Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. 283 •ezer és ezer hajszálcsövön keresztül, a hadikölcsönkötvények tömegét potom pénzen magához tudta váltani. Le kell tehát vonni egy nagy csapat hadikölcsönkötvényt, amikor a kamatszolgáltatás terhéről beszélünk, mert azt hiszem az államkincstár önmagának nem fog kamatszolgáltatást fizetni, tehát nem is egészen 10 millió az a teher, amint Sándor Pál t. képviselőtársam kiszámitotta, amely 5% valorizáció esetén terhelné a költségvetést. A pénzügyminister ur határozott kijelentést erre nézve még fnem tett, viszont még nem is cáfolta meg azokat az ujságközleményeket, amelyek a karitativ valorizáció keresztülvitelére egy öt és fél milliós pengős költségvetési dotációt terveznek, öt s fél millió pengőig már elmennek; a kamatszolgáltatás kitenne 10 mil•Jiot, de ha levonjulk a levonandókat, 8—9 millió •pengőt évenként. Azt kérdezem a t. minister !urtól, olyan nehéz volna a még hiányzó összeget, amelyet a karitativ valorizációra szántak, 'ekkorára kiegészíteni? Nem. Itt rámutattak olyan tételekre, a kairói követségre, stb.. de •nem is kell egészen Egyiptomba elmenni, maradjunk csak Magyarországon, (Esztergályos János: Zichy Rafael fiai!) amelyekből meg lehetne takaritani a még hiányzó összeget itthon is. Ugy,.hogy merem állítani, könnyedén 'tudná fedezni a t. minister ur a hadikölcsönkötvények kaniatszölgáltatásáinak azt a tiz'millió pengőjét. Miért nem vállalkozik erre a t. minister ur? Erre vagyok kiváncsi és erre kiváncsi, még pedig jogosan, a hadikölcsönkötvények magyoln sok tulajdonosa. A badikölosönkötvény-tulajdoinosok között vannak nagyon sokan, sőt tömegével vannak olyanok, 'akik mindenképen követelhetik jogaik tiszteHétben tartását, jogaik elismerését és honorálj ásat. Nemcsak a bankok ezek. Hiszen, ha a bankokat vesszük figyelembe, ezek tárcájában már alig van hadikölcsönkötvény, ezek nagyon ügyesen manipuláltak velük, túladtak rajtuk, ertékesitették. De van a hadikötvénytulajdonosok között nagyon sok olyan szegény ember, akikre azokat valósággal ráoktrojálták, ráparancsolták. Nem beszélek most a gyámpénztárakról, az árváknak hadikölcsönkötvényekben fekvő vagyonkájáról. Nagyon szegény, nagyon nyomorult emberekről beszélek, akik a szemem láttára jegyeztek hadikölcsönöket. Mit méltóztatnak gondolni hol? Például Cholmban és Kowelban, a mai Lengyelországban akkor még megszállott oroszországi területen, az úgynevezett erkölcsi fürdőkben, a karantén-stációkban, mégpedig azok a hadifoglyok, akik nagy tömegekben lépték át a demarkációs vonalat, az orosz front akkor már nagyon lezüllött, szakgatott vonalán. Ezek megérkeztek Kowelbe az erkölcsi vesztegzár-állomásra és várták azt a napot, mikor szabadulhatnak már, mikor mehetnek. Igen finoman, igen érthetően felvilágosították őket, hogy nagyon könnyen megy a dolog, jegyezzenek 50 korona, 100 vagy 200 korona, de mindenesetre 50 koronán felüli összegű hadikölcsönkötvényt és azonnal kapnak egy nyilt parancsot, amellyel mehetnek pótkeretükhöz és megkapják a kivánt négyhetes szabadságot. Ilyenek is vannak tömegével. Nem is beszélek arról, hogy nemcsak a hinterlandban oktrojálták, terrorizálták a hadikölcsönjegyzést, hanem a hadrakelt seregben, a front minden részén és a front mögött egyaránt. Ezekre kell tekintettel lenni. A legkisebb emberek összekuporgatott garasaikat adták oda a megszorult államnak, ezek érdekében sürgetem én elsősorban a kamatszolgáltatás meginditását, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. amely kamatszolgáltatásról néhány röpke szóval megjelöltem, hogy könnyen, minden megerőltetés nélkül tudná vállalni a t. pénzügyminister ur. Utaltak itt előttem a Felsőházra, hogy a Felsőház majd kireparálja azt a hibát, amelyet a Képviselőház többsége elkövet. Nagyon messzemenően meg tudnék békülni ezzel az ó intézménnyel, ezzel az ide nem való intézménnyel, ha ezt a reparációt csakugyan megcselekedne. (Rothenstein Mór: Én nem hiszem!) Különösen várnám a reparáció kimondását s az e körül való nagy agitáció! Teleszky volt pénzügyminister úrtól, aki tagja a Felsőháznak. O egyébként is, elméletben is, gyakorlatban is a legnagyobb mértékben a valorizáció mellett van, szóban és Írásban hirdeti, hogy a hadikölcsönkötvények valorizációja lehetséges. És ha valakinek oka van erre, ha valakinél lelkiismereti kérdés az, hogy a hadikölcsönök valorizációját keresztülvigye, akkor Teleszky volt pénzügyminister ur számára valóban lelkiismereti kérdés, lelkiismereti kötelesség. Most jelent meg Teleszky volt pénzügyminister urnák egy könyve, — tegnap ismertette valamelyik lap — de már ezelőtt 3 vagy 4 esztendővel megállapította róla a pénzügyministeriumnak egy volt államtitkára, Exner Kornél, hogy milyen nagy hiba, mekkora könnyelműség volt nálunk Magyarországon, hogy a háborút nem az adójövedelmekből viselték és a kölcsönökből vezették tovább. (Sándor Pál: Angliában megcsinálták!) Angliában nem igy volt, vagy nem egészen igy volt. Angliában, de másutt is a hadviselő államokban a háború elejével nyomban megindult az adóknak megfelelő mértékű felsrófolása; elsősorban a vagyon vett részt a háború viselésében, a vagyon adta oda a maga feleslegét a háború céljaira és nem dolgoztak kölcsönökkel, mint ahogyan azt Magyarországon Teleszky volt pénzügyminister ur csinálta. Hiszem és biztosan remélem, hogy Teleszky volt pénzügyminister ur meg fogja tenni a maga részéről azt, amit a hadikölcsönkötvények minden egyes tulajdonosa elvár tőle, és ha ez a Ház el fogja követni azt a nagy hibát, — amit sajnos, várni lehet tőle — hogy ezt a nesze semmi fogd meg jól-t, amelyet az előadó ur a minister ur nevében ajánlott, elfogadja, a Felsőház vissza fogja utasitani. (Bud János pénzügyminister: Honnan tudja? Miért jósol a képviselő ur?) Majd Teleszky gondoskodni fog róla, majd felvilágosítja a Felsőházat, t. pénzügyminister ur, mert ő, aki szintén tekintélyes szakértője a kérdésnek, ott lesz a Felsőház tárgyalásán és azt hiszem, pontról-pontni számadatokkal együtt be fogja mutatni a Felsőháznak, hogy megvan a valorizáció lehetősége, azt hiszem a Felsőház el is fogja vetni ezt a szakaszt. Egyébként én Esztergályos János t. képviselőtársam inditványa mellett vagyok, hogy a Ház utasitsa a kormányzatot, hogy hat hónapon belül a kérdés törvényes megoldása céljából nyújtson be törvényjavaslatot s addig is szimpatikusnak és elfogadhatónak találom — amint kifejtettem — Gál Jenő t. képviselőtársam álláspontját, hogy a végleges elintézés előtt bizonyos kategóriákra nézve megkezdődjék a kamatszolgáltatás. A fedezet megtalálása erre a célra nem fog nehézségekbe ütközni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az ellenzéket abban a munkában, amelyet kifejt, nemes intenció vezeti. Szeretnők, — azt hiszem, a 40