Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-119
Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1923 ja,nuár 30-án, hétfőn. 889 terhelő pénztartozás átértéikelhető, ki van •zárva azonban az atértéíkeilés az esetben, ha a kártérités alapját képező cselekmény, mulasztás vagy esemény az 1918. október 1. és 1920. 'január 1. között eltelt időben következett be.« T. Ház! Nagyon rossz taktikának veszem az álilam részéről, ha abból indulunk ki, hogy kétféle mértékkel mérünk olyan esetekben, ahol az állam, vagy az államvasutak mulasztása rétvén éri károsodás egyik vagy másik félt. Ha mi kötelezve vagyunk arra, hogy egy külföldi emlber követelését okvietlenlenül likvidáljuk, még pedig teljes mértékben, akkor •nem látom be, hogy nagy szerepet játszhatna az a kérdés — amikor immár az államvasutak adósságai törölve vannak, — hogy mi necsak annak .a svájci, angol és francia kereskedőnek vagy iparosnak adjuk meg, mert kötelezve vagyunk erre, e mulasztásokért járó kártérítéseket, hanem a magyaroknak is. Lehetetlen, ihogy ezeknek ne adjunk semmit, őket egyszerűen kizárjuk a kártérités lehetőségéből. Bocsánatot kérek, a Máv., — ha már olyan állapotban hoztuk, hogy ilyen károkért helyt áll, az ilyen fuvarozási károkért fizethet, — van olyan viszonyok között, hogy ez a javaslatomban foglalt rendelkezés is érvényesíthető. Nem tudom, hogy a t. minister urnák Van-e statisztikája arra, hogy mennyi lehet ez 'belföldi tartozás, de nem hinném, hogy az államnak szolgálatot teszünk akkor, ha nem adjuk meg a kárténités lehetőségét arra az időre, 'amikor nem volt nyugtalanság az országban, kivéve azt az időt, amikor revolució és bolsevizmus volt. Nem akarom erre az, időre a károk megtérítését, ezt az időt kiveszem a többi időszakokból, amelyek rendes lefolyásúak voltak. Miután ebben az időszakban az államvasutak bűne volt az esetleges kár, nem lehet, hogy ezeknek az embereknek meg ne Ítéljük a kártérítést, hiszen teljesen ártatlanok voltak. Azt hiszem, tisztességes állam, tisztességes felfogás más álláspontot nem tud magáévá tenni, mint azt, amit én most elmondok. Ez nem olyan nagy áldozat sem a Máv.-ra, sem az államra nézve, amelyet elviselni nem lehetne s amenynyiben mégis áldozat volna, ha a t. minister ur a tarifákat csak egy fillérrel is felemelné egyik vagy másik vonatkozásban, akkor már megtérül a teljes kár. így tehát nincs semmi ok arra, hogy itt is nullifikációt gyakoroljunk. Nem ildomos, nem szép, nem nemes és néni igazságos és azonkívül — ne vegye rossz néven at. minister ur — nézetem szerint esaesiság is. (Mozgás és felkiáltások jobbról: Na, na!) inert nem érdemes rá az egész dolog, hogy olyan sokat beszéljünk róla. Lappáiia az egész, amellyel Magyarországnak csak a rossz hírnevét fogjuk istápolni. Kérem, méltóztassék a minister urnák hozzájárulni ahhoz, hogy a szakasz ugy fogadlassék el, ahogyan én szövegeztem. Ez megfelel az igazságnak, mert még egyszer ismétlem, kivettem belőle azl az időt, amely alatt forradalom és bolsevizmus volt. Ha tehát én ezt kiveszem és csak arról az időről beszélek, amikor már rendes kezelés voll, nkkor nem tudom, milyen oka lehet az államvasútnak, hogv ezt megtagadja. Pour profiter de l'occasion, ahogyan a francia mondja, abból a gondolatból, hogy mi mindent megtagadunk és nullifikálunk. ami minket abból az időből terhel, ill nem indulhatunk ki. Tisztelettel kérem tehát a minister urat. hogy azt a kisipart és kiskereskedelmet, amelynek meg kellene fizetnie ezeket a károkat, ne méltóztassék nehéz helyzetbe hozni. A magyar államvasút van abban a helyzetben, hogy ezért helytálljon és az államvasút becsülete is megköveteli, hogy helytálljon. Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: Az idő előrehaladottsága folytán kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a szakaszhoz a legközelebbi ülésen szólhassak. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, móltóztatnak-e- j hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédét holnap mondhassa el? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. A napirendre szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Jelentem a t. Háznak, hogy a földmivelésügyi minister ur holnap, a következő ülés napirendjének megállapítása után írásbeli választ fog adni Bodó János képviselő urnák az Ofb. utján Szőregen kiosztott föld megváltása és a házhelyek magas ármegállapításának megváltoztatása tárgyában múlt évi június hó 11 -én előterjesztett interpellációjára. Méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: a mai napirendünkön szereplő és még le nem tárgyalt törvényjavaslatok tárgyalása. A napirendhez Sándor Pál képviselő ur kért szót. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál képviselő urat illeti meg a szó! Sándor Pál : T. Képviselőház ! Bocsánatot kérek a t. Háztól, hogy a házszabályok értelmében felhasználom a holnapi napirendet arra, hogy feleljek, amit a t. minister ur a velem való összeköttetéséről mondott. Egyben a t. minister ur engemet borzasztóan désilluzionált. Ugyanis a minister ur eddig teljesen a fair play alapján állott. Eddig mindig azt mondtuk, hogy mi itt nem egymás személyét bántjuk, hanem mi itt ideáknak vagyunk a képviselői, amelyeket ide hozunk és amelyek alapján határozunk. (Bud János pénzügymiriTster: Hol bántottam önti) A t. minister ur felolvassa az én beszédeimet és azt akarja azokkal itt bebizonyítani, hogy azért, mert a minister ur idehozta ezt a szakaszt, már ennek alapján mi többet követelünk és mi nem követeltük volna előbb és meg lettünk volna az előbbi időkben elégedve, ha megmondta volna a minister ur, hogy ezt a szakaszt idehozza. Ezt, t. minister ur csak mi ketten tudjuk, erről beszélni nem fair dolog. Én a t. minister úrral erről a dologról beszéltem, miután azonban ez a beszélgetés köztünk négyszemközt folyt le, ezt a beszélgetést nem részletezem, csupán azt jegyzem meg, hogy mi jóformán valami bizonyos megállapodásra jutottunk. A minister ur is tudja, hogy csak az én tisztességem volt az, ami engem visszavonulásra késztetett. A minister ur jól tudja, hogy én ezzel nem elégedtem meg és egészen más alapon állottam. Ha tehát a minister ur engem ugy akar odaállítani a nyilvánosság elé, hogy én megelégedtem volna és tovább nem mentem volna, ha tudtam volna, hogy a minister ur ezt indítványozza : akkor ez nem fair play. Nem fair play, méltóztassék elhinni. Én tovább is fenn fogom tartani a fair play-t. A minister ur tudja, hogy én fair play-t játszom. Tovább megyek, t. minister ur! Én az első, általános felszólalásomban és akkor tett indítványomban tisztán és világosan megmondtam, hogv az 5%-ot én csak részletfizetésnek tekintem és amennyiben az állani gyarapodni fog, kötelessége
