Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

302 .1: országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1928 január 31-én, kedden. amúgy is minden vonalon mutat, — amenynyire lehet és amennyire bizonyos jogpolitikumok megengeddik — kiegyenlítsük. A 11 § megfogal mázasánál — őszintén megmondom - nem egészen látom azt a teljes logikátlanságot, amelyet Wolff Károly t. barátom emiitett. Megmondom, miért. Igaz, hogy a 12. §-ban rá fogunk mindjárt térni olyan kérdésekre, hogy befejezett ügyletekre ma vissza lehet-e térni, illetőleg befejezett ügyleteket lehet-e az átértékelés tekintetében újból feleleveníteni, ez azonban azzal nincsen logikai üsszefügésbe'n. Itt a 10. §-ban ugyanis arról van szó, hogyha a felek az átértékelés tekintetében valamelyes megállapodást kötöttek, akkor — amennyiben helye van a törvény szerint az átértékelésnek — a felek megállapodása, consensusa az irányadó; a 12. "§>-ban pedig arról van szó, hogy vissza lehet-e térni, a befejezett ügyletekre, vagy nem, mert ha viszsza lehet is térni, akkor is áll a 10. § nak az a rendelkezése, hogy amennyiben vissza lehet térni, akkor is, h;i van consensus, az lesz az irányadó. Én tehát ebben logikai differenciát nem látok. Az előadó ur nagyon helyesen egészítette ki ezt a szakaszt olyan értelemben, — amikor aliudált ;i 12. §-ra— hogy csak annyiban lehet irányadó az átértékelés tekintetében a felek consensusa. amennyiben a törvény mást nem rendel. Mert ha a törvény azt rendeli, hogy dacára annak, hogy consensus folytán lett az ügylet teljesítés következtéiben megszüntet ve, — tehát olyan teljesítéssel állunk széniben, amelynek háta mögött a felek consensus;! áll — vissza lehet térni arra az ügyletre, akkor a eonsensust fel lehet fordítani. Semmi egyebet nem tartalnmz tehát ez ,a szakasz. Ami pedig azt illeti, hogy a szakaszból kivétetik az az él, hogy a biró megvizsgálhassa, vájjon ;i consensus megkötésénél a felek nem nagyon tévedtek-e, nem tudom, hogy lesz-e ennek gyakorlati jelentősége. Általános elv ugyanis az, hogy tévedés címén minden jogügyletet meg lehet támadni. A fél tehát a bíró elé mehet és ;iz mondhatja: amikor ezt ;i megállapodási kötöttem, ilyen és ilyen gazdasági viszonyok között voltunk, és a leggondosabb kereskedő és a legkörültekintőbb gazda sem láthatta előre a gazdasági életnek olyan szédületes leromlását, mint amely bekövetkezett, — utólagosan könnyű okosnak lenni visszafelé — én tehát kérem, — mivel menthető tévedésben kötöttem azt a jogügyletet — hogy a biró abszolváljon ennek a következményei alól. vagyis magát a eonsensust mondja ki ezen megtámadási alap címén érvénytelennek. (Gál Jenő: Ezt nem kell külön a törvényben megmondani! Ez általános jogelv!) Igen, nem kell külön a törvényben megmondani, ez általános jogászi elv. én tehát azt, hogy ez kimaradjon innen, helyesnek tartom, mert világossá teszi a szakaszt. Adott esetben azonban maga a fegyver nincs kidobva az ember kezéből, mert éleseszü jogász visszatol' ide és ezt a lehetőséget érvényesíteni fogja. Tisztelettel kijelentem tehát, hogv a szakaszt azzal a módosítással, amelyet Csák Káról v t. képviselőtársam terjesztett elő. és különösen azzal a kiegészítéssel, amelyet az előadó ur volt szives előterjeszteni, elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Csák Károly szólásra jelentkezik.) Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? (Csák Károly: Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót!) A szót a képviselő urnák kivételesen megadom. Csák Károly: T. Ház! Kötelességemnek tartom kijelenteni azt, hogy távol állt tőlem — a lehető legtávolabb — a Wolff Károly t. képviselőtársamra való gondola«, amikor a tőkeérdekeltségekről beszéltem. Én nem is állítottam azt, hogy tőkeérdekeltségek állnak a valorizációs kérdés háta megett, hanem csak azt, hogy ez feltehető, és hogy a társadalom fel is tételezi ezt, annak kétségtelen nyomait is találom. Épen ezért nekem egy kicsit furcsának tűnik fel az, hogy a szociáldemokrata párt, a tőkeellenes párt épen ennek az elvnek, vagy ennek az irányzatnak a szolgálatába állott, mintha igaz volna az, hogy tőkeérdekeltségek állnak a háta megett. (Rothenstein Mór: Mi akar ez lenni? Gyanúsítás?!) Nem gyanúsítás. Az embereket sokszor öntudatlanul is bizonyos célok szolgálatába állítják s amikor legjobb tudásuk szerint saját elveiket akarják szolgálni, teljesen idegen érdekek szolgálatában állanak. (Ugy van!) Ami most már Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy bizonyos logikai ellentét van a 10. és 12. §-ok között, én erre majd a 12. §-nál. leszek bátor visszatérni, mert ennek az állitásnak is van alapja, hiszen én a 12. §-nál eredetileg más állásponton álltam és talán a 10. és 12. §-ok közötti viszonylatnál fogva itt logikai ellentét mutatkozhatnék is. Az én felfogásom szerint azonban ez is látszólagos, körülbelül azoknál az indokoknál fogva, amiket Kálnoky-Bedő Sándor t. képviselőtársunk előadott, de egyéb indokoknál fogva is. Ezt azonban majd a 12. § vitájánál leszek bátor kifejteni. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügy minister: T. Képviselőház! A magánjogi valorizáció kérdése végtelenül nehéz és végtelenül fontos kérdés. Amint az általános vitában elhangzott beszédemben már rámutattam, az embernek saját iíiazságérzetével kell küzdenie akkor, amikor ezeket a törvényrendelkezéseket irásba foglalja és amikor ezeknek a rendelkezéseknek elfogadását kéri az igen t. Háztól. De ennek az állásfoglalásnak, ennek a merev, ennek a szigorú, ennek a magánérdekeket sértő állásfoglalásnak megvannak a nagyon lényeges, nagyon fontos indokai. Gazdasági, társadalmi, jogpolitikai indokok azok, amelyek szükségessé teszik azt, hogy a valorizációnak magán jogi téren is határt szabjunk. Társadalmi téren nem lehet megengedni azt, hogy az összes magánjogi jogviszonylatok ismét felújíttatván, olyan társadalmi békétlenség álljon be, amely társadalmi békétlenség következményeiben vészes és terhes. (Ügy van! Ugy ran! jobb felől.) De szintéu fontos indok az is, hogy nem szabad megengednünk ezeknek a jogviszonyoknak turbálását, nem szabad megengednünk ezt gazdaságpolitikai okokból sein, mert a gazdasági életet, a gazdasági hitel kérdését igen mélyen tangálja a valorizáció megengedésének kérdése. Ebből a szempontból szükséges, hogv a valorizáció lehetőségének korlátokat szabjunk. (Ugy van! jobbfelöl.) Bgv további harmadrendű indok: a bíróságok kérdése. Mert ha mi ezeket a valorizációs kérdéseket mind szabadjára engedjük, olyan bírói megrohanást idézünk elő, (Ugy van! Ügy ran jobbfclől.) amelyet a bíróságok likvidálni,