Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

-71 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. viselő urnák, akkor — s azt hiszem, parlamenti működésem alatt megmutattam, hogy erre mindig megvolt a bátorságom — felszólítás nélkül felállók és bocsánatot kérek a képviselő iiiiól. (Szilágyi Lajos: Ebben a pillanatban megelégszem ezzel a nyilatkozattal!) De amis' ez meg nem történik, addig nagyon sajnálom — azt, amit akkor felindulásomban mondtam, kötelességem fenntartani. Miért? T. kópviselőlársam a blokknak elnöke volt — én nem tartoztam oda, a szocialisták is odatartoztak —' és képviselőtársain a legerősebb ellenzéki képviselői pozíciót foglalta el. Képviselőtársam ott elnökölt és szónokolt a hadikölcsönkötvény tulajdonosok előtt. Én sóba egy árva szót sem mondtam a badikölcsönkötvéii.\-tulajdonosok előtt, nem is irtain erről a kérdésről és soha egyetlen gyűlésen sem jelentem meg. Fentart ott am a jogot magamnak, hogy mivel helyéi foglalok ebben a Házban, itt mondjam meg az igazságot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A képviselő ur látta, hogy mi egy óriási többséggel állunk szemben, amelynek szivében szintén benne van a keserűség, mert nincs abban a helyzetben, hogy a badikölosönkötvénytulajdonosokat, megvédje. Odaát a párt minden egyes tagja vérző sziwel gondol arra — ezt a bizonyítványt kiállitom becsületesen — QOgy ők nem adhatnak semmit, mert az a kormány, amelyet követnek, ehhez nem akar hozzájárulni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs fedezet!) A képviselő ur, aki eddig a hadikölesönkötvénytulajdonosokat védte, most gyengíti a mi pozíciónkat, akik hatást akarunk gyakorolni a n'a a pártra, hogy a párt viszont hatást gyakoroljon a m in ist erre. Az tehát, aki eddig ;i Legszélsőségesebb álláspontot foglalta el, most egyszerűen déferai a kormánynak és megelégszik egy Bemmivel, amelyet jól megfogott (Szilágyi Lajos: A magam személyében nyilatkoztam.) Amit a kormány a hndikölcsönkötvénytulajdonosoknak ad, az azonos a semmivel. T. képviselőtársam, ha kissé meggondolja, utóbb ra fog jönni, hogy ez semmi, mert ha a legkisebb terminust, a 17 évet veszi, még akkor is 17 évi«- semmi sem lesz ebből. Mielőtt a képviselő ur felszólalt, utaltam a Kossuth-bankóra, hogy íme, akkor a leghazafiásabb célra vették fel a pénzt s még ma is vannak, akik őrzik azt a pénzt és még mindig számítanak arra, hogy lesz annyi becsület az államban, hogy azt a pénzt visszafizeti. Épen így fogunk járni evvel a pénzzel is. Mit tudja t. képviselőtársam, meddig ül Bud pénzügyminister ur a székében*?! Mit tudja, hogy a következő pénzügyminister hogyan fogja megoldani ezt a kérdést? Hiszen látjuk, hogy amit Teleszky és a többi pénzügyminister ígért, arra most Bud pénzügyminister ur azt mondja, hogy nagyon sajnálja, de nem tudja teljesiteni. Honnan tudja a t. képviselő ur, hogy a pénzügyminister \iv ígérete közeli beváltaira kerül? A t. képviselő úrtól ez legalább meggondolatlanság volt, és ezért mondtam, — nem akarattal, hanem mert meg voltam rendülve — hogy épen Szilágyi képviselő ur az, aki ebben a kérdésben hátbatámad minket, akik küzdünk a badikölcsönkötvény-tulajdonosok érdekeiért, mert ezt a kérdést a nemzet becsületbeli ügyének tekintjük. Az fájt nekem rémségesen, hogy épen Szilágyi képviselő ur, akit különben mini férfit a múltban volt alkalmam megismerni, ilyen — nem mondom másnak — rettenetes nagy hibát követett el. (Szilágyi Lajos: Vállalom a felelősséget!) Ami pedig azt illeti, hogy a pénzügyminister urat meg kellett fogni ezzel az Ígérettel, (Szilágyi Lajos: Meg, mert ha nem fogom meg, akkor nem csinálja meg!) bocsánatot kérek, én a pénzügyminister urnák a pénzügyi bizottságban nem ezt a szakaszt ajánlottam, hanem csak azt, hogy tegye be azt az egy szót: »ezidőszerint«. A képviselő ur akkor jelen volt és Igy tudja, hogy én semmi mást nem akartam, csak azt, hogy ne adjunk terminust. Mondjuk azt, bogy ezidőszerint nem lehet, hagyjuk a kérdést nyitva a jövőre. Még hozzáteszem, hogy talán lesz megint Nagy-Magyarország, s talán majd másképen állunk. Ezt sem tudtam elérni. Én más eredményt sohasem követeltem, mint azt, hogy az »ezidőszerint« szót tegyük be, mert az állam most nincs abban a helyzetben, hogy valorizáljon. Ehelyett kaptunk egy szakaszt, amely ad Graecas Calendas el akarja odázni ezt a kérdést. Márpedig az emberek felülről várják a malasztot, s ha most teljesen bizonytalan későbbi időre elodázzák a kérdés megoldását, akkor addig, — amint kifejeztem magamat — unokáim szakálla is megőszül. Bocsánatot képek, a képviselő ur most gyengíti a mi erőnket s az egész ország előtt ugy állítja oda a kér dést, hogy ki vannak elégitve a hadikölcsönkötvény tulajdonosok. (Szilágyi Lajos: Ezt nem mondtam!) A képviselő ur azt mondta, bogy nem vártak többet. (Szilágyi Lajos: Ezt sem mondtam!) Bocsánatot kérek, tessék a jegyzeteket megnézni; nagyon jó fülem van. A t. képviselő ur azt mondta, hogy a hadikölesönkötvény-tulajdonosok ezzel meg vannak elégedve. (Szilágyi Lajos: Azt sem mondtam!) Akkor mii mondott a képviselő ur? (Strausz István: Ö van megelégedve!) Itt nincs ember, aki másképen fogná fel a kérdést, mint én. (Szilágyi Lajos: Azt mondtam, hogy óriási különbség van az eredeti javaslathoz képest! Semmi mást nem mondtam!) Itt nincs óriási különbség. Itt adtak nekünk egy paragrafust, amelyet ha nem kaptunk volna, épugy fentartottuk volna azt a jogunkat, hogy a jövőben a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok érdekeiért harcoljunk, mert egy irott paragrafus nem olyan törvény, amelyet örökké meg lehet tartani, azt meg lehet változtatni és ezért küzdöttünk volna a jövőben is. Ezzel a szakasszal azonban már nehezebb a bel.vzetünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy felszólalása már az érdemre terjed ki. Különben is a házszabályok 205. §-a akként rendelkezik, bogy a képviselő urak felszólalhatnak félreértett szavaiknak helyreigazítása címén, de csak röviden. Ez világosan benne van a házszabályokban. Sándor Pál: Már be is fejeztem felszólalásomat. Elnök: Ugyanezen a címen Gál Jenő képviselő ur kért szót. A szót a képviselő urnák kivételesen szintén megadom. Gál Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos képviselő ur teljesen félreértette azt amit én hozzá adresszálva mondottam, de hogy igazolása legyen annak, amit előadtam, most nem arról beszélek, bogy mit nem mondott a képviselő ur, hanem majd beszélek arról pár pillanatig, hogy mit mondott. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur vezére volt ennek a mozgalomnak és beszédeket mondott a régi képviselőbázban és másutt tartott gyűléseken. Én az egyik gyűlésre elmentem és ott meghallgattam a t. képviselő ur beszédét. Állítom — és ha a t. Képviselőház majd alkalmat ad rá,