Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-118

Az országún ülés képviselőházának 118. ülése 1928 január 27-én, pénteken. 257 Iánsok kezében vannak, hanem amelyeket a hazafias áldozatkészség; vagy pedig a katonai házassági óvadékoknál vagy a gyámpénztári kezelésekből kifolyólag bizonyos kényezer adott a mai címlet birtokosok kezébe. Ha ezt akarják, ki kell mondani. Elvégre férfiak vagyunk; mi akadályozza önöket abban, hogy ezt kimondják 1 Akadályozza önöket az állani pénzügyi helyzete? Hiszen hozzáköthetik ezt ahhoz a stringens feltételhez, hogy csak akkor lesz ez az elvi határozat megvalósítandó és megvalósítható, amikor ezt az államháztartás helyzete aggálytalanul megengedi. Ugyebár, ebben egyek vagyunk? Ha önök közül egyetlenegy van. aki nem osztozik szórói-szóra abban. ÍI ni it most kifejtettem, kegyeskedjék megmondani, hogy nincs velem egy állásponton. De önök valamennyien egy nézeten vannak velem és nincsen közöttünk hajszálnyi árnyalati különbség sem, miért nem fogunk tehát össze, hogy a közakaratnak és a közmeggyőződésnek eleget tegyünk, annak érvényt szerezzünk, mert csak igy tudjuk megszerezni a közmegnyugvást. Mire akar szolgálni a pénzügyminister urnák ez a formulája? Mert, araim, legyünk tisztában, ez egy formula minden lényeges tartalom nélkül. Egy formula, amely elkendőzi az igazságot, egy formula, amely arra szolgál, hogy önök lelkiismeretüket megnyugtassák, hogy tarthassanak .szép szónoklatokat, amelyekre hivatkozhassanak majd választóik és ország-világ előtt, hogy kérem: mi is hirdettük, mi is akartuk a valorizációt, és abban, amit mondottunk, benne van a valorizáció gondolata. T. Ház! Mi mm formulát akarunk, hanem cselekedni akarunk. Nincs ok arra, hogy miért ne végezzük el ezt rendesen, becsületesen. Ugy, ahogyan mint magánemberek, vagy társadalmi közületek és társaságok tagjai, óvakodunk attól, hogy hangosan nyilvánított meggyőződésünk és cselekvésünk közt a legcsekélyebb ellentét álljon elő, mert nem tartanok ezt rendes emberekhez illőnek. Próbáljuk meg egyszer a közönséges polgári életnek ezt a rendességét, ezt a becsületességét ebbe a törvényhozásban is életre juttatni, és ha egyek vagyunk — hallgatásuk hozzájárulás — az akarásban, akkor legyünk egyek abban is, hogy ez az akarás őszintén kifejezésre jusson is a törvényben. Semmi ok sincs az ellenkezőre. Minden más csak azt célozza, hogy elkendőztessék a valóság. Ha hiszik, hogy ezzel nyugvópontra hozzák a dolgot, nagyon csailódnak. Vagy önök Igazán akarnák azt a, látványt, amit tegnap Sándor Pál igen t. barátom ecsetelt, hogy — mint ő mondja, — a haragvó Sándor Pál Achilles minden negyed esztendőben Trója falai között körülvonszolja Bud Hektor!? (Derültséf/.) T. Ház, nem hozzuk nyugvópontra ezt a kérdést, ha nem őszintén oldjuk meg. Ha nem adunk valamit, amit az emberek megértsenek, mert ezt vagy nem értik meg, vagy kiérzik belőle azt, hogy nesze semmi, fogd meg jól. Mi nyugvópontra vagy ugy fogjuk tudni hozni ezt'a kérdést — és nyugvópontra akarja hozni a minister ur is — ha ország-világ színe előtt, kijelentjük és törvénybe iktatjuk, hogy abban a pillanatban, amin! az államháztartás rendje, annak állandósága megengedi, bogy aggálytalanul valósítjuk meg bizonyos hadikölcsöncímletek valorizációját, abban a percben ezt el is akarjuk végezni. Ha ez a deklaráció törvénybe kerülne, ez igenis nyugvópontra hozná, a közvéleményt, akkor mindenki tudná, hogy mit deklaráltunk, tudná hogy az ország becsületbeli [kötelességének eleget akar tenni, és az első pillanatban, amelyben az anyagi eszközök ezt megengedik, ennek eleget is fog tenni. Mivel pedig mindenki ezt .akarja, hát mi akadálya van annak, hogy ezt megmondják, és törvénybe is iktassuk? Rovunk-e valamilyen terhet ezzel az államra? Nem. E pillanatban semmit. Egy nagy erkölcsi kötelezettség teljesítését iktatjuk csak törvénybe, s tanúságot teszünk vele arról, hogy mi nemcsak megértjük a mi kötelességünket, hanem azt a kötelességet teljesíteni is akarjuk. Röstellik ezt? Az. «ellenkezőjét kellene röstelniök. Aikkor kellene röstelkedniök, nem is a késő utókorban, ha rögtön a törvény meghozatala után az a jogos «szemrehányás érné a Házat, és érné elsősorban önöket, akik ezt megszavazták, hogy önök egy látszatmegoldással igazában csak a népet akarták félrevezetni, mert ez egyenesen a hadikölcsöncímletesek félrevezetésére alkalmas. Méltóztassanak tehát jó megfontolni a dolgot. Dencz Ákos t. képviselőtársam azt mondja: meg akarja nyugtatni ia hadi köles ön tulajdonosokat, mert az állani elismeri evvel az ő kötelességét. Ebben egy fikarcnyi elismerés sincs. ebben ellenkezőleg benne van, bogy nem ismeri el, hanem majd valamelyik később, a törvényhozás fos dönteni a feléit, hogy elismeri-e, igen-e, vagy sem. És mikor? Most, a 'legközelebbi jövőben? Dehogy. Már kifejtettem, bogy akkor, amikor a jóvátételen túl leszünk. Az ön által beiktatandó törvényszakasz értelmében tehát először elmúlik 20 év, a népszövetségi kölcsön Visszafizetésének ideje, ebből letelt 3 év, marad 17 év. s ekkor kezdődnék a békeszerződésben ránk rótt jóvátétel teljesítő es. Méltóztassék mélyen t. képviselőtársául elgondolni, hogy hány esztendőt fog ez igénybe venni. Igénybe vehet 25 esztendőt is. 17 év és 25 év az 42 esztendő. Dialektikai okszerűséggel fogja tehát mindenki kiolvasni ebből a törvényből, hogy esetleg csak 42 esztendő múlva fog a törvényhozás foglalkozni ezzel a kérdéssel, — ez a mi felfogásunk — valorizálunk-e, igen, vagy nem. Ez komolytalan dolog. IIa elhiszik, akkor pillanatnyilag sikerült félrevezetni a közönséget, ha nem hiszik el, akkor még azt a célt sem érik el, amit elérni akarnak, hogy bizonyos megnyugvást teremtsenek. Egypár olajoseppel ezt a. kis — ne vegyék despektálásnak a szót — parlamenti tócsát, a parlamenti vihar hullámait, ezt a vihart egy pohár vízben akarják Lecsendesíteni9 Azt képzelik, hogy ezzel képesek lecsendesíteni a közvélemény tengerének viharai! ? Nem. Higyjék el, ha ezt törvénybe iktalják, még viharzóbban fogják magukkal szemben találni azokat, akik számára minden remény odaveszett, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a. foszlányok foszlánya is elpusztult azzal, hogy önök ezt törvénybe iktatják. (Rródy Ernő: És akiknek a választások előtt ígérték!) De nézzük meg ezt a szakaszt. Mit mond ez a szakasz? Ez a szakasz — nem akarok senkit sem megbántani — olyan pongyolán van szövegezve, hogy épen azokat zárja ki a valorizációnak még a gondolatából is. akiben pedig még a legszöi üsebb lelkű és kezű ember is segíteni akar. Ez tudniillik expressis verbis kimondja, Ihogy csak ama címletbirtokosok kötvényeinek Valorizálásáról lehel szó, amely címletbirtokosok az eredeti jegyzési igazolták. Méltóztassék meggondolni a következőt. Bizonyos címletek voliak a pénztárjegyek, amelyek ugyanolyan tekintet alá esnek, mint az egyéb kölcsöncímletek. Ezeknél a pénztárjegyeknél nem is vol! eredeti jegyzék. Ha tehát valaki