Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

282 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. rulni Gál Jenő t. képviselőtársam javaslatához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: Mélyen tisztelt Ház! A felszólalások politikai és morális részétől eltekintve, azt látom, hogy a hadikölcsönkötvények valorizációja tekintetében három javaslat fekszik a Ház előtt. Az egyik az előadó uré, melyet a kormánnyal egyetértésben terjesztett elő; ez elfogadhatatlan. A másik Baracs Marcell t képviselőtársamé. Az ő indítványát szintén nem tartom elfogadhatónak, mert szebb és határozottabb szavakkal, de ugyanazt a semmit nyújtja, amit a t. előadó ur uj 8. §-a. (Szilágyi Lajos: Akkor Baracs is áruló! — Sándor Pál: Ö nem áruló! — Szilágyi Lajos: Szebb szavakkal ugyanaz! — Rothenstein Mór: Csak Szilágyi az áruló! — Szilágyi Lajos: Rendben van! Kezet foghatunk! Szebb szavakkal ugyanaz! — Peidl Gyula: Ez csak szalmaszálba kapaszkodás! — Zaj.) Ezekkel szemben áll Esztergályos képviselő

: társamnak benyújtott módosítása, illetőleg uj szakasza, amely a kormányt ebben a kérdésben hat hónapon belül való törvényhozási intézkedésre utasítja. Nagyon szimpatikus nekem ez a javaslat, támogatom is. Hasonlókép szimpatikus nekem Gál Jenő képviselőtársam kiegészítő indítványa, amely a kormányt elfogadható mértékű kamatszolgáltatás megindítására hívja fel. Ezeket az indítványokat, uj szövegeket különbözőkép magyarázták, valamint az előadó ur javaslatát is, e magyarázatok közül azonban — engedjen meg nekem Szilágyi igen t, képviselőIá rsam — a legveszedelmesebb az ő magyarázata volt azért, mert el akarja hitetni épen azokkal a tömegekkel, amelyeknek érdekeit eddig igen vehemensen tudta képviselni, hogy a kormánynak, illetőleg a t. pénzügyminister urnák a. hadikölcsönkötvények valorizációja tekintetéhen való állásfoglalása lényegesen megváltozott. Mai felszólalásából, mely személyes kérdésben történt és azt hiszem, pénteki felszólalásából is, ezt az értelmet olvashatom ki. (Szilágyi Lajos: Ez a meggyőződésem!) Legyen szabad rámutatnom ezzel kapcsolatban arra a nem régen történt eseményre, amikor a régi képviselőházban Szilágyi t. képviselőtársammal együtt magam is felszólaltam a hadikölcsönkötvények valorizációja tekintetében. Az ön felszólalása akkor nagyon messzemenő volt, nagyon sokan hangoztatták, hogy kevés benne a realitás ,kevés benne a felelősségérzet, de annál több a licitáció és demagógia. Amikor én lejöttem a szószékről, nagyon sokan mondották nekem — közöttük magasra ngu tisztviselők is, — hogy az én felszólalásomat Szilágyiéval szemben, amint ők mondották, valósággal guvernamentális szellem hatolta át. Akkor is azt tartottam — kifejtettem (itt is, amint hogy itt is néhányszor — hogy sohasem akartam ebben a kérdésben messze menni, sohasem engedtem meg sem magamnak, sem másnak, hogy ebből a kérdésből politikai leveskéket főzögessenek maguknak. Azt mondottam: messzebb, mint az állam teherbíró képessége, ebben a kérdésben elmenni nem lehet. Követeltem akkor is, követelem most is, a tisztességes, elfogadható mértékű kamatszolgál tatáit, a valorizációt addig a határig, ameddig azt az állani teherbíróképessége megengedi és hogy amennyiben megengedi — mert nézetem szerint megengedi, — azt már most kell megvalósítani. Én következetes maradtam ehhez az állásfoglalásomhoz, de a képviselő ur változtatott frontot és nem a pénzügyminister ur, mert ő is következetes. Méltóztassék nekem megmondani, mi a differencia amaz állásfoglalás között, hogy mereven megtagadom a valorizációt: nem valorizálok és a között, amikor kimondja az uj szöveg: valorizálok, de majd sohanapján. (Homonnay Tivadar: Ezt nem mondja!) De ezt mondja, mert ebben semmiféle kötelezettség nincs. Hiába jön Wolff igen t. képviselőtársam ós vele egynéhányan és még a sajtó is... (Szilágyi Lajos: Szóval a jóvátételi kötelezettség sohanapján szűnik meg? Békerevizió sohanapján lesz? csonka Magyarország örökéletű? — Ellenmondások a baloldalon.) ha mindenki szilárdan, férfiasan ki fog tartani a meggyőződése mellett, akkor lesz revizió is, és meg fog szűnni a jóvátételi kötelezettség is. (Szilágyi Lajos: Azért ne hirdessük a csüggedést!) Elnök: Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Várnai Dániel: De ha egyik irányból a másikba szállnak az emberek, ha álláspontot álláspontra változtatnak, akkor ez nem nagyon biztató Magyarország jövőjéren nézve. Wolff igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy legalább a reményt ne vegyük el azoktól, akiknek olyan nagy szükségük van rá. És azt is el akarja érni, hogy a 17 vagy 35 év múlva itt ülő törvényhozó számára adjuk ennek a szövegnek olyan magyarázatát, amelyből kiolvassa, hogy 1928-ban a törvényhozásnak az volt az intenciója, hogy 17 vagy 35 év mnlva megcsinálják a valorizációt. Remény? T. Képviselőház! Ha van valami remény, engedelemmel legyen mondva, én ezt csak arra a bázisra alapithatom, amelyet a kormányzatot mindig átható cinizmus jelenthet. Megmondotta itt Malasits képviselőtársam, — amoda át az illúziókban utaltak is rá —hogy hátha lehet előbb is valorizálni? Lehetséges, hogy meg fogja csinálni a kormány majd 1931-ben, a törvényhozás mandátumának lejárta idején, aminthogy megcsinálta az adócsökkentő javaslatot. (Malasits Géza: Mint a numerus clausussal! Mit ígértek abban?) 1926-ban közvetlenül a nemzetgyűlés felosztása előtt benyújtotta a minister ur az adócsökkentő javaslatot, és az uj törvényhozással tárgyaltatta. Ha csak az a remény nem hathatja át a hadikölcsönkötvények tulajdonosait, akik kamatszolgáltatásra és valorizációra várnak, hogy majd választási trükk lesz ebből a kérdésből, akkor itt más remény nem lehet. Mert meggyőződésem és mély hitem szerint az előadó ur szövege nem fogja hozni azt, amit tőle várnak. Itt vaai a kam a tszolgá Itatás kérdése. Legyen szabad irémutatno>m. nézetem szerint az egész problémának nagy an fontos részére, mégpedig arra, amit közönségesen karitatív megoldásnak neveznek. Félreértések voltak e tekintetben, de ia pénzügyminister ur ujságnyilatkoziata ma reggel is megerősíti, hogy ezt a 'karitatív javaslatot ő olkvetlenül he fogja "nyújtani. Be fogja nyújtani ós reménye sze'rint a költségvetés után az le is lesz tárgyalható. Sándor Pál képviselőtársam rámutatott 'arra, még az általános vita során tartott beszédében, hogy egy 5%-os valorizáció esetén a kamatszodgáiltatás terhe évenként nem kerülne többe, mint 10 millió pengőbe. Le kell vonni azonban a meglevő kötvényállományból azt a hatalmas summát, amely a kormány tulajdonaiban van, amely a kormány tulajdonába jutott részben adófizetés utján, részben pedig akkor, mikor a nagy tőzsdei kraehok idején,