Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

Az országgyűlés képviselőházának 11 járult ezekhez a háborús kiadásokhoz, nem 100%-ig állt oda a maga vagyonával áldozatkészen ezeknek a kiadásoknak a viselésére. Ezek az árvák, akiket beleegyezésük felől egyáltalában meg nem kérdeztek, számon fogják kérni a pénzügyminister úrtól, milyen jogon adták oda a gyámpénztárak egész vagyonukat és milyen jogon engedték elveszni egész pénzüket. Vájjon nem gondolnak-e araa, milyen kétségbeejtő lelkiállapotban lehet ma egy apa, aki életének munkájával gyermekei részére pénzt gyűjtött össze s a sir szélére került, ha arra gondol, hogy ezek a pénzek újból a gyámpénztárakba fognak kerülni s ujabb összeütközés, ujabb háborús konfliktus esetén ugyanez a sors fogja ezeket a pénzeket is érni, úgyhogy ma már hallani arról, hogv beszélnek életbiztosítási és egyéb szerződésekről, amelyeket kimondottan ugy csinálnak meg. ugy kötnek meg, és végrendeletekről, amelyeket ugy alkotnak meg, hogy nem a kiskorura hagyják az örökséget, hanem a nagykorúakra, hogy az állam gyámpénztára arra rá ne tehesse a kezét; inkább biznak abban, hogy a nagykorú testvér vagy rokon a pénzt, a vagyont kellő gondossággal fogja megőrizni az árvák részére. Az állani szerintem nem csinálhat üzletet az árváik könnyeiből és ha a pénzügyminister ur ebben a törvényjavaslatban is egy későbbi szakaszban megtalálja a karitativ valorizáció bizonyos módjait, s ha a hadik öles önnel kapcsolatban is talál módot arra. hogy bizonyos elszegényedett, elvagyontalamodott rétegnek karitativ utón adjon bizonyos kárpótlást a hadikolcsönökért, akkor legyen a pénzügyminister ur ebben a kérdésben is belátással, itt is ta.la.lj.-i meg a szivét — mert már nem is a szivre kell appellálni aa érráSkkal kapcsolatban — hanem kötelességtudását, az állam kötelezettségét és ha a karitás más területeken érvényesülni tud, akkor elsősorban az árvákkal szemben, a gyámpénztári tartozásokkal szemben keressen a pénzügyminister ur módot arra. hogy ezek az árvák visszakapjanak valamit abból, amit apáik és rokonaik szamukra gyűjtöttek. Én hozzájárulok Esztergályos képviselőtársam törlési indítványához, amennyiben azonban ez nem menne keresztül, akkor legalább a Sándor Pál képviselő ur által javasolt 10%-os valorizáció kimondását kérem. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kálnoky-Bedő Sándor! Kálmoky-Bedő Sándor: T. Képviselőház! (Propper Sándor: Megérkezett? — Kuna P. András: Talán panaszolja? —Farkasfalvi Farkas Géza: Ment engeelélyt kérni az elnöki tanácstól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kálnoky-Bedő Sándor: Végtelen sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben hogy elfogadhassam Esztergályos t- képviselőtársam határozati javaslatét, T. képviselőtársam igazán jobb ügyhöz méltó lendülettel próbálta bizonyítani, amit nem is kell bizonyítani: az árvák helyzetét. Legyen meggyőződve igen t. képviselőtársam, hogy ez a kérdés kinos megfontolások tárgya volt a pénzügyi bizottság tárgyalásai során. (Bródy Ernő: Benne van a programmiában!) Senki, meg talán igen t. képviselőtársam sem érzi jobban át azt a fonák he'yzetet, amelybe a szegény, szerencsétlen árvák csakugyan belekerültek. Hiszen az, aki önként jegyzett hadikölcsönt — nagykorúak, szabadakarattal — az tényének következményét természetszerűleg viseli. Àz árvák pénzének kezelésénél azonban nem lehet erre hivatkozni, '. Ülése 1928 január 25-én, szerdán. 221 illetőleg az árva hivatkozhatik arra, hogy ő nem szabadakarattal cselekedett, hanem a kényszerhelyzet kényszeritette erre. Amikor t. képviselőtársam felemiitette a pénzügyminister ur jogait, kötelességeiről megfeledkezett. Azt kellett volna elsősorban felemlítenie hogy a pénzügyminister urnák első kötelessége megőrizni a nagy kinosan helyreállított államháztartási egyensúlyt, pénzünk szilárdságát, et si fractus illabatnr orbis, mert ha ezeket meg nem őrizzük, nemcsak az árvák, hanem az egész magángazdaság s az egész állam össze fog roppan i. Ezt a kinosan megszerzett biztonságát az államháztartásnak és pénzügyi egyensúlyunknak könnyelműen még olyan igazán helytálló érvek alapján sem lehet fe borítani, mint aniMyeneket igen t. képviselőtársam felhozott. (Esztergályos János: Tessék velem jönni egy kis sétára a luxuskiadások terén, majd meglátja!) Erről majd a költségvetés tárgyalása során beszélhetünk. Most arról van szó, hogy — sajnos — kinos töprengések eredményeképen sem tudtunk egyébre jutni, mint arra, hogy az árvákkal széniben ebben a törvényben nem lehel más álláspontra helyezkednünk, mint az állam egyéb tartozásaivá] széniben. Ez azonban nem jelenti a telje« negációt — és épen azért szólalok fel hogy a pénzügymini<sti r urnák egy gondolatot megfontolásába ajánljak. Korábbi felszólalásom során az volt a kiindulási pontom, hogy az árvaszékek törvényes mandátum alapján kezelték az átvák pénzét, velük szemben tehát a jogi helyzet az, hogy amennyiben kezelésük beleütköznék a rendes gazda kötelességébe, őket kártérítési felelősség terheli. Nagy vita az, t. képviselőtársam, hogy vájjon beleütközötí-e vagy néni, meri hiszen megálla pitottam, hogy magam is nemcsak hazafias felbuzdulásból jegyeztem hadikölcsönt hanoin abban ;i biztos tudatban is, hogy az a hadikölosön érték lesz és jó befektetést csinálok egv hatszá zalékos kötvénnyel. (Hegymegi-Kiss Páí: Ezl nem az árvaszékek csinálták!) Felvetem most már azt a kérdést, hogy miután tehát a fokozatos felelősség inmaginariter terhelné az árvaszéket a kormányt, s ennek folytán az államot is, mert elrendelte az árva pénzeknek ebb«*- való fektetését, vájjon moraliter az árvapénzekkel kapcsolatban nem lehetne-e megfontolás tárgyává tenni, hogy minden törvényhatóság létesítsen ilyen kártérítési alapot, amelyhez járuljon hozzá az állam is, járuljon hozzá a törvényhatóság is, hogy az árvákkal szemben ezt a morális kötelezettséget valamiképen teljesiteni tudjuk. Számítás kérdése minden törvényhatóság területén, hogy mennyi árvapénz és milyen formában volna így valahogy dotálandó és milyen formában kellene a pénzügyi kormányzatnak is ehhez hozzájárulni. Én a megoldás útját minden töprengésem mellett is csak ezen az útvonalon látom és itt érzek is morális kötelezettséget. A szakaszt így ahogy van elfogadom, mert következménye annak az általános elvnek, amelyet kénytelenek vagyunk kimondani, ennek a gondolatnak megfontolását azonban a pénzügyminister urnák tisztelettel figyelmébe ajánlom. (Helyeslés jobbfclől.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! ' Bródy Ernő: T. Ház! Nem csodálkozom, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam részéről az a nyilatkozat, amelyet az előbb hallottunk, elhangzott. Nem csodálkozom azért, mert egy nyilt szavazási rendszerben megala-