Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-118

262 Az országgyűlés képviselőházának 118. rizálhatja, méri csak arról van szó, hogy ezt a 17 évet bevárjuk és azután azt a 18-at, amely még következik. Amikor reményről van szó, akkor olyasmit kell megteremteni, ami a lehetőség keretein belül megtörténhetik és lehetséges. De ha nem az, akkor ezt a 8. §-t ebben a fogalmazásban komolyan nem lehet akceptálni. Amit igen (. Baracs képviselőtársam javasoll, első hallásra nem tudom teljesen megérteni, nem vagyOk teljesen tisztában azzal, bogy mennyiben nyújt ez valamit s épen ezért ehhez hozzá sem tudok szólani. Ehhez szükséges volna, hogy ugy, mint a 8. § tárgyalásának kezdetén történt, a vitát megszakítsuk és a tanácskozásra időt adjanak a Képviselőháznak. Minthogy ez most nem történt meg, szerintem lehelet len, hogy komplikáltságánál i'ogva ehhez hozzá lehessen szólni. Amikor a 6. $ tárgyalásai befejeztük, annak a szakasznak tárgyalását, amelyben az árvapénzek valorizálásáról volt szó, akkor a pénzügyminister ur valószínűleg azért, mert érzi, hogy a közvélemény elégedetlen ezzel a törvényjavaslattal s felháborodik annak intézkedésein, kijelentéseket tett, hogy levezethesse azt a, felháborodást* amely odakint a közvéleményben uralkodik, és Ígéreteket tett. Csakhogy ezt a szakaszt elfogadtassa, azt mondotta, hogy külön törvényjavaslatban fogja az. árvák pénzeit... (Bud János pénzügyminister: Nem azt mondottam: külön, hanem azt mondottam: a másik!) Nem külön, hanem egy másik törvényjavaslatban. Nem tudom abban a másikban-e, amelyet már méltóztatott visszavonni, a karitativ javaslatban-e, amelyről az hirlik. hogy ezt sem törvényes utón akarják végezni, hanem a népjóléti ministerium reszortjába (Bud János pénzügyminister: Az is törvényes!) akarják majd bekapcsolni a költségvetés tárgyalása alkalmával, tehát hogy ott se kapjanak valamit törvényes utón, még karitatív valorizáció utján sem. hanem ;i népjóléti ministerre akarják bízni azt, ki kapjon valamit és ki nem. Szegénységi bizonyítvány! kell majd mellékelni és nem tudom hány okmányt kell majd bemutatni, hogy az illető kapjon valamit, ha persze talán nem aggályos vagy megbízhatatlan. ' Azt látjuk, hogy amikor a minister ur ígéretének megvalósítására keiül a sor, amikor az igéret beváltása következnék, akkor az előttüník fekvő javaslatban minden van, csak az nem, amit igért. Épen ezért a legjobb akarat mellett sem lehet például arra az álláspontra helyezkedni, mint Wolff Károly képviselőtársam, aki elvben a valorizálás mellett van, A Bethlen-kormány például azon az elvi állásponton van, azt mondja és azt hirdeti, hogy ;i titkos választójog benne van az ő progranimjábau, ennek elvi álláspontján áll, de nem csinálja meg. Ez ugyanez az eset. Nem elegendő, ha valaki kijelenti azt, hogy ő a törvényjavaslat alapján áll olyan értelemben, hogy valorizálni kell, de még sem kivan ja, hogy azt megcsinálják. Ha ezen az alapon tovább megyünk és tényleg vizsgáljuk azt, amiről Baracs Marcell t. [képviselőtársam is beszélt, hogy tudniillik a 8. § egész fogalmozásában komplikáltságánál fogva nagyon vigyázott a szerző arra, hogy valahogy ne beszéljen ebben a szakaszban valorizálásról, akkor ez annak, aki ez! a szakaszt fogalmazta, nagyszerűen sikerült; mert tényleg, bár elég bőven beszél a szakasz, de arról, hogy valorizálni fog ez a törvényjavaslat ennek a szakasznak az alapján, arról nem talál az ember még egy szól sem. Már ez is kell. hogy bizalmatlanságot keltsen az em, ülése 1928 immár 27-rn, pénteken. bérben, meri azt látja, hogy nincs itt másról szó, igen t. minister ur. Természetesnek tartom, hogy a minister, aki valamely törvényjavaslatot a Ház elé hoz, mindent elkövet, hogy annak érvényt szerezzen ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a szólásra szánt ideje lejárt. Kothenstein Mór: Mindjárt befejezem. Az illető ministemek az a feladata és törekvése, 'hogy a javaslatot ugy, ahogy a Ház elé hozza, törvényerőre is emeltesse. De ha itt a vita folyamán olyan súlyos aggályok merülnek fel,— 'hivatkozva, a közvéleményre és mindarra, ami ''odakint van, a nagy nyomorra, — akkor mégis csak nem volna szabad dogmasz.irüen ragaszkodnia ahhoz a javaslathoz, amelyet a. Ház elé hoz, hanem ha egy kis sziv és észszerüség van a min ist erekben, azt hiszem, nem ragaszkodnának annyira ahhoz a javaslathoz, amely *nem felel meg annak, amiről a cím szól. Elnök: Az előadó ur kivan nyilatkozni. Lakatos Gyula előadó: T. Ház! Mindenekelőtt erről a helyről is, mint képAnselője annak a pártnak, amely ezt a módosítást előterjesztette, nem hagyhatom szó nélkül az ellenzéki odaíró] felszólalók egyikének és másikának azt az beállítását, mintha mi itt tulajdonképen rosszhiszemű, nem tisztességes Ígéretet készültünk volna tenni az ország közvéleményének. Ennek az ellenkezője áll. Itt abban a helyzetben vagyok, hogy mint ennek a javaslatnak az előadója is teljes egészében csatlakozhatom azokhoz az érvekhez, amelyeket Wolff Károly igen t. képviselőtársam előadott. Ezzel a javaslat-módositással a többségi pari nem akart mást a Ház elé hozni, mint azl, hogy ezt a kérdést nem tekinti a törvénnyel véglegesen elintézettnek. Felelőssége tudatában az ország pénzügyeive] szemben a minister ur nézetem szerint nem tehetett mást. minthogy egy terminust jelölt meg ebben a törvényjavaslatban, mert hiszen minden javaslat rebus sic stantibus feltételezése alatt tétetik. Ha beválik az a jóslat, amelyhez teljes szivemből csatlakozom, és amelyhez nem csupán Magyarország, hanem egész Európa jövőjét szivén viselő minden embernek csatlakoznia kell, hogy a jóvátétel Damekles-kardja nem függhet a háborút elvesztett nemzetek mindegyikének feje felett évtizedeken keresztül, akkor valószínűleg sokkal hamarabb fogja ez a kérdés végleges megoldás tárgyát képezhetni, mint ahogy azt az ellenzék oldaláról felszólalt képviselő urak hiszik. Nem ez a tulajdonképeni célja a felszólalásomnak. A felszólalásokban volt egy-két olyan moment um. amelyeket nem hagyhattam már most, a vita közepén sem válasz nélkül. Az egyik, — elismerem — jogosult kifogás a javaslat szövegezése ellen az, hogy tulajdonképen csak az eredeti tulajdonosok lehetnének ilyen joggal felruházva. Természetes, hogy ha hosszabb időre hozunk ilyen javaslatot, a törvényes jogutódlás helyzete szükségképen elő fog állani és Így teljesen jogosult Baracs Marcell képviselő urnák az a kritikája, hogy ebből a szempontból a javaslatnak általam előterjesztett szövege nem állja ki a. jogászi krilikát. Meghajolva ellenvetései előtt, amelyekhez különben Wolff Károly igen t. képviselőtársam is csatlakozott, módosítom eredeti javaslatomat olyan értelemben, hogy annak ötödik sorában annál a mondatrésznél, amely megkívánja azt, hogy a nosztriíikálás után nzáta is állandóan az ő tulajdonában vannak ezek a címletek, az ő tulajdonában« helyett a követ-