Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-118

.1: országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1928 január 27-én, pétiteken. 263 cell t. képviselőtársam mondotta, helyreáll, akkor el lehet-e zárkózni amaz erkölcsi felelős'ség alól, hogy a 8. §-ban statuált rendelkezést elővegye az akkori országgyűlés. Abban a pillanatban elő kell maid vennie, mert hiszen ez a kérdés nem fog nyugodni, ez a kérdés él a közmeggyőződésben és a íközvéleményben, ezzel számolni kell. Igenis, én a teljesítést nom látom annyira messzemenőnek, hogy ennek a mai nemzedéknek ősz szakállára kellene számitani. (Sándor Pál: Akkor mire való ez a paragrafust) Meginl nem érdek az, hogy szupponáljnm azt, ami nem szupponálható. (Sándor Pál: Mégis benne van!) Penne van az. hogy a jóvátételi kötelezettséggel áll a kérdés kapcsolatban és az is kétségtelen, hogy a szövegben van egy olyan kitétel, amely teljesen indokoltan hivja ki maga ellen a kritikát, és ez a tulajdonos kérdése. Ami az ősjegyzőkej illeti, ez rendben van. Kijelentem, hogy én a hadikölcsön kérdésében inaugurált akciókban sohasem tekintettem másokra, mint azokra, akik az első jegyzés alkalmával kifizették a hadikölcsönt. Ezekkel szemben lehet a nemzeti becsület kérdését felvetni, mindeneseire azonban, ha az ős jegyző birtokában van a kötvénynek és az nosztrifikáltatott, akkor amikor a törvény a visszafizetés határidejét kitolja, lehetetlen tulajdonosról beszélni és nem beszélni 'a jogos, törvényes utódról. A jogos törvényes utódok feltétlenül tekintetbe kell hogv jöjjenek, hiszen hol lesznek már akkor a mai ősjegyzők. amikor a kérdést esetiéig rendezni fogják?! Nagyon kérem a t. minister urat, hogy ezt a szót »tulajdonos« méltóztassék ugy kibővíteni: »tulajdonosok és törvényes utódok«. (Szilágyi Lajos: Örökösök!) Lehet hagyományos is, nemcsak örökös. Szóval én nagyon kérem, hogy ebben a tekintetben méltóztassék az előadó urnák egy korrigált szöveget javasolni. Nem akarok' konkrét szöveggel előállani. Ttt van például egy szöveg, amelyet Baraes képviselőtársam nyújtott be. Nagyon kérem a minister urat, méltóztassék koncedálni, amit mondottam, annak nem volna ratio légise, hogy egy mai tulajdonos fog majd a jóvátételi kérdések rendezése után. amikor már nincs életben, jogigényt támaszthatni. Hiszen az nem lesz abban a helyzetben, hogy jogigénnyel léphessen elő, mert az az első jegyző már régen nem fog élni. Természetes, hogy a törvényes utódokat szintén fel kell venni. A hadikölcsön kérdésében beszéltem a remény jegyében, ostromoltam a jó belátást, ostromoltam a mélytányosságot. Ebben a pillanatban, amikor a 8. § előttem fekszik, nem vagyok hajlandó elismerni, hogy most itt nincsen remény nincsen méltányosság, hanem igenis hangsúlyozottan mondom, hogy a fokozottabb erkölcsi felelősség garantálja a méltányosság alánján leendő rendezést. (777/?/ van! Ugji van! jobbfelől és középen.) És ezt kell nekünk hangsúlyoznunk és ezt keli a mai nemzedéknek is hangsúlyoznia, amely inkorporálja ezt a paragrafust, hogy lássák a késő utódok, hogy a mai parlament ezt a rendelkezést abban a tudatban tette bele a törvénybe, hogy ne odáztassék el a nemzeti becsület kérdésének megoldása, hanem hogy az valóban megoldassék. Ez az én felfogásom.' (Helyeslés és ékeméi a jobbés baloldalon. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Róthenstein Mór. Rotbenstein Mór: T. Képviselőház! Wolff igen t. képviselő ur azon az elvi " állásponton áll, hogy valorizálni és különösképen a hadikö lesönöket valorizálni az állam, a kormány köteles. De hozzáteszi, hogy majd csak akkor, ha a magyar állam, illetve a kormány az ő felfogása szerint elérkezettnek látja az időt arra, hogy a hadikölcsönbket valorizálni lehet. Erre én a magam részéről azt mondom, hogy azok, akik még mindig reménykednek abban, hogy abból az összegből, amelyet annakidején haza lia s felbuzdulásukban ha .di kölcsön jegyzésre fordítottak, mondjuk, azok a szegény özvegyek, akik azért, mert fiaik a háborúban elestek, ma egyedül állanak, család nélkül itt az országban és akiknek a birtokában hadikölcsönkötvények vannak, ezek után már nem reménykedhetnek. Azok után, amit itt a pénziigyuiinister ur javasol, nem remélhetik, hogy bármit is kaphassanak akár törvényes utón, akár karitativ utón. Wolff igen t. képvislő ur kielégítést talál ebben és kifejtette elvi álláspontját. De végtére is csupán elvből megélni nem lehet. Nagyon szép, ha valakinek elve van, de ebből nem tudnak megélni azok. akiknek ma nincs semmijük, akik várnak és remélnek, hogy törvényes utón valamit meg tudnak menteni abból az összegből, amely összegei annakidején a haza oltárára, áldoztak. Ezek bizony ebben a 8. §-ba<a nem igen találják meg azt a forrást, amely megadja az egészséges alapot arra a reményre, amelyből az általános vita folyamán Sándor igen t. képviselőtársam beszélt. Az igen t. pénzügyminister ur az általános vita folyamán válaszolt Sándor Pál képviselőtársunknak azzal, hogy ő gondoskodni fog arról, hogy ez a remény ne ölessék ki az emberek leikéből. Amikor a pénzügyminister ur ezt a beszédét befejezte, akkor itt a Házban mindenki azt hitte, hogy a pénzügyminister nr déferai, hogy a részletes vita alkalmává] olyan javaslattal fok jönni, amely elegei tesz annak a javaslatnak, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársunk tett. Jött a részletes vita. Sorra került a fi. <j>. Azt hittük, hogy ezt a fi. §-t fogja a pénzügyminister ur eliminálni. Nem történt meg. Már a fi. § tárgyalásánál mondotta a pénzügyminister ur. hogy nem kell nyugtalankodni, .ion egy uj szakasz, a 8. §__ és ez a képviselőházat ki fogja elégíteni. Most itt van a 8. §: az Ígéretek beváltása Azt hallottuk Wolff t. képviselőtársam részéről, hogy ebben a 8. §-ban, ebben a fogalmazásban, amelyben az előadó ur volt szíves előterjeszteni-, mégis van valami, ami reményt ad. (Bud János pénzügyminister: Tehát elfogadja?) Nem fogadom el. de csak azért nem, mert abban a reményben, amelyről iít szó vau. amelyre] Wolff t. képviselőtársam beszélt, nem hiszek. (Bud János pénzügyminister: Ez már gyenge bizonyíték!) Azon az alánon állok, hogy ez sovány remény, mert hiszen 35 év hosszú idő. 17 évig még folyamatban van a felvett kölcsön visszafizetése. Azután következik a jóvátétel. Tgaz". hogy itt Wolff t. képviselőtársam ad mondja, hogy a jóvátétel meghalt, vagy meg kell. hogy haljon. (Gál Jenő: ülje megi) Ha ennek a lehetősége fennáll ana, akkor gratulálnék Wolff igen t. képviselőtársunknál?. Ha rajtunk egyedül múlna... de ugyebár mások is vannak. Hiszen látjuk, hogy nem ugy áll a dolog, nem az a helyzet, hogy csak nekünk kell kívánnunk és akkor már meg is kapjuk. Utópiának tartom azt, hogy egyáltalában fel fog szabadulni Magyarország a jóvátétel alól és ha ezt tndo.ni és utópiának tartom, akkor m m kecsegtet hetein azokat a szegény embereket azzal, hogy nem olyan távol van az, hogy a hadikölcsönöket a kormány majd valo37*