Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. 269 zálni, amikor tudjuk, hogy Zichy Rafael évente köteles itélet alapján vagyonából és birtokainak jövedelméből több mint egymilliárdot kiíiizetni egy volt családtagjának, hogyan tud a pénzügyminister ur Zichy Rafael két fia közül az egyiknek, aki Angliában van künn, havi 20 milliót juttatni, (Bud János pénzügyminister: Én?) ...a pénzügyminister ur juttatja azt a pénzt oda... a másiknak pedig, aki Amerikában van, havi 10 milliót?! Zichy Rafael gyermekeinek külföldi tanulmányi céljaira 30 millió havi költséget fizet az állam az adózók pénzéből, (Bud János pénzügyminister: Ezt ne tőlem kérdezze, erre majd megfelel a kultuszminister ur!) amikor a hadikölcsönjegyzőknek nem tud egy fillért sem fizetni. Pécsett volt egy esetem. Amikor egy posta- és távirdatisztviselőnek egy hónap hiányzott a 15 esztendőből a nyugdíjjogosultságához, a t. pénzügyminister ur azt mondta; nem adok nyugdíjat, még ha a ministertanács szavazza is meg, hogy a 15 év után járó nyugdíját meg fogja kapni. (Bud János pénzügyminister: Honnan tudja?) Ha a pénz ügymin isler ur az egyik oldialon, ilyen ridegen elzárkózik, akkor ajánlom, hogy a másuk oldialon is tegye lehetővé, hogy az állam pénzét ne pocsékolják ilyen módom. T. Képviselőház! Miután nincs időm indokolásaimat tovább folytatni, másrészt pedig azért, mert ez a benyújtott 8. § nem elégíti ki a hadikölcsönjegyzőket, ennek folytán engem sem elegit ki, tisztelettel a következő modósitó javaslatot nyújtom be (olvassa): Javaslom az uj 8. § elutasítását és helyette a következő szöveg beiktatását: »Az eredeti jegyzésű és az eredeti tulajdonban lévő hadikölcsönkötvények átértékelésó ről a pénzügyminister ur köteleztetik jelen törvény életbeléptetése után hat hónapon belül külön törvényjavaslat benyújtására«. Elnök: Szólásra következik? Urban ics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Mivel lehetséges, hogy okfejtésem valamivel több időt igényel, nagyon kérem a mélyen t. Képviselőházat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet 15 perccel meghosszabbithassam. Elnök: Kérdem a Házat, méltóztatik-e ahhoz a kérelemhez hozzájárulni, hogy a képviselő urnák beszédideje összesen fél óra legyen?, (Igen!) A Ház az engedélyt a képviselő urnák megadta. Gál Jenő: T. Képviselőház! Abból a hangulatból, amelyet itt a mélyen t. Képviselőház az ellenzéken tapasztal, abból, hogy valósággal izgalomba hoz bennünket magunkat minden felszólalásunk, láthatja a mélyen t. Képviselőház, hogy egy mélyen átérzett és felelősségteljes kérdésben mondjuk el a véleményünket. Hogy mindjárt in médias res beszéljek, ezt a 8. §-t, amelyet be méltóztatott most terjeszteni, hiu reménységi szakasznak tudnám elkeresztelni. (Esztergályos János: Porkoláb szakasznak!) Nem mond ez a szakasz semmit. Amikor ezekről a padokról különösen Sándor Pál t. képviselőtársamnak számadatokkal alátámasztott objektiv előadása nyomán vagy egy cáfolatnak kellett volna következnie, vagy pedig .innak, hogy ezeknek az adatoknak elfogadása viil legalább egy tervezetet mutatott volna be a mélyen t. kormány, hogy mikópen akar a hadikölcsön nyomorultjain segíteni, ehelyett be kíván iktattatni egy szakaszt, amely azt mondja: majd idővel, majd később; mondhatta volna egyszerűen: majd, ha fagy. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, talán még sem lehet egy legiszlativ akció komolyságát veszélyeztetni azzal, hogy először idejön a kormány egy törvényjavaslattal, amelynek pongyola szerkezete arra kényszeritette, hogy a tárgyalás alatt generális változtatásokat eszközöljön rajta. Először megfutamodott a hadikölcsönvalorizáció kérdésében és azt mondta: »Belátom, hogy helytelen ugy, ahogyan a törvényjavaslat kontemplálja«, azután újra megkerüli a kérdést és tesz egy ígéretet. T. Képviselőház! Nem habozom kijelenteni, — és ez nem a minister urak egyéni értékelésébe vágó kijelentés, — hogy az egész kormánynak és a mélyen t. pénzügyminister urnák idevonatkozó kormányzati és politikai ígéreteiben nem bízom. Nem hiszem, hogy komoly szánaék az, hogy a kormány a közel jövőben a hadikölcsönvalorizáció pótlását, módosítását s olyan törvénynek, és olyan törvényes intézkedésnek az életbeléptetését tervezné, amely komoly segitséget nyújt. Ne méltóztassék rossz néven venni, t* Képviselőház, de ebben a kérdésben megszoktuk az ígéreteket és megszoktuk, hogy nem váltják be ezeket az ígéreteket. (Bud János pénzügyminister közbeszól.) Nyomban bizonyítok, mélyen t. pénzügyminister ur! Amikor Sándor Pál t. képviselőtársam bebizonyította itt a Ház színe előtt ós az egész magyar társadalom előtt, hogy az összes államadósság 5%-os valorizálása 232 millió pengő tőketartozást ós 11.6 millió pengő kamatszolgáltatást jelentene, ugyanabban az időben, — rég múlt időben, mert ez a harc már a múlt esztendő óta folyik, — terjesztette elő a minister ur azt a költségvetést, amelyből törvény lett és amely szerint a magyar állam bevételi összegei 1,192,000.000-t tesznek ki, a rendes kiadások főösszege pedig 1,112.000.000 pengő összeget tesz ki, úgyhogy akkor már 80 millió pengő felesleg mutatkozott. Vagyok bátor kérdezni: el lehet-e képzelni, hogy akad Magyarországon józan ember, aki ilyen számadatok mellett elfogadja azt, hogy felbillen az államháztartás egyensúlya akkor, ha a nyomorult hadikölcsönjegyzőkön segítünk? Ne féljen a mélyen t. pénzügyminister ur attól, hogy ujabb és más követelések támadnak, — azokat majd verje vissza. — De a hadikölcsönjegyzőkön nem lehet segíteni ilyen beállítással és ilyen reménységek fakasztásával, mert ezzel ujabb elégületlenséget teremt. Én nem mondom, hogy nyomban az a veszedelem következik be, amelyet Esztergályos János t. képviselőtársam emlegetett; aki azonban filozófiával foglalkozik, vagy, aki a tömeg lélektanhoz egy kicsit ért, az tudja, hogy a kirobbanások olyankor következnek be, amikor erre a legkevésbé számit az ember. Annyi elégül etlenség, annyi gyuanyag van itt, hogy ebből jó nem származik. Mármost miért mondom, hogy ezekre az ígéretekre nem adunk. Újból kénytelen vagyok hivatkozni a pénzügyminister ur kiváló elődjére: Teleszky János volt pénzügyminister úrra, aki, — sajátszerű, hogy az időpontok hogyan egyeznek — ugyanabban az időben, amikor Sándor Pál t. képviselőtársam meghűlitotta itt ezt a törvényszerű és a társadalom minden rétegében gyökerező mozgalmat, előállott és a következőket mondotta. Ezt még nem liállották t. képviselőtársaim. (Zaj. —- Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol mondta? A Felsőházban?) Nem, — a Közgazdasági Társaságban Teleszky János egy előadást tartott erről 38'