Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-118

2'ii A.Z országgyűlés képviselá\ház,ának IK volt, hant m lényegesen jobb és tagadom azt, hogy ez egy negatívum volna. Épen ellenkezőleg azt állítom, hogy a mostani helyzet egy pozitívum, a nemzeti akaratnak megfelelően a törvényhozás akarata kialakult határozottan és világosan. Egyetlenegy képviselő sem foglalt állást a hadikölcsönkötyények valorizációja ellen. A napló örök időkre fogja bizonyítani, hogy a most együttülő képviselőháznak egyetlen tagja sem volt, aki a valorizálás ellen emelt volna szót Kétségtelen tehát, az utókor előtt ennek a képviselőháznak állásfoglalása, egészen világos és abszolúte nem szolgáltat okot arra, hogy a hadikölcsönkárosultak ma szomoruabbak vagy csüggedtebbek legyenek, mint ezen állásfoglalás előtt. (Esztergályos János: Ezekután táncolni fognak ; a képviselő ur állásfoglalása után táncolni fognak!) Ahányszor beszéltem a hadikölcsönkárosultak tömegeinek, (Esztergályos János : Akkor mást mondott!) mindig azt mondottam, hogy a hadikölcsönkötvénytulajdonosok ki ne adják kezükből a hadikölcsönkötvényeket, őrizzék meg, mert elérkezik az az idő, amikor az pénzt fog jelenteni. Az a magatartás, amikor azt hirdetem, hogy ez semmi, amikor 35 esztendőkről, meg arról beszélek, hogy akkorra megőszülünk vagy már nem élünk, azt eredményezhetné, ha a hadikölcsönkárosultak hallgatnának rá, hogy a papírkosárba vagy a kályhába dobnák be a hadikölcsönöket. (Zaj a szélsőbaloldalon. Sándor Pál : Az ön beszéde árulás, t. képviselő ur ! Elárulta a hadikölcsön tulajdonosokat! Zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Esztergályos János : Ezt a beszédet ki lehet piakatirozni az ön kerületében ! — Zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! (Sándor Pál: Ez árulás semmi niás!) Szilágyi Lajos : A képviselő ur tegnap is ismételten elragadtatta magát ; valószínűleg együtt jár temperamentumával vagy korával, hogy kifejezéseit nem tud a szerencsésen megválasztani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Magyaros, szabatos és világos a megállapítása. — Elnök csenget). Hála Istennek, nincs szükségem arra, hogy alibit igazoljak a tömegek előtt, nincs szükségem arra, bogy csak azért támadjam a kormányt, mert ez esetleg népszerűbb. Nyugodt vagyok a tekintetben, hogy ma lényegesen jobb a helyzet a hadikölcsön-károsultakra nézve, mint a pénzügyminister ur állásfoglalásának megváltoztatása előtt volt. (Ugy van! a jobboldalon.) Aki ezt tagadja, tagadhatja politikai pártérdekből, tagadhatja esetleg népszerüséghajhászásból, tagadhatja esetleg magánérdekből is, de tény az, hogy a hadikölcsön-károsultak sorsa e valorizációs vita következménye gyanánt nem súlyosbodott, (Gál Jenő : Ez elég í) hanem lényegesen helyesebb irányba terelődött. 35 év emlegetése ! Én olyan vidéken lakom és olyan vidék választópolgárai küldtek ide a parlamentbe, hogy ha a mi vidékünkön valaki azt prédikálná, hogy 35 esztendeig változatlanok maradnak a viszonyok, (Malasits Géza: Ilyen politika mellett igen. —Zaj. — Elnök csenget), ha a jóvátételi követelések végét 35 évre taksálná valaki, — azt el sem hinnék. Mélyen t. képviselőház, ez az a bizonyos kishitűség, amelyet nem szabad a nyilvánosság előtt hangoztatni. (Baracs Marcell:) Ebben a szakaszban van benne a kishitűség!) különösen ilyen helyről, ahonnan meszszire hallatszik a szó. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Épen itt nem szabad bebeszélni az ország lakosságának, bebeszélni a polgárok fülébe, szivébe azt, hogy ez lehetséges ! Nem lehet elképzelni sem, hogy 35 esztendeig igy maradtunk ebben az állapotban ! (Baracs Marcell : Beszéljen a pénzügyminister úrral !) Én ezt destrukciónak tekintem a 35 év emlegetését, (Igaz! Ugy van! a jobb'. ülése 1928 január 'Jí'-éih, pénteken. oldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell : A szakaszban van a destrukció) és kiolthatatlan szent meggyőződésem, hogy nemcsak hogy nem kell nekünk 35 esztendeig várnunk a jóvátételi kötelezettségek rendezésére, vagy elmaradására, hanem egészen bizonyos, hogy sokkal hamarabb köszönt be az az idő, mint ahogy elképzelik. Baracs Marcell : Vegyük be a szakaszba ! — Egy hang a jobboldalon : Tessék megfogalmazni ! — (Baracs Marcell: Megfogalmaztam, be is adtam !) Ettől a kérdéstől azonban egészen elválasztom azt, vájjon a hadikölcsön károsultak tudnak-e türelemmel várni, vájjon a hadikölcsön károsultak olyan anyagi helyzetben vannak-e, hogy tudnak türelemmel várni ? (Esztergályos János: Majd ezt önnek megüzentetik ! — Zaj.) Itt már nem mondok 35 esztendőt, éveket sem mondok, hanem anélkül, hogy lelicitálni akarnám az állitásokat, azt állitom, hogy hónapokig sem tudnak várni a hadikölcsön károsultak, ha nyomban nem jön a kormány azzal a megoldással, amely áthidalja a többség későbbi valorizációs szándékáig eltelő időt. Itt jön tehát előtérbe az a másik javaslat, amelyre ezideig nem adtam semmit, amikor, hogy a karitativ valorizációról szóljak, már az elnevezés is felháborított. Joggal dühbe gurult minden hadikölcsön károsult annak hallatára. Most a változott helyzet folytán, hogy a törvényhozás eként intézi el a valorizálás vagy nem valorizálás kérdését, most jön előtérbe a másik törvényjavaslat fontossága. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. — Rothenstein Mór : Amelyet visszavontak !) Én azt mondom, hogy mindenki, aki a hadikölcsönkárosultak érdekeit képviselni szándékozik, akkor végzi hűen törvényhozói kötelességét, ha egész energiáját a másik törvényjavaslat tárgyalására tartja fenn, amely törvényjavaslatról azonban máris tudunk egyet-mást, mert hiszen a pénzügyminister ur akármilyen rezerváltan szokott nyilatkozni, mégis több izben már érdemben is nyilatkozott, — vagy hogy ugy fejezzem ki magam — elszólta magát, mert igenis, tudunk már bizonyos változtatásokról, amelyek az eredeti úgynevezett karitativ valorizációs törvényjavaslatot egészen kiforgatják régi tarthatatlan formájából és egészen más, elfogadhatóbb formába öntik azt. Igenis, itt leszek én a pénzügyminister urnák megint kemény kritizálója, itt jövök majd a pénzügyminister úrral szemben erősen sürgetőleg, itt jövök majd eszmékkel, gondolatokkal, javaslatokkal és ötletekkel, hogy ez a javaslat, amely az átmeneti időt áthidalni lesz hivatott, olyan valami legyen, amely a valorizációt átmenetileg pótolja s ahelyett átmenetileg kisegíti a bajból, a nyomorból és a szenvedésből a hadikölcsönkárosultakat. Ha én már hallottam ministeri ajkakról azt a nyilatkozatot, hogy az árvák pénzét — ha nem is azt a kifejezést használta — hogy valorizálja, de az árvákat, igenis kártalanítja ennek a törvényjavaslatnak keretében, még pedig teljesen és tökéletesen és ha azt hallom tőle, hogy a katonatiszti házassági óvadékokra vonatkozólag is hasonló szándéka van, habár nem olyan mértékben, akkor igenis nagy reményekkel nézek ez elé a másik törvényjavaslat elé és ennél a másik törvényjavaslatnál próbálom majd képviselni'a hadikölcsönkárosultak érdekeit. Természetes dolog, hogy amig a valorizáció meg nem lesz. addig fennáll mindaz az állitásom, amit a valorizáció mellőzése esetére mondottam. Változatlan az az álláspontom, hogy a pénzügyminister ur addig nem számíthat arra, hogy Magyarországon az apák takarékosságra fogják nevelni gyermekeiket, amig ez a kérdés véglegesen rendezve nincs.