Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-118

Az országgyűlés képviselőházának 118. ülés* 1928 január 27-én, pénteken. Vizsgáljuk meg mármost, nem túlságosai] vérmes-e az én jogi álláspontom. Jogilag ugyanis ezt a kérdést nem lehet tagadásba venni. A negativ rendezés veszedelme el van háritva, ez kétségtelen. (Vau ran! Vau vau! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen, hogy a 8. §-szal ez a negativ intézkedés is ki van véve a többi közül. Mármost tovább megyek. A pénzügyminisler or azt mondhatja, hogy »éli a 8. §-t előterjesztettéin, a 8. §-ban nein mondom ki azt, hogy nem valorizálok, hanem kiveszem a 6. §-ból a hadikölcsönt éa e kérdésben majd annak idején fog dönteni a Ház . De én többet mondok. A pénzügynrinister nr azt mondja, de öt év mnlva a törvénynek szemlélője még többet is mondhat. Miért? Mert lehetelen, hogy egy negativ rendezésbői kivegyek egy tételt azzal, hogy azt busz év mnlva négative fogom elintézni. Ez logikailag lehetetlen, mert. hiszen akkor én már ma elintézhettem volna a dolgot nemlegesen és nem mondanám, liogy majd fogok intézkedni. Logikailag abszurdum lenne, hogy a Ház ma kimondja, hogy nem döntök a valorizáció kérdésében, de a sznppozicióm az. hogy hnsz év mnlva, negative fogom azt elintézni. Miért vettük ki ezt az intézkedést? Logikailag csak azéri vettük és vehettük ki. mert igenis foglalkozni akarnnk vele. Hogy foglalkozni akarunk vele, bogy kell foglalkoznunk vele: én ezt az erkölcsi kötelezettséget akarom a naplóban megörökíteni. És miért kell vele foglalkoznunk:' Azért, mert a szakasz már kategorizál is, már kategóriákat is felállít. Látlak egy olyan negativ szándékot és rendelkezést, mely kategóriákat állit fel? Pedig kategóriákat állit fel. Beszél az ősjegyzőkről és azokról, akik a noszf rifikációnál birtokban voltak. Negatív rendelkezésnél van annak logikai értelmei Van annak logikai értelme, korlátozni a valorizációt a noszfrifikálás által bizonyított ősjegyzőkrel Alig mondhatja valaki öt év mnlva, bogy ez a mostani Ház azt iktatta be a Corpus Jurisába, hogy negatíve intézze el a hadikölesönt. Öt év mnlva mindenki azt fogja mondani: uraim, amikor ezt a törvényt hozták, kivették az első jegyzőket, sőt már feltételeket szabtak, hogy ősjegyző legyen az illető, bogy nosztrifikált legyen az a. hadikölesön. Mi következik ebből logikailag? Az, hogy önök az ősjegyzők badikölesöneinek valorizációjára gondoltak. Igenis, ez erkölcsi kötelesség lesz. Én azl mondom Sándor Pál t. képviselőtársamnak, aki meggyőződésből harcol ebben a kérdésben: nem engedhetjük meg, amikor logika és a jogi argumentáció mellettünk szól, hogy a reményi eltapossák. Igenis, a remény fennáll, jogilag körül van bástyázva, és ez a rendelkezés nem a remény eltaposása, hanem a remény fentartása. (Ugy ran! i'()JJ ran!) Most pedig jogilag argumentálva és bírálva ezt a kérdést, tovább megyek. Végeredményében a, német A.ufwertung8gesetz jogi állásfoglalása igenis érvényes, mert közbeszólókig; Németországban történt valami a fizelés és a kibocsátás idejében. Ilyen itt is történni fog, mert a pénzügy minis ter nr kijelentette, bogy az úgynevezett karitativ kártalanilás kérdésében törvény ja vaslalot nyújt be. Azl is kijelentette, bog.V a hadiárvák pénze kérdésében nem diszkrecionális j<Tga lapon hanem lételes jogalapon kivan rendelkezni. (EoU limit) a 8zéhőbaloldalon: Inerte!) . Engedelmet kérek, ezt a. pénzügyminister ur kijelentette. Én, mikor tárgyilagosan bírálok egy tételt, ezekéi a konkrétumokai csak kell, hogy figyelembe vegyem. Ha a pénzügyminister ur kijelentette, hogy ő ezt a kérdést tételes alapon akarja rendezni, akkor megint közelebb vagyunk a német Aufwertungsgesetz jogi állásfoglalásához, hogy tudniillik kitoljuk a rendezés kérdését a jóvátételi kötelezettség utáni itlőre. Németországban közbeszólólag rendelkeztek. Itt is fognak rendelkezni az ngynevezelt karitativ valorizáció keretén belül. Ott megoldjuk tehát a szorult helyzetben levők kérdését, amint ezt az a nfwcrt nngsgesetz is megoldotta, és meg fogjuk oldani az árvavagyon kérdését is. Hiszen a pénzügyminister ur tegnap olyan kijelentést tett a 10%-os valorizáció lehetőségéről, amely arra késztette Sándor Pál t. képviselőtársamat, hogy visszavonja indítványát. Tehát én most ide álljak és azt mondjam hogy ilt csupán negativ dolog van, hogy itt a reményt eltaposták?! Nem kérem, én mint álláspontom meggyőződéses képvíBelője, de mint vérbeli jogász is, igenis azt mondom: itt^ erkölcsi kötelezettségek statuálásáról van szó. Van itt már egy nizonyos állásfoglalás, amely a későbbi kort nem negatív, hanem csak pozitív rendezésre készletheti. Ez az értelmezés a hadikölcsönt jegyzők érdekében álló argumentáció és nekünk nem lehet érdekünkben ezt tagadásba venni. De tovább megyek. Lehet, hogy azt méltóztatnak mondani, hogy mikor lesz azonban a teljesítés? A jóvátételi kérdés rendezése után? Hát mikor lesz az.' Almikor ki fog nőni az a bizonyos nagy szakái, amelyre allndált Sándor Pál t. képviselőtársam? Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédéi befejezni. Wolff Károly: Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék 15 perc meghosszabbítást engedélyezni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztat ik-e a képviselő nrnak a 15 perc meghosszabbítási megadni? (Igen!) A Ház a képviselő nr kérelméhez hozzájárult. Wolff Károly: Ez a bizonyos aggály késztet engem a válaszra. A jóvátétel kérdését én sohasem veszem elintézett kérdésnek, mert ha Kurópn gazdasági helyzetét helyre akarják állítani, akkor fel kell hagyni azzal a fantazmagóriával, hogy a győző államok jóvátétel címén a legyőzőt) nemzeteket évtizedekig gaz dasági bilincsben tarthatják. (Zaj a baloldalon.) Én épen azt mondom, hogy a jóvátétel kérdésének el kell tűnnie az európai közvéleményből, ez matematikai bizonyossággal be fog következni, mert lehetetlen az európai népeket jóvátétel óimén gazdaságilag igában tartani. (Van van! Vau van!) Ha Európa, közgazdászai most a felett tanakodnak, hogyan állítsák helyre Európa gazdasági egyensúlyát, akkor azt kell mondanom, hogy nem lehet a rablóhadjáratot végtelenségig folytatná, hogy nem jog az, amely az erőt akarja joggá kinevezni. Sohasem volt Európa történetéiben, hogy egy szövetség, amely a hadijog alapján harácsolt bizonyos konkrét eredményeket, a harácsolás tényét nemzetközi jogként fenn tudta tartani a népek Ítélőszéke előtt. A jóválélel kérdéséhen én mint egyszerű képviselő kifejezhet.MII azt a sziklaszilárd hitemet, hogy a jóvátétel kérdésének meg kell halnia, annak el kell tűnnie, a jóvátétel nem lehet konkrét veszedelem, amelytől tartanunk kell. Abban a pillanatban pedig, amikor ez a kérdés szükségszerűen eliminálódik, közelebb jön a teljesítés lehetősége. (Zaj a baloldalon.) Méltóztatott azt mondani, hogyha az államháztartás rendje, ngy amint Baraes Mar-