Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-117

Az országgyűlés UépviseWíwzánkik 117. ülése 1928 január 26-án, esti törlőkön. 239 helyzet, amely ma van, nem állt volna elő. (Ugy van! Vgy van! jobbfelöl. — Farkasfaivi Farkas Géza: Ez az oka a nyomornak!) Szociális érzés van a többségben és van bennünk is, de az a különbség köztünk, hogy mi megosztjuk a kormánnyal a felelősséget ab­ban a nagy és nehéz munkában, amelyet a for­radalom által tönkretett ország talpraállitásá­nak érdekében végez. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nincs, igen t. Ház, ennek a többségnek — ez «zent meggyőződé­sem — egyetlenegy lagja sem, aki a hadi köl­csönök vagy az árvapénzek valorizációja ellen volna. (Felkiáltások- jobbfelöl és a középen: Ugy van! Nem is lehet!) Bebizonyították e/.t a vita során a többségi pártok részéről történi összes felszólalások. (Ugy van! jobb felöl) De felelősségünk tudatában nem engedjük meg, hogy az ország államháztartásának nagynehe­zen és súlyos áldoztatok árán elért egyensú­lyát és pénzünk értékének állandóságát veszé­lyeztessük. T. Ház! Minden megoldást, amely a valori­záció kérdésében mutatkozik olyan módon, hogy ezek az előbb hangsúlyozott foules ál­lami érdekek veszélyezlelve nincsenek, mi örömmel, lelkesedéssel üdvözlünk. (Ugy ran! jobbfclől.) Keressük mi is a kormánnyá] együtt a megoldási lehetőségeket, és a több­ségi pártok szónokai, köztük szerény szemé­lyem is, kifejtettük a javaslat általános vitá­jánál, hogy milyen feltételek mellett vagyunk hajlandók ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Ez a feltétel az volt, hogy a valorizációnak, elsősorban a hadikölcsönök valorizációjának, kérdési' a méltányosság, a jog és az igazság szerint minél előbb meg legyen oldva. (Ügy van! jobbfclől.) Természetes, hogy ugyanezt a feltételt kötöm ennek a tárgyalás alatt lévő szakasznak, az árvapénzek valorizációjára vo­natkozó szakasznak elfogadásához is. A pénz­ügyminister ni- előbbi felszólalásában meg­nyngtatoti ebben a tekintetben és nekem az a meggyőződésem, hegy a legrövidebb Időn be­lül, egy éven belül ez a kérdés is meg lesz oldva. Nem tudok hozzájárulni Sándor Pál igen t. képviselőtársam indítványához, mert meg­mondom őszintén, hogy én azt a bizonyos 10%-os valorizációt nem tartom elegendőnek, (Ugy van! a jobboldalon.) és meg vagyok győ­ződve róla, hogy a minister ur kijelentése kap­csán ez a kérdés jobb és helyesebb megoldást fog találni. (Ugy rati! jobbfclől.) Ebben a hi­szemben és meggyőződésben elfogadom ezt a szakaszt. (Helyeslés a jobbal'dal on) Elnök: Szólásra következikl Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! (Nincs jet en!) Elnök: A képviselő ur nincs itf. Töröljük. Ki a következő szónok? Fîtz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház: Egyáltalában nem érteni, hogy miért ez a kölcsönös hig­gadtságot Valóban igen könnyen áthágó tár­gyalási forma egy olyan szakaszrésznél, amelynél mindannyian kell, hogy elvi alapon egyetértsünk. Azt gondolom, hogyha ennek a szakasznak és e lörvényjavaslathelynek prag­matikáját, miélyebbrebató magyarázatát ke­ressük, akkor feleslegessé válik akár az eg.v év, akár bármiféle elbalaszlása ennek a valo­rizációnak. Xagyon »csodálom, hogy a mélyen t. minis­ter ur és az egész mélyen 1. kormány nem veszi észre, hogy a törvényjavaslatnak póttörvény­javaslatok és novelláris alkotások által való ilyen változíatgatása mennyire elveszi a tör­vényhozás komolyságának és tekintélyének azt a mérvét, amelyre minden törvényjavas­latnak igényt kell tartania. Nagyon csodálom, hogy a mélyen t. kormány nem veszi észre, mit jelent az, hogy itt áll egy javaslattal, amely­nek a jogalkotó tényezők másik szférájában, az igazságszolgáltatási szférában merő ellen­tétei mutatkoznak irott és kihirdetett döntvé­nyekben és határozatokban. T. Képviselőház! Legyen szabad minden oldal figyelmét felhívnom arra, hogy ugy Né­metoi'szágban, mint Lengyelországban, a valo­rizáció kérdését két előkészités előzte meg. Az egyik volt az ankétszerü előkészítése ,a magán­gazdaságok és társadalmi osztályok képvi­selőinek bevonásával, :a másik előkészítése volt a birói gyakorlat kialakulása. Itt egyik sem történt meg; egy hebe­hurgya, összetákolt, minden rendszert nélkü­löző valami ez a törvényjavaslat, s én nem tudok más kibontakozást ebből a bizonytalan­ságból, minthogy a t. minister ur csakugyan a másik törvényjavaslatra tér át, előbb azon­ban ezt a javaslatát visszavonja. Miért kérem ezt? T. Képviselőház! Ha valaki előveszi és Bonra veszi négy esztendő igazságszolgáltatási termését, ezekben a kérdésekben, akkor azt ta­lálja, hogy a magyai- királyi Curia, különös MI családjogi vonatkozású kérdésekben, (követke­zetesen e fajta kijelentéseket tesz: Nem a pénz leromlása, hanem az erkölcsi ^ kötelezettség gondolata hívja fel a bíróság intézkedését arra, •hogy (bizonyos kategóriákon évjáradékok cí­mén, özvegyi jogon, árvák jogán segíteni kell ínég akkor is, ha a megfelelő anyagi eszközök momentán nem is állanának rendelkezésre. Hová teszi a pénzügy minister uv és az igen t. kormány a királyi Curiának ilyen megnyil­'latkozását? Itt éveken át tartják az emberébe! abban a hitben, bogv az a jog. az a törvényes az az igazság, hogy az árvák, özvegyek ikellö méltánylásban részesüljenek, s most egyszerre itt van egy törvényjavaslat, mely ezt teljes üiegációval fogadja és azt mondja: nem törő­döm az özvegyekkel, árvákkal, nincsenek kivé­teleik. Bocsánatot kérek, nagyon éles mesgyére, meredélyre téved a pénzügyi kormány és az egész igen t. kormány. Az az eleégedetlenség, amely felgyülemlett, ma még csak sóhajokban és keservekben nyil­.vánul meg, de bigyjék meg nekem, hogy ha az árvák és özvegyek, akik mind idekívánkoznak a valorizációs szakasz mentő intézkedése alá, felvonulnak ebben az országban, ez nem lesz valami vigasztalásos és nem lesz valami jó hirdetője annak a költségvetésnek, amelynek keretében méltóztatnak majd megoldani akarni ezt a kérdést. Semmi köze a költségve­tésnek a Valorizáció kérdéséhez ebben a vonat­kozásban. (Bud János pénzügyminister: A fe­dezetet be kell mutatni!) Bocsánatot kérek, sok fedezetet mutattunk már meg, de ha már itt tartunk, akkor az árvapénzek fedezetén 1 még egy forrást mondok a mélyen t. pénzügy­minister urnák. (Rothenstein Mór: A for­galmiadóellenőrök!) Tessék ellenőrizni értesü­léseim helyességét. l T gy a német, mint a len­gyel valorizáció egy olyan forrásból táplálko­zott, amelyből hajdanában Magyarországon is táplálkoztak akciók, csakhogy ezt elfelejtet­ték. Méltóztassék visszagondolni, hogyan ve­tették le aranyaikat, ezüstjeikét és ékszereiket s hogyan tették a haza oltárára az 1848. év tör­ténelmi idejében az egyes társadalmi osztá­lyok. Méltóztassék csak visszagondolni, ho­gyan alapították a Magyar Tudományos Aka­démiái és méltóztassék visszagondolni arra,

Next

/
Thumbnails
Contents