Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-117
Az országgyűlés UépviseWíwzánkik 117. ülése 1928 január 26-án, esti törlőkön. 239 helyzet, amely ma van, nem állt volna elő. (Ugy van! Vgy van! jobbfelöl. — Farkasfaivi Farkas Géza: Ez az oka a nyomornak!) Szociális érzés van a többségben és van bennünk is, de az a különbség köztünk, hogy mi megosztjuk a kormánnyal a felelősséget abban a nagy és nehéz munkában, amelyet a forradalom által tönkretett ország talpraállitásának érdekében végez. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nincs, igen t. Ház, ennek a többségnek — ez «zent meggyőződésem — egyetlenegy lagja sem, aki a hadi kölcsönök vagy az árvapénzek valorizációja ellen volna. (Felkiáltások- jobbfelöl és a középen: Ugy van! Nem is lehet!) Bebizonyították e/.t a vita során a többségi pártok részéről történi összes felszólalások. (Ugy van! jobb felöl) De felelősségünk tudatában nem engedjük meg, hogy az ország államháztartásának nagynehezen és súlyos áldoztatok árán elért egyensúlyát és pénzünk értékének állandóságát veszélyeztessük. T. Ház! Minden megoldást, amely a valorizáció kérdésében mutatkozik olyan módon, hogy ezek az előbb hangsúlyozott foules állami érdekek veszélyezlelve nincsenek, mi örömmel, lelkesedéssel üdvözlünk. (Ugy ran! jobbfclől.) Keressük mi is a kormánnyá] együtt a megoldási lehetőségeket, és a többségi pártok szónokai, köztük szerény személyem is, kifejtettük a javaslat általános vitájánál, hogy milyen feltételek mellett vagyunk hajlandók ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Ez a feltétel az volt, hogy a valorizációnak, elsősorban a hadikölcsönök valorizációjának, kérdési' a méltányosság, a jog és az igazság szerint minél előbb meg legyen oldva. (Ügy van! jobbfclől.) Természetes, hogy ugyanezt a feltételt kötöm ennek a tárgyalás alatt lévő szakasznak, az árvapénzek valorizációjára vonatkozó szakasznak elfogadásához is. A pénzügyminister ni- előbbi felszólalásában megnyngtatoti ebben a tekintetben és nekem az a meggyőződésem, hegy a legrövidebb Időn belül, egy éven belül ez a kérdés is meg lesz oldva. Nem tudok hozzájárulni Sándor Pál igen t. képviselőtársam indítványához, mert megmondom őszintén, hogy én azt a bizonyos 10%-os valorizációt nem tartom elegendőnek, (Ugy van! a jobboldalon.) és meg vagyok győződve róla, hogy a minister ur kijelentése kapcsán ez a kérdés jobb és helyesebb megoldást fog találni. (Ugy rati! jobbfclől.) Ebben a hiszemben és meggyőződésben elfogadom ezt a szakaszt. (Helyeslés a jobbal'dal on) Elnök: Szólásra következikl Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! (Nincs jet en!) Elnök: A képviselő ur nincs itf. Töröljük. Ki a következő szónok? Fîtz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház: Egyáltalában nem érteni, hogy miért ez a kölcsönös higgadtságot Valóban igen könnyen áthágó tárgyalási forma egy olyan szakaszrésznél, amelynél mindannyian kell, hogy elvi alapon egyetértsünk. Azt gondolom, hogyha ennek a szakasznak és e lörvényjavaslathelynek pragmatikáját, miélyebbrebató magyarázatát keressük, akkor feleslegessé válik akár az eg.v év, akár bármiféle elbalaszlása ennek a valorizációnak. Xagyon »csodálom, hogy a mélyen t. minister ur és az egész mélyen 1. kormány nem veszi észre, hogy a törvényjavaslatnak póttörvényjavaslatok és novelláris alkotások által való ilyen változíatgatása mennyire elveszi a törvényhozás komolyságának és tekintélyének azt a mérvét, amelyre minden törvényjavaslatnak igényt kell tartania. Nagyon csodálom, hogy a mélyen t. kormány nem veszi észre, mit jelent az, hogy itt áll egy javaslattal, amelynek a jogalkotó tényezők másik szférájában, az igazságszolgáltatási szférában merő ellentétei mutatkoznak irott és kihirdetett döntvényekben és határozatokban. T. Képviselőház! Legyen szabad minden oldal figyelmét felhívnom arra, hogy ugy Németoi'szágban, mint Lengyelországban, a valorizáció kérdését két előkészités előzte meg. Az egyik volt az ankétszerü előkészítése ,a magángazdaságok és társadalmi osztályok képviselőinek bevonásával, :a másik előkészítése volt a birói gyakorlat kialakulása. Itt egyik sem történt meg; egy hebehurgya, összetákolt, minden rendszert nélkülöző valami ez a törvényjavaslat, s én nem tudok más kibontakozást ebből a bizonytalanságból, minthogy a t. minister ur csakugyan a másik törvényjavaslatra tér át, előbb azonban ezt a javaslatát visszavonja. Miért kérem ezt? T. Képviselőház! Ha valaki előveszi és Bonra veszi négy esztendő igazságszolgáltatási termését, ezekben a kérdésekben, akkor azt találja, hogy a magyai- királyi Curia, különös MI családjogi vonatkozású kérdésekben, (következetesen e fajta kijelentéseket tesz: Nem a pénz leromlása, hanem az erkölcsi ^ kötelezettség gondolata hívja fel a bíróság intézkedését arra, •hogy (bizonyos kategóriákon évjáradékok címén, özvegyi jogon, árvák jogán segíteni kell ínég akkor is, ha a megfelelő anyagi eszközök momentán nem is állanának rendelkezésre. Hová teszi a pénzügy minister uv és az igen t. kormány a királyi Curiának ilyen megnyil'latkozását? Itt éveken át tartják az emberébe! abban a hitben, bogv az a jog. az a törvényes az az igazság, hogy az árvák, özvegyek ikellö méltánylásban részesüljenek, s most egyszerre itt van egy törvényjavaslat, mely ezt teljes üiegációval fogadja és azt mondja: nem törődöm az özvegyekkel, árvákkal, nincsenek kivételeik. Bocsánatot kérek, nagyon éles mesgyére, meredélyre téved a pénzügyi kormány és az egész igen t. kormány. Az az eleégedetlenség, amely felgyülemlett, ma még csak sóhajokban és keservekben nyil.vánul meg, de bigyjék meg nekem, hogy ha az árvák és özvegyek, akik mind idekívánkoznak a valorizációs szakasz mentő intézkedése alá, felvonulnak ebben az országban, ez nem lesz valami vigasztalásos és nem lesz valami jó hirdetője annak a költségvetésnek, amelynek keretében méltóztatnak majd megoldani akarni ezt a kérdést. Semmi köze a költségvetésnek a Valorizáció kérdéséhez ebben a vonatkozásban. (Bud János pénzügyminister: A fedezetet be kell mutatni!) Bocsánatot kérek, sok fedezetet mutattunk már meg, de ha már itt tartunk, akkor az árvapénzek fedezetén 1 még egy forrást mondok a mélyen t. pénzügyminister urnák. (Rothenstein Mór: A forgalmiadóellenőrök!) Tessék ellenőrizni értesüléseim helyességét. l T gy a német, mint a lengyel valorizáció egy olyan forrásból táplálkozott, amelyből hajdanában Magyarországon is táplálkoztak akciók, csakhogy ezt elfelejtették. Méltóztassék visszagondolni, hogyan vetették le aranyaikat, ezüstjeikét és ékszereiket s hogyan tették a haza oltárára az 1848. év történelmi idejében az egyes társadalmi osztályok. Méltóztassék csak visszagondolni, hogyan alapították a Magyar Tudományos Akadémiái és méltóztassék visszagondolni arra,
