Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-117

238 Âz országgyűlés képviselőházának U mányzati rendszerének szelleme között és ez ellen ;i munka elles a sajtóügyész ur nem in­ditott eljárást. (Jánossy Gábor: Hát, van sajtó­szabadság! — Derültséf) a baloldalon.) Nem azért idéztem ezt a munkál, mintha nagyon kí­vánnám az eljárási ez ellen, — sőt ellenkező­leg hanem annak bizonyítására, hogy az Igazság elemi erejével szemben a kormány nem érez mayában annyi erkölcs] bátorságot, bogy ezzel a kérdéssel szembe nézzen a bíróság előtt, mert ha akad bíróság, amely ezt a kérdést po­litikamentesen letárgyalja, akkor az megálla­pítja, hogy ez a kormány jogfosztás tekinteté­ben cséppel sem maiad hátrább Kun Béla jog­fosztó rendszerénél. Micsoda képtelenség és felháborító dolog, kultúrember számára, hogy azt a szép, nemes kultúrát, amelynek motorikus ereje Buda­pest ... Elnök: Kérem a képviselő arat, méltóztas­sék beszédét befejezni, mert beszédideje letelt! Pakots József: Igen t. képviselőtársam tudniilik itt egypár szólammá] meg akarta rajzolni Budapest kultúráját és egypár darab címét hozta lel, vetítette ide. Hát, egy nagy városnak különböző színfoltja van. Ha kiraga­dok egyes színfoltot. így nem adom meg a teljes képet. Ne méltóztassék tehát rosszhiszeműen beszélni Budapestről, mert ez ellen mi, Buda­pest törvényhatósági bizottságának tagjai tiltakozunk! (Ugy rati! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ami a kérdés lényegét illeti, teljesen osz­tozom Sándor Pál t. barátom felfogásában, amelyet erre a problémára nézve kifejtett és tisztelettel javaslom, fogadjuk el Sándor Pál javaslatát, amely 10%-os valorizációt indítvá­nyoz. Ez most történjék meg és pedig oly mó­don, hogy ennek a 10%-nak 50%-át vállalja az állani, 50%-át pedig vállalja a város. Ilyen módon legalább közmegelégedésre, közmeg­nyugvásra lehet ezt a kérdési elintézni, amely a lelkiismeretet olyan siílyosan érinti. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján Jánossy Gábor képviselő ur kért szót. A szót a képviselő urnák kivétele­sen megadom. Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Minthogy nem az általános vita folyamán nyújtottam he előbbi határozati javaslatomat, azt ezennel visszavonom és bejelentem, hogy a költségve­tési vita alkalmával újra he fogom terjeszteni. Most pedig kérem az igen tisztelt elnök urat, hogy félreértett szavaim megmagyará­zása címén kegyeskedjék a szót megadni! Elnök: A szót megadtam a képviselő urnák! Jánossy Gábor: Köszönöm] T. Képviselőház! Akinek vannak fülei a hallásra és aki jól tud magyarul — és én felté­telezem ezt igen t. előttem szóló képviselőtár­samról, hiszen egyike a jelesebb élő magyar íróknak ... (Zaj, — Egy hang jobbf elől: Nem egészen bizonyos! — Györki Imre: Annyira még van, mint Szapáry Lajos, mert a nevének leírásán kivül mást is tud írni!) hát, kinek a maga gusztusa és Ízlése szerint —... (Zaj bal­felöl,) Elnök: Csendet kérek a haloldalon! Jánossy Gábor: ...azt hallotta, hogy szem­beállítottam a székesfőváros bizonyos társa­dalmi rétegeinek szilveszter] eszeveszett mu­latozását a főváros százezernyi nyomorgó, éhező, didergő tömegeinek nyomoruságával. Erről azt mondani, hogy a székesfővárost megvádoltam, vagy megrágalmaztam, akkora '. ütése Í92& január 26-án, csütörtökön. merész regényírói fantáziára vall, hogy ezért a t. képviselő urat, mint regényírót igazán nem irigylem, és azt az inszinuációt, mintha én en­nek a derék, hazafias, szomorú viszonyok kö­zött vergődő székesfővárosnak lakosságát, dol­gozó népét, amely épen ugy szivemhez van nőve, s szivéhez van nőve minden magyar em­bernek, mint a falu népe, nem becsülném eléggé, azt az inszinuációt, mintha én ezt meg­hántottam volna, felháborodással visszautasí­tom! (Helyeslés jobbf elől. — Zaj. — Pakots Jó­zsef szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni.' (Pakots József: Félreértett szavaim megmagyarázása címén!) A szót a képviselő ur­nák megadom. Pakots József: T. Ház! Nem kivánok vi­gaszversenyt futni abban a kérdésben, hogy ki magyarázza helyesen és ki nem helyesen egy­más szavait, de meg kell állapítanom, hogy igen t. képviselőtársam bevezető szavaiban Buda­pestről ezt a képet festette és a korrekcióra csak akkor került a sor, amikor erről az oldal­ról felháborodás hangzott fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Nem áll! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Én, igen t. képviselőtársam jóhiszeműségét elisme rem (Jánossy Gábor: Köszönöm, mert rosszhi­szeműséget tetszeti mondani!) és tudomásul ve­szem, hogy ilyenformán korrigálta kijelentését. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik! Urbanics Kálmán jegyző: B. Kray István. B. Kray István: T. Képviselőház! A valo­rizációs törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a kormányt és a kormányt támogató többségei az ellenzék, különösen pedig a szociáldemokrata párt részéről ismételten súlyos támadások ér­ték. (Malasits Géza: Tessék hozzátenni, hogy megérdemelt! — Kaitok Lajos: Mi lesz az árvák pénzével?) Méltóztassék megengedni, hogy ezekre a támadásokra néhány szóval reflektál jak. (Halljak! Halijai,! jobb felöl.) Azt vetették szemünkre, hogy a kormány­ban és a korniánytámogató többségben nincs szociális érzés, hogy mi nem ismerjük azt a nyo­morúságot, a mely hen ez a szerencsétlen magyar nép ma szenved, hogy mi nem tartjuk fenn az összeköttetést a magyar néppel és miuden tény­kedésünk híján van a szociális gondolkodás nak. T. Ház! Ezekkel a vádakkal szemben én két igazságéi akarok leszögezni. (Halljuk! jobbfclől.) Az egyik az. hogy nincs és nem is tehet ebben az országban párt, amelynek joga volna a szociá­lis gondolkozást a maga részére kisajátítani. (Ugy ran! Ugy ran! a jobboldalon és a közé­ben. — Kabók Lajos: Nem is akarja!) A másik igazság pedig az, hogy azt a nyomorúságot, azt a szenvedést, amelyben ez a magyar nép, ez a szerencsétlen nép, ez a szerencsétlen ország ma él. nem mi idéztük elő. hanem igenis azok idéz lék elő, akik a forradalmat felidézték, akik ha­zug és hamis jelszavakkal forradalomba vitték ezt a szerencsétlen nemzetet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon, — Farkas István: Akik csinálták a háborút ha­mis jelszavakkal! Majd beszélünk azokról a ha­mis jelszavakról! - Farkasfalvi Farkas Géza: Akik elbuktatták a háborút! — Farkas István: ÜI»es demagógia ez!) Állítom, hogy a háborút a magyar nemzet nem veszítette el (Ugy van! Ugy ran! a jobboldalon!) mert a háború befeje zésekor a mi katonáink mindenütt ellenséges földön álltak és ha akkor itt fel nem támad az a felfordító irányzat és nem kergeti a forrada­lomba az országot, akkor ez a szerencsétlen

Next

/
Thumbnails
Contents