Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-107
Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. 21 történt a dolog, hogy a külföldi biztosítóintézetek a meghatározott összeget a kötvénytulajdonosok vagyonát befizették a magyar kor-, many javára a jóvátételi számlára. Kérdem a minister urat és a tisztelt Házat, milyen jogon veszi magának a bátorságot bármelyik kormány, hogy belenyúljon polgárainak magánéletébe és az ő vagyonuk felett, az ő megkérdezésük nélkül diszponáljon. Nem kérdezték meg a kötvénytulajdonosokat, hogy az ö pénzükből fizethető-e a jóvátétel és fenmarad az a kérdés, miért épen a külföldi biztosítóintézeteknél biztosított komittensek pénzéből fizessenek jóvátételi összegeket. Méltóztassék ezt a kérdést tisztázni, ez a kérdés is megoldásra és tisztázásra vár. Tudniok kell azoknak, akik a külföldi biztosítóintézeteknél érdekelve voltak, hogy vájjon hanyagságból vagy más oknál fogva a külföld biztosítóintézetek vitték-e el az ő pénzüket vagy pedig a magyar kormány az ő megkérdezésük nélkül a saját céljaira használta fel. (Györki Imre: Valutajavitásra használta fel!) Nem tudom mi történt, ezt a kérdést azonban tisztáznunk kell, ebben a kérdésben tisztán kell látnunk. A technikai megoldása az volt a dolognak, hogy az obiigóból kiengedett külföldi biztosítók kötvényállományát ezzel a rendelettel átutalták, ugy hiszem, az Első Magyar Biztosító Intézetnek, amely értesitette a feleket, hogy átvette, (Györki Imre: Ezután kapnak papirkoronát!) és ezután az esedékesség napján mindenki felveheti a maga 5—10—20 ezer koronáját, természetesen papirban. (Egy hang bal felöl: Egész emberéleten át aranyban fizették!) Remélem, hogy ennél a kérdésnél a minister ur nem fog majd a hallgatás mögé elvonulni és lesz olyan szives a magyar közvéleményt ebben a kérdésben megfelelő módon tájékozni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol a minister ur! Nem mer idejönni! Egyáltalán nincs itt minister! Kérünk egy eleven ministert! Hol van az inspekciósf!) Ahogy a javaslat az életbiztosítások valorizációját tervezi, az operettbe illő. Azt mondja a 20—21. §, hogy a biztositási összdíjak 2%-át befizetik a felügyeleti hatóságnak, ennek a fele adja majd az alapot, amelyből annak ide» jén, bizonyára arány szerint, — a javaslat ebben a tekintetben nem tájékoztat — fel fogják osztani az igy egybegyűlt összeget a kötvénytulajdonosok között. A másik feléből ennek az összegnek a szegény kötvénytulajdonosok szamára külön alapot terveznek, tehát ezt 18 a jótékonysági, a karitativ megoldásra bízzak es a 22. § ugy rendelkezik, hogy 1935-ben történnek az igy befizetett összeg felének szétosztása. ™wiL m Ä Sik * f f 6b ôl. mint mondottam, alamizsna-alapot akarnak képezni, amelyet szinten fel fognak majd osztani. Ez a megoldás azt jelenti, hogy az uj biztosítottak, az ui kötvénytulajdonosok terhére, a régi biztosítottak, a regi kötvénytulajdonosok alamizsnát fognak kapni es itt megint hivatkozom arra, amire hivatkoztam a bankoknál: a biztosítóintézetek azt hiszem abban a helyzetben vannak, hogy tudnának valorizálni; ha nem is teljes mértékben, de méltányos valorizáció igenis lehetővé válnék, meri a biztosítóintézetek nem hevertetik a pénzüket a trezorban, azok viszontbiztosítás és egyéb gyümölcsöztető befektetés utján gondoskodnak arról, hogy a tőkéjük ne veszítsen értékéből. Az a biztosítóintézet, amely trezorban hevertette a pénzét, meg is eraemli a sorsát, de nem tudom elképzelni, nogy volna il yen . Azt hiszem, hogy a legtöbb, set valamennyi biztositó intézet, amely ezt elmulasztotta volna — átmentette valamely formában a vagyonát, ha nem is az egészet, de annak túlnyomó részét. (Lakatos Gyula előadó: A törvény kötelezi a díjtartalék befektetésére!) Egy részét azonban megtartották, ebből a részből egy méltányos rész kihasitásával lehetett volna találni egy méltányos megoldási módot. (Györki Imre: A fél Dorottya-utca a Generali-é, abból fizethet!) Hogyan jön hozzá például az uj kötvénytulajdonos, hogy a réginek alamizsnát osztogasson? Mert a javaslat kimondja ugyan, hogy nem hárítható át, de áthárítják, miután a biztosítóintézetek kartellben vannak egymással. Ennek az intézkedésnek kijátszása tehát könnyű lesz, egyszerűen fel fogják emelni a díjtételt, s a dolog el van intézve, és az uj kötvénytulajdonosok, az uj díjtétel terhére fognak esetleg 1935-ben egy bizonytalan, meghatározatlan összegű alamizsnát osztogatni a régi kötvénytulajdonosoknak. Ez nem megoldás. A törvényjavaslat nem tájékoztat arról, hogy mennyi a státus, menynyit s mit kell majd kielégíteni e két percentből. Nem tudom mennyi az az összeg, az indokolás erre nézve nem terjed ki. a referátumban erre nézve nem kaptunk tájékoztatást. — bizonyára nem is csináltak státust. Mi tehát ez az alapi Mi csak azt tudjuk, hogy 2%-ot kell majd befizetni, nemcsak a régi, hanem az uj intézeteknél is. Hát hogyan jön hozzá egy még nem régen alakult intézet ahhoz, hogy ő is befizesse a maga bevételei után a 2%-ot; az az intézet, amely nem foglalkozott eddig életbiztosítással, nem is foglalkozhatott, mert nem is működött; most azonban a régi biztositókkal egy kalap alá veszik és vele is megfizettetik ezt a 2%-os tartalékképző összeget. Két ilyen intézet van: az egyik a Corvinia. ez a munkások biztosítóintézete, amely 1925-ben alakult. Ennek is be kell majd fizetni a 2 v «-ot. Kérdem, hogy mi jogon, miért? Munkások, akik ma biztosítják magukat 500, 1000 pengő erejéig, — mert többnyire munkás kommittensei vannak, — azok most fizessék a régi biztosítóintézetek tartozásait, a kötelező 2%-ot? Ezt nem tartom jogosnak, nem tartom okosnak, nem tartom logikusnak. (Lakatos Gyula előadó: A verseny egyenlősítése a jövőben a biztositointézetekre nézve: ez az indoka ennek az intézkedésnek. — Rothenstein Mór: Nem kapott jó aranykoronát!) Kérem, a verseny kiküszöböléséről gondoskodnak majd a biztosítók a konkordátum alapján, amely közöttük fennáll, valamint a különböző kartellek alapján gondoskodnak ők arról, hogy ne falják föl egymást. Semmi szükség sincs arra, hogy ujjonan alakult, kis, mondjuk szociális alapon működő, munkáskommittensekkel rendelkező biztositóintézet fizessen a nagy mammut biztosítóintézet kötelességeiért! Ez semmivel sincs megindokolva! De mondom, t. Képviselőház, hogy az egész biztositási valorizáció játék, nem megoldás, kitörlése a szemeknek és ez ezt a kérdést megoldani nem fogja. Aki egy élet eredménye gyanánt összehordott biztositási dijakban 5, vagy IOJOOO K-t, az most majd várhat 1935-ig és akkor a markába nyomnak néhány pengőt, melynek egy részét, talán a felét el foarják adminisztrálni. — nem tudom, a biztositási felügyeleti hatóság fogja-e ezt cselekedni, de az egészen bizonyos, hogy adminisztráció lesz ott, erre mindenki mérget vehet, de hogy olt pénz lesz-e majd a kötvénytulajdonosok szamára, ez nem egészen bizonyos. Á legbizonytalanabb azonban, hogy mennyi lesz ez az öszszeg; lesz-e olyan komoly összeg, amelyért er-
