Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

290 Az országgyűlés képviselőházánál- 1. lesz a jövőben, ha egyszer Nagymagyarország helyreáll,— ami mindnyájunk kívánsága — hogy ugy, amint a németeknél már most is kövelelik, további fizetéseket eszközöljön. Ezt én már akkor inditványoztam. Sőt volt még egy harmadik indítványom is, amelyet sajnálom, hogy akkor nem fogadtak el, s amelyben köszönetet mondok mindazoknak, akik akkor, a nehéz időkben hadikölcsönt jegyeztek a hazának egy népszerűtlen háború érdekében és ahol ezeket mondtam: Az állam ma nincs abban a helyzetben, hogy fizethessen a hadikölcsönért, de amennyiben a jövőben ab;ia a helyzetbe kerülne, hogy részben vagy egészben eleget tehessen ennek a lehetőségnek, akkor a jövőben meg fogja ezt tenni. Én tehát mindig csak azon az egy ponton állok, amelyet a pénzügyi bizottságban elfoglaltam. Kértem, hogy csak ezt az egy szót méltózt ssék beiktatni: »ezidőszerint«. De hogyha a minister ur kautélákkal áll elő, hogy, nem tudom, hány év múlva fogunk csak határozni abban a tekintetben, hogy valorizálunk-e vagy nem, ne vegye rossznéven, ha azt mondom, hogy az ismét nem fair play a minister ur részéről, ha azt mondja, hogy mi ezáltal továbbmentünk. Mi ezt az egész harcot a legtisztességesebben, a leglojálisabban vivtuk. Még a minister ur is el fogja ismerni, hogy mi csak tárgyilag támadtunk, semmit sem tettünk még a szemben levő pártnak ártalmára sem. Magam mondtam : meggyőződésem, hogy odaát épen ugy éreznek ebben a tekintetben, mint ahogyan mi érzünk. Mi tehát a legtisztességesebben, a leglojálisabban viseltük magunkat amellett, hogy a különböző argumentumok halmazát hoztuk ide a Ház elé, hogy meginditsuk az önök szivét és meggyőzzük lelküket, hogy ezt nem szabad elfogadni. Meg vagyok arról győződve, hogy ha a minister ur előtt nem állott volna pártszempont vagy ministertanácsi határozat, ugy ezt a paragrafust megváltoztatta volna, mert én nem tudom elképzelni, hogy a minister ur, aki tanult ember, akinek lelke és szive van, azok előtt az argumentumok előtt, amelyek itt elhangzottak, és ismétlem, fair play alapján, meg ne hajolt volna. Nem ártott volna ennek a hazának, sem másnak semmit sem azzal, hogyha a minister ur azt mondja, hogy ezt a kérdést elhalasztjuk a jövőre. Nem akartunk mi többet. Odaadjuk a minister urnák, amivel többet akart adni ennél. Mi csak azt mondjuk, hogy ne tárgyaljuk ezt ma. Bocsánatot kérek, ezzel gravamen, kifogásolható dolog nem történt volna. Miért kötötte a dolgot a minister ur ahhoz, hogy akkor lesz meg, ha a jóvátétel el lesz intézve? Addig, amíg mi itt állunk, ezt a harcot tovább is fair play-vel fogjuk vinni, utalok arra, hogy alatta maradtunk a német etikai felfogásnak. A németek ezt egészen másképen csinálták, és jól csinálták meg. A németek már most követelik, hogy a valorizációt tovább folytassák, hogyha az állam abba a helyzetbe kerül. A minister ur nem tett sem magának, sem pártjának, sem az országnak szolgálatot azzal, hogy ezen a rideg állásponton volt. Ezt akartam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur óhajt válaszolni. Bud János pénzügyminister : T. Képviselőház ! Egészen röviden kivánok felelni Sándor Pál t. képviselőtársamnak. Nem értem, hogy miért mutatkozik mindig érzékenység a másik oldalon, ha mi itt ezen az oldalon szintén kifejtjük a magunk álláspontját és felfogását. Abszolúte senki rám nem foghatja, hogy én előző felszólalásomban bárkit is támadtam volna. (Ugy van ! a jobboldalon.) Én csak annyit állapítottam meg, hogy avval a negatívummal szemben, amelyről eredetileg szó volt, mint ». ülése 1928 január 30-án, hétfőn. egy feltétlen kivánsag jelent meg az, hogy ezt a problémát meg kell hagyni nyitott kérdésnek. Ez volt a lényeg, amit megállapítottam. S ezzel szemben azt mondottam, hogy ha én az ellenzéki oldalon ültem volna, ezt a magam javára mint eredményt kihasználtam volna. (Ugy van ! jobbfelől.) Ebben semmiféle támadás nem volt, senkit nem bántottam, még azt sem mondtam, hogy Sándor Pál képviselőtársam nem hozott volna más indítványokat is a Ház elé. Ö, igenis, ezt megcselekedte ; hozta az 5%-os valorizációt. Én azonban azt tartom, hogy a reményt meg kell hagyni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez meg is történt, sőt valamivel több is történt, amint ezt Wolff Károly t. képviselőtársam, valamint Dencz Ákos és Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársaim nagyon szépen kifejtették. Én tehát azt hiszem, hogy végeredményben akkor, amikor az egyik oldalon a kormány és pártja, a másik oldalon az ellenzék ül, nekem tényleg jogom van, — ha már napokig állom a vitát — a magam javára leszögezni azt, amit nyugodtan és lelkiismeretesen szögezhetek le. (Ügy van ! Ugy van ! jobb felől.) Én nem is támadtam. Nem is mondtam, hogy a másik oldalról egykor-máskor személyemben támadtak, nem is feleltem azokra egy s?ót sem s nem is akarok felelni ma sem- (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kivan még valaki az elnöki napirendi indítványhoz hozzászólani ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést méltóztatnak-e napirendi indítványomat elfogadni ? (Igen !) Az elnöki napirendi indítványt elfogadottnak jelentem ki. Györki Imre képviselő ur személyes kérdésben óhajt szólni. A képviselő urnák az engedélyt megadtam, a szó tehát a képviselő urat illeti. Györki Imre: T. Képviselőház ! Szabó Sándor t. képviselőtársunk a képviselőház szerdai ülésén a szociáldemokrata képviselők felé irányítva a következő közbeszólást tette (olvassa) : »Vigyázzanak, mert Garami hazajön és rendet csinál !« Majd megismételte és ugyancsak azt kiabálta, hogy : »Vigyázzanak, mert hazajön Garami !« Nem tudom, tulajdonképen mit akart Szabó Sándor képviselőtársunk ezzel a közbeszólásával és ezzel a fenyegetésével elérni ; minthogy azonban ugy tudom, hogy Szabó Sándor képviselőtársunk az egységespárt elnöki tanácsának is tagja, (Zaj a baloldalon.) nyilvánvaló, hogy az utóbbi idők gyakorlatának megfelelően ezt a fenyegetést az elnöki tanács hozzájárulásával tette meg. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor : Ezt a jó viccet maga sem hiszi el ! — Farkas István : Az elnöki tanács hazahozhatná Garamit, ha akarná ! — Zaj. — Elnök csenget.) amiből az következik, hogy nemcsak egyéni álláspontot mondott el és egyénileg próbált minket megfenyegetni azzal, hogy hazajön Garami Ernő, hanem ezzel egyúttal az egységespárt hivatalos álláspontját is kifejezte. (Ellenmondások jobbfelől. — Rubinek István : Jelentéktelenebb dolog, semhogy a mi elnöki tanácsunk ezzel foglalkoznék ! - Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Jánossy Gábor : Kár az időt pazarolni ! — Farkas István : Miért nem hozzák haza ?) Elnök": Csendet kérek ! Györki Imre: Aki a szociáldemokrata képviselők álláspontját ismeri, aki figyelemmel kisérte a, mi parlamenti munkánkat azóta, amióta 1922-től kezdve itt bennülünk részben a nemzetgyűlésben, részben pedig a képviselőházban, az láthatta, hogy az indítványok és interpellációk egész özönével jöttünk ide és kértük, hogy a korinány végre