Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-118
Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1928 január 27-én., pénteken. 263 kező szavak beiktatását inditványozom: »az eredeti jegyzők vagy örököseik tulajdonában vannak«. Azt hiszem, ezzel az ellenvetésnek ezt a részét elintéztem. Marad még egy ellenvetése Baracs Marcell 1. képviselőtársamnak, amely a jogosultságnak alapos látszatával bir és ez az, hogy a pénztár 'jegyek azonos tekintet alá veendők a. szó szoros értelmében vett hadikölesönökkel, már pe'dig a pénztárjegyek tulajdonképen nem jegyeztettek. Ha azonban pénzügyi technikai szempontból ennek a kérdésnek mélyére nézünk, nines igaza Baracs Marcell t. 'képviselőtársamnak. Mert igaz ugyan, hogy a pénztárjegyek csak a negyedik jegyzéstől kezdődően voltak nyilvános jegyzésre felfektetve, de már az első, második és harmadik kibocsátású pénztár jegyek 'iiél is,'amelyeket tudvalevően a bankok vettek át közvetlenül, voltak eredeti jegyzések a publikum részéről, és azt a cinizmust talán még sem tételezi fel senki valamely későbbi törvényhozás részéről, hogy azokat az első jegyzőket, akik a nagy bankoknál jegyeztek pénztárjegyeket, más elbírálásban akarná vagy merészelné bárki is részesíteni, mint azokat, akik a terminus technicus szerinti hadikölceönöknck voltak első jegyzői. Azt hiszem, ez a kijelentés, megnyugtat hat mindenkit ennek a kifogásnak tekintetéhen. Igaz, hogy a pénztárjegyek között voltak olyanok is, amelyek két évi felmondásra szólottak, amelyeknél mindenki gyakorolhatta felmondási jogát és igy tulajdonképen elhárithiatta magáról a pénz elértéktelenedésének veszélyét. Ezeknél a pénztárjegyeknél nagyobb részben volt is már visszafizetés. Ezekre természetesen nem terjedhet ki a későbbi javaslatnak majdani kedvezménye. Csak ezt akartam ôrrôl a helyről a vi In során elmondani. (Helyeslés .jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ha Baracs Marcell t. képviselőtársamnak és Sándor Pál t. képviselőtársamnak érvei, felszólalásuknak egész anyaga tényleg a jelenlegi helyzetet festenék le, akkor nekem, aki évek hoszs/u során át itt a hadikölcsön károsultak érdekében felszólaltam és ezt a javaslatot igy módosított formájában mégis elfogadtam, most nagyon szégyelnem kellene magárnál. Akkor valahogy azt kellene önmagamról kontstatáln oui, hogy elárultam a badikölcsön-károsultak érdekeit, amikor elfogadom ezt a javaslatot. De nem olyan a helyzet, abszolúte nincs ugy, mint ahogy Baracs Marcell és Sándor Pál kéitviselő arak állítják. A hadikölcsönkárosultak első és főkövetelése az volt, hogy a hadikölcsönkötvények sorsa elválasztassék más papirosok, más államadóssági kötvények sorsától. Ez volt a i'őköve telmény. Aki másképen állit ja be a dolgot, nem adja vissza egészen hűen a történleket. (Esztergályos János: Elsősorban pénzt akarnak a hadikölcsönjegyzők! — Zaj! — Bud János pénzügyminister: De kapitalista lett az Esztergályos!) Tény, hogy ez volt a főkövetelés. Most, hogy a pénzügyminister ur ezt a főkövetelést teljesítette, lebetet len vele szembf n ugyanazt az álláspomtol képviselni. Meghajol! az érvek előtt és én épen azt kifogásoltam a pénzügyminister urnái, hogy n*ni kifeszített mellel és nem büszkén hozta ezt az ország tudomására. Valahogy azt vettem ki a pénzügyminister ur beszédéből és magatartásából, mintha mentegetni akarná magát a nagy közvélemény előtt, hogy miért változtatta meg álláspontját, holott nincs oka mentegetni magát, ellenkezően, büszkén mutathat rá erre az ujabb állásfoglalására. Ugyanakkor, mondtam, hogy amennyire nem értek egyet a pénzügyminister úrral abban, hogy nem büszkén hirdeti ezt az állásfog lalásál, épngy nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik lebecsülik, majdnem lepocskondiázzák ezt a mostani álláspontját. (Esztergályos János: Ha jól emlékszünk, ön is ngy csinálta!) Második fő követelésünk az volt, hogy ne tagadtassék meg a hadikölcsönkötvények valorizálása. Az eredeti törvényjavaslatban megtagadtatott a badikölesönkötvények valorizálása. Követelésünk az volt, hogy ne tagadtassék meg. Ezt a követelésünket is elértük. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Gratulálunk! — Esztergályos János: Hihetetlen, képviselő ur, ez az álláspont! Hihetetlen és megdöbbentő! — Rothenstein Mór: Ilyen naivnak nem is tartottam! — Zaj.) Elnök: Kérem a mélyen t. képviselő arakat, méltóztassanak közbeszólásoktól tartózkodni! (Sándor Pál: Nagyszerű pálfordulás!) Szilágyi Lajos: Az eredeti törvényjavaslatban meg volt tagadva a hadikölcsönkötvények valorizációja; ebben a szövegben nemcsak, hogy nincs megtagadva a hadikölcsönkötvény valorizációja, hanem nyitva van hagyva ez a kérdés. Igy tehát a hadikölcsönkárosultaknák ezt a második főkövetelését is teljesítette a pénziigyininister ur. Ilyen körülmények között nem állhatok most oda. bogy öl támadjam. (Esztergályos János: De oda fog merni állani az érdekeltek élét) Oda egészen nyugodtan. Ha én most támadnám a pénzügyminister urat, valahogy azt a látszatot kelteném, mintha alibit al<arnék igazolni a nyilvánosság előtt, hogy miért fogadom el a törvényjavaslatot. Nincs semmi értelme, még az ellenzéki taktika szempontjából sem értem az egyes előttem szóló képviselőtársaim felszólalását. Hozzám, aki élesen szembenállottam a pénzügyminister úrral ebben a tekintetben, azzaLjött a pénzügyminister ur, amikor több tárgyalást folytatott velem, hogy mpgnyugszunk-e abban, ba ő nyitva bagyja a kérdést. Erre én azt válaszoltam, hogy igen, megnyugszunk. Erre a pénzügyminister ur kijelentette, hogy másnap fel fog állani és be fogja jelenteni, hogy nyitva hagyja a kérdést. Hát most kérdezem,akármilyen intranzigens ellenzéki álláspontot foglalok is el a kormánnyal szemben, mondhattam volna-e én a pénzügyminister urnák erre a határozott kérdésére, hogy megnyugszunk-e, ha nyitvahagyja, vagy nem, hogy nem nyugszunk meg. Mert ha én azt mondottam volna, boyy nem nyugszunk meg abban az esetben sem, haő nyitvabagyja a kérdést, egészen természetes, hogy erre a pénzügyminister ur azt mondotta volna: akkor ő hiábavaló módon álláspontját megváltoztatni nem fogja. Ezzel elértein volna azt, hogy maradt volna minden a régiben. (Gál Jenő : Jobb lett volna ! — Derültség és ellentmondások a jobboldalon. — Esztergályos János : Jobb lett volna ! — Sándor Pál: Úgyis marad minden a régiben! — Bud János pénzügyminister: Tehát maradjon ki ez a szakasz és akkor maiad az eredeti ? — Simon András : Arról beszéltek, hogy a reményt hagyjuk meg! — Sándor Pál : Ez csak papirosparagrafus, minister ur ! Ismerem nagyon jól, kívülről tudom!) Én nyugodtan vállalom a felelősséget a hadikölcsönkárosultak előtt abban a tekintetben, hogy ez a helyzet nemcsak nem rosszabb, mint ami
