Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. szószerinti közlésben is bemutatom — hogy a t. képviselő ur ott azt hangoztatta: »ígéretekkel meg nem elégszünk, csak cselekvést várunk a kormánytól.« (Szilágyi Lajos: Igen, ezt mondottam. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez önnek cselekvés? (Szilágyi Lajos: Soha sem fogom letagadni, amit mondottam!) Miért mondom azt, hogy fáj és rosszul esik nekünk a képviselő urnák mostani állásfoglalása? (Szilágyi Lajos: Január 13-án, pénteken ugyanezt mondottam, csakhogy akkor — ugylátszik — aludtak a képviselő urak, mert akkor ez ellen nem lázadtak fel. — Esztergályos János: A képviselő ur Dugovics Titusz szerepét játsza. — Zaj.) Mi nem alszunk, hanem talán túlébeiséggel is vigyázunk és ellenőrzünk mindent.) Nem akarok az önök türelmével visszaélni, nagyon röviden szeretném el m on dan dó imát előadni. (Szilágyi Lajos: Akkor is azt mondta ni. hogy cselekedetet várok !) Bocsásson meg .-t t. képviselő ur, nem illik az ön szájába és az ön mentalitáséiba bele ez az álláspont. Ne haragudjék érte, de nem lehet azt mondani a tömegek előtt: cselekvésre akarom késztetni a kormány!, azután pedig kijelenteni: a pénzügyin "mister intézeti hozzám egy kérdést, s ón ezzel a kérdéssel megelégedtem. Választ kért volna a t. képviselő ur és ne ezzel a kérdéssel akarja kimagyarázni állásfoglalását. Az, aki a h adikölcsönjegyzők sorsát szivén viseli, nagyon egyszerűen oldja meg a tételt és azt mondja: ha nincs nyomban valorizáció, jól van; a kormánynak ez az álláspontja s a kisebbség ellenőrzésre hivatott, de a kormányt cselekvésre nem késztetheti. De az adósnak van egy nagy erkölcsi kötelessége. Ha én önnek tartozóin, t. képviselői ur és azt mondom, majd meg;tdom, akkor ön ezzel megelégszik? Nem azt fogja mondani: jól van barátom, die mikor? Ez az első és akkor, ha késedelemben vagyok, kamatot fizetek. Ezt kelti erre a kérdésre applikálni. Nem komplikált a kérdés, nagyon egyszerű, nagyon átlátszó: a tartozásért csak akkor áll helyt az ember, akkor veszi komolyan a fizetési Ígéretet, akkor szerződés» akkor konszenzus, akkoir etikai feltétel az, ha azt mondom: ezen a napon váltom be igéretemet. A t. minister ur, aki ma minister, holnap vagy holnapután talán már nem minister, ebben az esetben majd azt mondhatja: inertem addig, amig minister voltam, most már fel vagyok oldozva, mert én a határidőt nem szegeztem le. Bocsánatot kérek, a t, képviselő ur elégtételére állítom, aki a hadikölcsönkötvénytulajdonosok érdekeit mint vezérember viseli a szivén, hogy sok hadikölcsönkötvény-tulajdonosnak szivébe volt zárva, de hogy most ott van-e, nem esett-e ki belőle a t. képviselő ur, erről próbáljon meggyőződni. (Szilágyi Lajos: Legrosszabb esetben feláldoztam magam egy csekélyebb eredményért! De ez akkor is eredmény!) Egy mondatom van még. A t. képviselő ur megütött egy hangot errefelé adresszálva, amelyet komoly intelemmel kell visszautasítanom. A t. képviselő ur errefelé adresszálva azt mondotta, hogy tőzsdei manőverre ingerel az, amit mi mondunk. (Szilágyi Lajos: Természetes!) T. képviselőtársam, ez már átlépése annak a határnak, amelyet mi objektivitásnak szoktunk nevezni. (Szilágyi Lajos: Azt eredményezi! r— Peidl Gyula: Ez gyanusitás!) Azt tudja t. képviselő ur, hogy azok a tömegek, amelyek mellé mi álltunk, azok szegény emberek, nem járnak a tőzsdére, azoknak nincs pénzük arra, hogy illetékeket fizessenek, azok KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. 275 a tőzsde táját is elkerülik, és nincs olyan ingerlés, .amely oda vihetne őket. Egészen más manőverek azok, amelyek a tőzsde tájékán szoktak keletkezni ministeri és egyéb hivatalos nyilatkozatok alapján. Tőlünk ne féltse azokat az embereket, azokat mi szeretetteljes bizalommal kezeljük és azokkal szemben azt a hűséget tanusitjuk, amely abban a kitartásban van meg, amelyből nem fogunk engedni. (Szilágyi Lajos: Ez helyes!) Bármi következzék is, a hadikölcsön valorizációjának rövid lejáratú határidőre be kell következnie, mert addig a mi nyugalmunk nincs helyreállítva. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. Elnök: A napirenden levő tárgyhoz szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! A javaslat most tárgyalás alatt levő 8. §-a eredményesen töri át azt az egyetlen elvet, amelyet a javaslat eddigi tárgyalása során, mondhatni egészen makacsul és maradék nélkül képviseltek, és ez az őszinteség szempontja, amely minden kérdésben a merev nem valorizálás álláspontjára helyezkedett. A pénzügyminister ur épen e javaslat tárgyalásait megelőzően, sőt a tárgyalás során is többször kinyilatkoztatta, hogy ő hajlandó az igaz ügy oltárán még a népszerűséget is feláldozni, és hogy nem áll módjában demagóg szempontok előtt deferálnia, most pedig ugylátszik, hogy mégis deferálnia kellett a közvélemény nyomása előtt, azonban, mint a szakasz mutatja, hogy kettős reservatio mentalis-szal. Az egyik az. amely az elvi hadikölcsönvalorizációt mondja ki anélkül, hogy a valorizáció kezdetének tényleges idejét és a valorizáció mértékét bármilyen módon is meghatározná; a második az, hogy elkötelez égy jövendőbeli kormányzatot anélkül, hogy tudná, hogy azok a gazdiasági viszonyok, amelyek között ő a hadikölcsönvalorizációt ma lehetetlennek tartja, — és én feltételezem, hogy teljes meggyőződése szerint tartja lehetetlennek — akkorra már fennállanak vagy megváltoznak-e? 1 A szóbanforgó ^szakasz tárgyalásánál rá kell mutatnom arra a tényre, hogy először a íjavaslat egyáltalában nem őszinte, a tendenteiajia hurkolt, nem nyílt, alapvetése nem áll •meg, másodszor arra kell rámutatnom, hogy Vannak olyan közületek, amelyek nem várhatják meg a hadikölcsönvalorizációnak törvényben kontemplált idejét és harmadszor arra kell figyelmeseiknek lennünk, hogy a javaslat tárgyalásánál egyes felszólalók olyan hangot Ütöttek meg, amelyek kül- és belpolitikai értékelésével is kell foglalkoznom. A javaslat, mint mondottam, nem őszinte, mert időpont nélküli s konkrét kötelezettségeik nélküli terhekről beszél. Ennél a kérdésnél két lehetőség áll fenn. Az 'egyik az, hogy a kormányzat nagyon jól tudja, hogy a teljesítés kezdetének időpontjában már 'ennek a kormánynak és rendszernek hire és hamva sem lesz, és az ügy likvidációját átengedi olyan kormányzatnak — a mi hitünk és reményünk szerint demokratikus világszemléletü kormányzatnak — akadályul, hogy az vesződjék ezzel a kérdéssel, amelyet ő megoldani hem akar. A másik pedig az, hogy a kormányzat azzal számol, hogy a teljesítés kezdeti határidejéig kihal a hadikölesönősjegyzők száma *és az akkori hadikölesöntulajdonosok nagyrésze, az akkori közvélemény nagyrésze már nem a maga bőrén keresztül érzi és máskép szemléli ezt a kérdést, ugy, hogy az akkori 39