Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-107

22 Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. demes lesz elmenni és amelyet érdemes lesz felvenni? Az egész valorizációs törvényjavaslatban tehát ez az egyetlenegy kis valorizációs intézkedés van és ez is csak karrikaturája a valorizációnak. Jön a karitativ valorizáció, s azt mondhatnák azok, akilk a javaslat mellett állanak, hogy »a hadik ölesönöket majd karitativ alapon fogjuk valorizálni!« Ezt a megoldást tartom a legszerencsétlenebbnek; adós a hitelezőivel szemben sohasem állhat ugy, mint az adakozó a ko Idussal szemben. Hogyan jön ahhoz az adós, hogy ő magas lóra üljön és alamizsnát osztogasson azoknak, akik a pénzüket hozzá hordták? Ha jól tudom, azt a magánjogban hamis bukásnak nevezik, hogyha valakij nek vagyona van ós nem fizet, vagy másfelé tolja a vagyonát; ezért a magánembert becsukják. Ha valaki hitelezőivel szemben azt mondja: »Nem fizetek, de ha minden pénteken eljössz, adok egy pengőt!«, az ilyen emberre azt mondanák, hogy pökhendi fráter; nem lehetne egyebet mondani. Milyen jogon cselekszi tehát ezt a kormány és a törvényhozás; hogyan helyezheti a dolgot karitativ alamizsnaalapra? Hát egészen alamizsna-ország akarunk lenni? Hát minden kérdést az alamizsnaministerium hatásköréibe akarnak átutalni: hát ezentúl minden gazdasági kérdés .alamizsna-kérdés lesz? Méltóztassék elképzelni egy olyan ember lelki állapotát. — aki egy olyan nagy összeget fektetett le hadikölcsönbe, amelyin összeg adja a minimumait annak, aminek alapján valaki kaphatna alamizsnát, — amikor az elmegy alamizsnát kérni. Kérvényt kell neki benyújtani; instanciáznia ikell, alázatoskodnia kell, a népjóléti ministeriumban hajlongania kell derékszögben, hogy a munkájának eredményéből esetleg valami csekély alamizsnát visszakaphasson. T. Képviselőház! Lehet-e, szabad-e ezt tenni? Azt az egyet kérdem, mondják meg a magánjogban járatosak és a magángazdaságot féltők, hogy a magángazdaságra és a magánjogra ennek milyen kihatása lesz? Egy szellemes közgazdasági iró egyik cikkében azt jegyezte meg erre, hogy ezt megengedheti magának Czolnix Manó, aki nem akar fizetni, de nem engedheti meg magának az erkölcsi alapon álló kormány, az állam és a törvényhozás, amely a maga erkölcsi presztízsét nem aprózhatja fel és amely a maga hitelezői elé nem állhat oda ugy. mint alamizsnaosztogató. Ha ez a karitativ valorizáció keresztülmegy, ebből megint nem lesz más, mint politikai szolgálatok jutalmazása és protekcionizmus, a protekcionizmus továbbfejlődése. Kívánatos ez, lehetséges ez? És mennyi lesz az a karitativ alap? Három millió-e az, amit a javaslat tartalmaz; hat millió, amit egy megfoghatatlan, de itt kóválygó ministeri nyilatkozat helyezett kilátásba, vagy 12 millió, amit Kállay Tibor követel? Nem tudja senki, hogy mennyi lesz az az alamizsna. De t. Képviselőház, én magát az egész megoldást perhorreszkálom, szerencsétlenségnek tartom, lehetetlenségnek tartom; az erkölcsi alap összeomlásának és a hitelélet megsemmisülésének tartom. A hitelélet alapjai fognak megsemmisülni és meg fogják látni, mélyen t. uraim, majd később, hónapok vagy esztendők múlva. — amint ma Halász Móric t. képviselőtársunk hivatkozott arra, hogy milyen jó lett volna megfogadni azt a tanácsot, hogy papírból igenis kell aranyat csinálni, s erre most jönnek rá hat esztendő múlva —- majd ujabb hat esztendő múlva rá fognak jönni arra, hogy milyen szerencsétlen és elhibázott alkotás az, amelyet most keresztül akarnak hajszolni. (Malasits Géza: Hol lesznek ők már akkor! Csak a büz és a rossz emlékezet marad itt hat év múlva! — Mozgás jobbfelől.) A javaslat legfájdalmasabb rendelkezése az, amelyről tudom, hogy kényszer, hogy a külföldnek viszont valorizálunk, ez folyik a trianoni békeszerződésből. Most hogyan kerül a kérdés a közvéleménybe? Ugy, hogy a külföldi ember megkapja a maga befektetett értékének egyrészét, a belföldi, a magyar ember nem kap belőle semmit. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy kifelé nincs hatalma a kormánynak, tehát fizet, befelé pedig van hatalma a kormánynak, tehát megtagadja a fizetést, tehát hatalmi alapon intézi el a kérdést. Ha az önök által hirdetett hazafiságból van valami önökben, akkor a külföldi kényszerrel nem kellene takarózni, hanem a külföldi kényszert fel kellene használni arra, hogy akármilyen erőfeszitéssel, akármilyen áldozattal, de befelé is fizetnek. Ha a külföldi hatalmak engem arra kényszeritenek, hogy a külföldi állampolgároknak tartozom fizetni, mert kell fizetnem, akkor csak azért is, mert ezt meg kell tennem és mert erre kényszeritenek, befelé is meg kell tennem ezt a gesztust, befelé azokkal szemben, akik felett a kormány hatalmat gyakorol. Kifelé kényszeritenek, befelé tehát nem várom meg a kényszert, befelé magam megyek elébe adósaimnak és méltányosan valorizálok, mert meg akarom mutatni, hogy a hazafiság nem frázis, nem humbug, hanem a kormány, amely felelős a dolgokért, törődik nemcsak a külföldi kötvénytulajdonosokkal, hanem a belföldi kötvénytulajdonosokkal is. Én javaslatokkal nem jövök. Eleinte az volt a tervem, — a bizottságban érintettem is — hogy a német mintájú valorizációt fogom javasolni megfelelő számbeli alátámasztással. Egyrészt azonban azt látom, hogy reménytelen minden kisérlet, csak füstfaragás volna, másrészt pedig azt látom, hogy egy egész sereg életrevaló javaslat fekszik már is a törvényhozás előtt, amelyekből válogatni lehet, amelyek közül bármelyiket választjuk is ki, jobban tesszük, mintha a javaslatot elfogadjuk. Én tehát a javaslattételtől elállók. Minden javaslat, amelyet előterjesztettek, bárkinek a javaslata, jobb annál, amelyet a törvényjavaslat akar megvalósítani. Méltóztassanak tehát a javaslatok között válogatni. Az az egy bizonyos, hogy mindenféleképen elképzelhető a valorizáció, még ugy is, hogy elmarad, hogy nyilt kérdés marad és meghagyja a reménységet, mindenféleképen lehetséges, csak egyféleképen nem és ez a törvényjavaslat módja. Mindenféleképen szabad hozzányúlni a kérdéshez, csak ugy nem szabad közeledni hozzá, ahogy ezt a javaslat megkiserli, mert ez szerencsétlen, mert ez frivol, mert igy egy millió ember becsapottnak fogja magát érezni, mert egy vagy több nemzedékben fog élni az a tudat, az a gondolat, hogy a közért nem lehet és nem kell cselekedni, mert a köz azzal fizet vissza, hogy letagadja az adósságot. Minden lehet, csak ez nem es mert ez lehetetlen, elfogadhatalan, a magam részéről ezt a javaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő nagyon előrehaladott, a vitát megszakitom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap dél-