyitva ne tartassanak és ne lebegjen senki feje felett Damoklesz kardja abban a tekintetben, hogy amikor kötelezettségeitől, talán teljes jóhiszeműséggel, megszabadult, azok njból felélesztessenek és vele szemben ujabb követelések támasztassanak. Még egy nóvum van a régi és az aj szöveg között. Még szűkebbre szorítja ez azt a kaput, amelyen belül az igazságszolgáltatási fórumok elé lehet vinni ezeket a kérdéseket. Tudniillik javaslatom szerint a hitelező teljes tönkrejntásának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a valorizáció jogcíme beálljon. Ez a szakasz tehát nem az, ami a régi 12-ik volt, teljesen szűk, csak az alapelvet voltam kénytelen feladni, hogy egyáltalában ne lehessen a teljesítés által megszűnt kötelmet feléleszteni. Ha azonban azt, amit proponálni fogok, hogy tudniillik a törvény életbelépésétől számított három hónapon belül a kereset megindítható legyen, el méltóztatott fogadni, ugy nagyon kevés lehetősége marad annak, amitől aggódtunk, hogy a perek légiói fognak keletkezni. Módosító indítványom a következő (olvassa): »A 3. bekezdés 1. és 2. sorában a pénztartozásnak« szavak helyébe »az e törvény értelmében különben átértékelhető pénztartozásnak« szavak felvételét indítványozom. Ez tisztára csak magyarázó és stiláris módosítás. Indítványozom továbbá, hogy ugyané szakasz 2. mondata, amely az 5. sorban »ha a hitelező* szavakkal kezdődik és a lő. sorban »előnynyel járna szavakkal végződik, ebből a bekezdésből elhagyassék és helyébe a következő nj mondat vétessék fel: »A jogfentnrtássnl való elfogadással egy tekintet alá esik, ha a hitelező a pénztartozás teljesítését visszautasította s az adós a tartozást teljesitésül birói letétbe helyezte«. Elismerem, hogy ez részben tautológia, mert hiszen általános magánjogi szabály, azonban miután az egész joganyagot itt szabályozzuk, talán mégis csak szükséges lesz a törvény szövegébe e mondatot felvenni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ugyané bekezdés 16. sorában »hogy a pénztartozás« szavak helyébe »hogy egyébként a pénztartozás« szavak felvételét indítványozom. Ezt nem indokolom, de valahogyan magyarosabb, precízebb és pontosabb így a szöveg. Indítványozom végül, hogy a szakasz eredeti 3-ik bekezdése után nj 4. és 5-ik bekezdés-