Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. szót abból az okból, mert előttem szóló képviselőtársam, amikor beszédemre hivatkozott, azt mondta, hogy én a hadlkölosönkérdés mostani megoldási formáját kielégítőnek tartottam. Le kell szögeznem a nagy nyilvánosság előtt, hogy a képviselő ur tévedésben van ; ilyen nyilatkozatot nem tettem, ilyen nyilatkozatot rám olvasni ,a t. képviselő ur nem ké•pes, mert én abszolúte nem tartottam kielégítőnek ezt a megoldást, amely most a kormány részéről és az előadó javaslatban terveztetik, sőt ellenkezőleg egészen világosan és határozottan leszögeztem ,a magam álláspontját a további követelményekre nézve. Előre is bejelentettem a pénzügyminister úrral szemben legélesebb támadásaimat arna az esetre, ha a másik javaslatban az általam hangoztatott követelményeknk nem tesz eleget. A képviselő ur tehát tévedésben volt és nagyon kérem, ne < méltóztassék a hadikölcsönkárosultakat jelenlegi magatartásukban méltóságteljes és nyugodt magatartásukban 'megziavárni azzal, hogy felszólalásaikban ugy tüntetik fel egy vagy más képviselőnek, — például ezúttal csekélységemnek — állásfoglalását, mintha itt a hadikölcsönkárosultak érdekeit elárulták volna. Sándor Pál képviselőtársam is, aki egyébként meg szokta fontolni, amit mond, ha jól emlékszem, pénteken annyira elragadtatta magát, (Gál Jenő: Azt mondja, hogy nyugodtan és megfontoltan mondta!) hogy jogom lett volna vastag gorombasággal válaszolni. En ezt nem tettem, a képviselő urat erre a. térre követni nem akarom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ellenben azt válaszolom a képviselő urnák, hogy a pénzügy min ist er ur nekem, mint olyan képviselőnek, aki vele szemIKMI ismételten állást foglalt, aki vele tárgyalásokat folytatott a hadikölcsönkérdésben, azt a kérdést tette fel, hogy megnyugszom-e akkor, ha nyitvahagyja a kérdést. Én kérdezem Sándor Pált, kérdezem előttem szóló képvisel öl ársamat, vájjon ők az én helyemen milyen választ adtak volna erre a pénzügyministeri kérdezésre? Mert ha én a pénzügyminister urnák azt «a választ adtam volna, hogy nem nyugszom meg akkor sem, ha ő a hadikölcsönkérdését nyitva hagyja, akkor — bocsánat a kifejezésért — a pénzügyminister ur bolond lett volna, ha állásfoglalását megmásitotta volna. Mert, hogy megmásitsa állásfoglalását csak azért, hogy továbbra is változatlanul ép olyan kíméletlenül támadják, mint állásfoglalásának megváltoztatása előtt, ennek nem volna semmi értelme. Hiszen akkor nem lenne lehetséges a magyar parlamentben egy ministert megfogni arra, hogy tárgyalásközben állásfoglalását megváltoztassa. (Umj van! Upy van! a jobboldalon és a középen. — Gál Jenő: Akkor változtat ta volna meg, ha valorizálna! Ha nem valorizál, akkor nem változtatta meg!) 1 Független helyzetemnél, pártonkívüli elneilyezettségemnél fogva akármikor állhatok 'egy baloldalról jövő javaslat mellé, ép ugy, amint akármikor állhatok egy jobboldalról 'jövő javaslat mellé és teljesen függetlenül 'minden pártiköteléktől, önmagáim határozom nirg, hogy mit cselekszem. Ebiben az adott helyzetben, igenis azt gondolom, hogy a hadikölcsönkárosultak érdekében cselekedtem, amikor a pénzügyminister urnák ezt a feltett kérdését a legnagyobb örömmel vettem és nyomnan lekötöttem magamat saját személyemben, hogy én igenis megnyugszom abban, ha a minister ur ezt megteszi. (Helyeslés jobbfelől.) Én igazán felemelt fővel fogok állani a ülése 1928 január 30-án, hétfőn. • 273 hadikölcsönkárosultak elé, mert ha mással nem, de ezzel a honorálásával a pénzügyminister ur ujabb állásfoglalásának elértem azt, hogy nyiva maradt a kérdés, elértem azt, hogy a hadikölcsönkötvények sorsa elválasztatott más papirosok sorsától, és kimaradt a valorizáció megtagadása ebből a törvényjavaslatból. {Ugy van! Ufjy van! a jobboldalon. — Petrovácz Gyula: Ez a fontos!) Én nem tudom, hogy felnőtt emberek, okos emberek, nagytehetségű emberek mi okból állítják azt, hogy ez nem haladé«. Hál mit akarnak? Azt akarják, hogy a hadikök'sönkötvény-tulajdonosok eldobálják 'papirosaikat? Vagy talán, azt akarják, hogy a tőzsdére vigyék papirosaikati (Gál Jenő: Ugyan!) Már bocsánatot kérek, ez a magatartás, amikor erőnek erejével bele akarják magyarázni a dologba, hogy nem történt semmi, hogy nincs semmi javulás, ez akkora csüggedést idézhet elő a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok soraiban, hogy azok halomszámra hordják a tőzsdére papirosaikat. Ez lehet egy tőzsdei spekuláns érdeke, hogy ilyen híreket terjesszem el, ez lehet egy tőzsdei akció céljait szolgáló valami, de nem lehet komoly törvényhozó, tehetséges, tekintélyes emberek megszólalása nak formája. Bocsánatot kérek, igenis állítom a nagy nyilvánosság előtt, hogy az a körül meny, hogy kimaradt a törvényjavaslatból a hadikölcsönvalorizációnak megtagadása, ez a pénzügyminister ur részéről egy óriási frontváltoztatást, (Sándor Pál: Óriási? Ezt maga. sem hiszi el!) álláspontjának feladását jelenti, és én ezt készséggel kell, hogy honoráljam. (Zaj.) Én tehát minden ilyen invekíivát a loghatározat(abban visszautasítok. Én abszolúte rendelkezésére állok minden képviselőtársamnak a további küzdelemben és a leghűségesebb fegyvertársa leszek a hadikölcsönkötvények kérdésének kielégítő megoldása tekintetében. Ebben a pillanatban, e törvényjavaslat tárgyalása közben azonban engem momentán kielégít az, hogy kimarad (Gál Jenő: Meddig akar várni a képviselő ur?) a hadikölcsön valorizációjának megtagadása és nyitva hagyatott ez a kérdés, miáltal egyben elválasztatott a hadikölcsönkötvények sorsa más papírok sorsától. Kötelességemnek tartottam ezt itt leszögezni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Sándor Pál szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan szólni a képviselő ur? Sándor Pál: Félreértett szavaim helyre igazitása címén. Elnök: A szót a képviselő urnák megadom. Sándor Pál: T. Képviselőház! Én erre s felszólalásra őszintén szólva, nem voltam elkészülve. Én használtam ingerültségemben. \ isszatekintve a múltra, azt a kifejezést, hogy »árulás«. De amnnyiben a kölcsönköt vényt ulajdonosoknak csak kisebb része a t. képviselő urat fel fogja menteni azon vád alól, hogy ez árulás, abban a pillanatban bocsánatot fogok kérni a t. képviselő úrtól. Amint azonban látom, eddig azokból a levelekből, amelyek hozzám érkeztek, nincsen semmi különbség az én Tel fogásom és az ő felfogásuk között. (Szilágyi Lajos: Ne méltóztassék heccelni őket! — ÉUnk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Nem szabad heccelni őket. Azok szegény, nyomorult, elkeseredett emberek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Krisztián Imre: Pénz kell ahhoz, nem határozat.) Sándor Pál: Ha a hadikölcsönköt vénytulajdonosoknak kisebb része igazat ad a t. kép-