Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-118
Az országgyűlés képviselőházánál- 118. ülése 1928 január 27-én, pénteken. 259 hangban fognak cselekedni. (Szilágyi Lajos: Jobb, mint az előadó uré!) Ha önök hangoztatják azt, aminek Denez mélyen t. képviselőtársam is kifejezést adott, de ezzel ellentétben elfogadják a pénzügyminister ur, illetőleg az előadó ur által beterjesztett törvényszöveget, akkor ezzel tanúságot fognak tenni arról, hogy más az, amit az állampolgároknak mint képviselőjelöltek beszélnek és más az, amint párttagok, a pártfegyelem hatása alatt — esetié« meggyőződésük ellenére — cselekednek. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amint már az általános vitánál kifejtetten) állásfoglalásomat, én a hadikölcsönvalorizációnak elvi álláspontján állok. Ezt ki is fejtettem s ezt nem is változtatom meg. Meggyőződésből állok ezen az elvi alapon. Ha ezt az elvi álláspontot nézem, és ezen akarok továbbra is ebben a kérdésben állást foglalni, akkor vizsgálnom 'kell, hop-y a tervezett 8. $. amely be lesz iktatva, mennyiben egyeztethető össze ezzel az elvi állásponttal, valóban roszszabbodást jelent-e, vagy semmit sem .jeleni, és azok, akik a hadikölcsönvalorizáció elvi aalpján akarnak ebben a kérdésben továbbra, is dolgozni és továbbra is ezt a kérdést a megvalósítás stádiumába juttatni, milyen álláspontot foglaljanak el ezzel a tervezett módosítással szemben a legnagyobb! objektivitás kritikája mellett? Igaz-e az, hogy ez semmit sem jelent, vagy rosszabb még, mintha semmi sem volna, semmi sem történnék éis igaz-e az, hogy minden reményt megszüntet, amint Sándor Pál t. képviselőtársam ezt az ügyet annak idején a maga részéről tárgyalta? Itt egy szakkérdésről, egy gazdasági kérdésről van szó. Én azt a felfogást a'karom elsősorban hangoztatni, hogy nem lehet azoknak érdeke, akik a valorizáció elvi alapján állanak. ebbe a szövegbe többet beleimputálni, mint amennyi benne van, és nem lehet érdeke azoknak, akik a valorizáció elvi álláspontján állanak, a jövő magyarázata szempontjából jogvédelmet állitani fel, a teljes negativ rendelkezés irányában. Teljesen ugyanezen az elvi alapon mit tudok én legelsősorban megállapitanil Elsősorban való tény. és nem vitatható, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a 6. $-ban generális jogszabályként mondotta ki, hogy az átértékelésből ki van zárva az államnak, a törvényhatóságok és a községnek bármely magánjogi pénztartozása. Ha ez a kizárás generális szabályként érvényesül, ezzel végeredményben negativ elintézést nyer a hadikölesön kérdése. Ez vitán felül áll. Én, aki most a valorizáció szempontjából döngetem ezt a paragrafust, kénytelen vagyok tárgyilagosan megállapítani, hogyha semmi rendelkezés nincs is: ez a 6. § negativ irányban dönti el ezt a tételt. Ezt a negativ irányban való eldöntést perhorreszkáltam már az általános vitánál is, ós lehetetlennek tartottam az állani becsülete, a nemzeti becsület szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy ez a képviselőház egy negatívummal ma elzárja a reményt, sőt bizonyos vonatkozásban megoldott jogi helyzetet teremtsen. Mi valamennyien elsősorban azt ostromoltuk, hogy ez ne legyen benne a törvényjavaslatban. Én még felhoztam az általános vitánál, hogy a pénzügyminister ur ezért a negatívumért, ezért a negativ elintézésért ne vállalja magára a felelősséget. Nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ta ltom indokoltnak, mert ha Nagy-Magyarország helyreállítása bekövetkezik, talán sokkal nagyobb gazdasági erő birtokában tudjuk ezt a kérdést megoldani. Nagyon bajos volna és nagyon veszedelmes is lenne, ha ezt az egész hadikölcsönkérdést csonka Magyarország szempontjából már likvidálnánk. Ez volt az első argumentum, de utaltam a német Aufwertungsgesetz állásfoglalására is. Mit mond a német Aufwertungsgesetz 1 ? Elvileg a valorizáció álláspontján áll, de azt mondja, hogy a hadikölcsönkérdések valorizációját a jóvátételi kérdés megoldása utáni időre halasztja. (Baracs Marcell: Addig azonban?) Majd rátérek erre egészen részletesen! Közbeszólólag azonban az Aufwertungsgesetz különös konkrét intézkedéseket tartalmaz az ősjegyzőkre, a vagyonilag teljesen leromlott helyzetben lévőkre. Vagyis van egy közbeszóló rendelkezés egyébként pedig ki van tolva a kötelezettség teljesítése a békeszerződésből folyó jóvátételi kérdések végleges rendezéséig. Én ebben a pillanatban, amikor mint a valorizáció elvi álláspontján álló birálom ezt az újonnan beterjesztett paragrafust, kénytelen vagyok leszögezni, hogy egy pozitív eredményt mindnyájan, akik a valorizáció elvi alapján állunk, elértünk. Ezt nem érdekünk tagadásba venni. Nem érdekünk ezt olybá odaállítani, mintha nem kaptunk volna semmit. (Sándor Pál: Papirosparagrafust kaptunk, de semmi egyebet!) Bocsánatot kérek, azt igenis már megkaptuk mi, akik harcoltunk a valorizáció mellett, hogy a negeativ rendelkezést, hogy tudniillik nem valorizálunk, kivették ebbel a törvényjavaslatból. (Uaa van! Ugy van! a jobboldalon. — Mozgás a baloldalon.) Bocsánatot kérek ez vitán felül áll. Én nem akarom ezt a paragrafust in peius magyarázni, hanem ugy akarom magyarázni, amint ezt elvi állásfoglalásom szerint látom. Nem érdekünk, hogy a naplóban ilyen pesszimista mn^yarázat foglaljon helyet. Be fosom bizonyítani jogilag, hogy mást is lehet ebből kimagyarázni. Nekünk érdekünk, hogy ezt leszögezzük. Igenis elesett az a negativ rendelkezés, hogy abszolúte nem valorizál a Ház. Elesett ez abban a pillanatban, amikor a 8. § azt mondja, hogy a hadikölesön kérdésében majd akkor fognak dönteni, amikor a jóvátételi kérdésekből folyó kötelezettségek el vannak intézve. Tehát nem állunk egy negatív rendezéssel szemben. Én igenis küzdök a ícményért és nem engedem a reményt elfojtani. Megállapítom, hogy ebben a paragrafusban ki van mondva bizonyos erkölcsi kötelezettség. (Gál Jenő: Huszonöt év múlvaP Bocsánatot kérek, majd erre is rátérek. Miért van benne az erkölcsi kötelezettség)? Ha semmi sem lenne benne, akkor a minister ur. a kormány és a Ház, azaz a többség egyszerűen azt mondhatja, hogy nem valorizálja a hadikölcsönt. Azt mondhatják, salus rei publicae suproma lex esto és nem valorizálnak, viselik az ódiumot, vállalják a felelősséget. Nem ez történt. Azt mondották, »ezt kimondottuk általában, de a hadikölcsönre nézve kivételt tettünk, mert kivettük ezt a 6. § keretéből«, a 8. §-ban pedig azt mondják, hogy ez a kérdés még nincs eldöntve, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ez a kérdés még eldönthető, tehát a remény nines elfojtva, a remény nem halt meg, a remény jogos, a remény most törvényes alapon dolgozhat, szervezkedhetik. Ez az én elvi álláspontom. (Várnai Dániel: Tisza István reménysége is ez volt!) Bocsánatot kérek, a hadikölcsönjegyzó'k érdekében beszélek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) 37
