Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

.!: országgyűlés képviselőházának i H6 ülése 1928 január 25-én, szerdán. ez nem érv. Tessék érvekkel megcáfolni engl m. Igen szívesen szembe fogok állani. Am ig látom ezt az érzéketlenséget, ezt a kőszivüséget a tehetetlen, szegény, nyomorult emberekkel szemben, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon ) addig a hibát néni tudom másban látni, mint ennek a képviselőháznak rendszerében, struktúrájában, amelynél fogva a néptől jövő panaszoknak, kívánalmaknak nem enged, hanem mintegy telhetetlen Dalai láma itt ül a maga hatalmával és hatalmi szavával törli el a nép jogait. (Zaj. — Esztergályos János: Elbizakodottság!) Elbizakodottság, nagyon helyesen mondja, igen t. képviselőtársam. Ha van téma, ha van tárgy, amely kell, hogy minket fellelkesítsen törvényhozói hivatásunk magaslatára ugy ez az árvák ügye. A magyar törvényhozás akkor fog feladatának magaslatára emelkedni, ha az árvákkal különlegesen bánik el, tekintettel arra a különleges és kivételes helyzetre, amelyben a szegény, tehetetlen, önmaguk hibáin nélkül bajba jutott magyar árvák vannak. Én tehát pártolom Sándor Pál képviselőtársam Indítványát, (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Woiff Káioly! Wolff Károly: T. Ház! Kétségtelen dolog, hogy az árvák kérdése a valorizációs törvényjavaslat keretében a legnehezebb probléma, (Ugy van! a jobboldalon.) amelynek megoldásával ennek a Háznak foglalkoznia kell. Én a javaslat általános vitája alkalmával elmondott beszédemben már kifejtettem álláspontomat az árvák hndikölcsönének valorizációja tekintetében. Kifejtettem épen arra való utalással, amit Bedő Sándor t. barátom is említet (. hogy végre a kötelmi viszony létesítésénél a kiskorú szerződési akarata nem nyert kifejezést, hanem pótoltatott a törvényhatóság, illetőleg az árvaszék nyilatkozatával. Kétségtelen dolog, hogy abban a pillanatban, amiikor a szerződést nem maga a szerződő fél köti, a jóváhagyó hatóság kvázi erkölcsi felelősseggel tartozik, hogy a kiskorú nevében keletkezett jogügylet minden kockázatát előrelátta légyen. Természetes, hogy a kártérítés kérdése a jó családapa gondosságának tétele mellett nehezen lesz megoldható, sőt azt hiszem, hogy gva'korlatilag annak semmi különös jelentősége nincs. A jó családapa gondosságát igen természetesen valamennyi árvaszék gyakorolta, meri hiszen valamennyi árvaszékinek a? volt a felfogása, hosrv a hradíkölcsön a nemzet' lét fentartása '''

s biztosítása érdek-ben elkerülhetetlenül szükséges. Anyagiak nélkül nem volt lehetséges az ö^v'-delmi harc — h'ingsúlvozotlui mondom: Magyarorszá? önvédelmi harca, mert nem volt támadó hadjárat, hanem csak belekényszeritett önvédelmi hare Fbben a harcban az anyiagiak épén olvin fantoisáTsral birtok, mint a fegyverek kérdése Term^^etes tehát- hoev az árvaszéVek a gondos családapa előrelátásával intézkedtek. Épen azért, mert a kárt oa t-s „kérdése e gondosság elmulasztása szempontjából a b'róság előtt egyáltalában nem lesz megvalósítható, mert hiszen nem fog akadni olyan magyar bíróság, amely ezen a einien kártérítést ín.'gilélne. mondom, tekintettel erre az általános jogelvre, ainrlv kétségkívül feunáll, az árvaszékek mindent elkövettek, s az árvászékek nem gyannsitbitók, vagy nem ítélhetők cl abból a szempontból, hogy nem mérlegeltek gondosan, kivéve egy lehetőséget, ahol tudnikult Háztól nem csodálok semmit. (Derültséq a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha ez a Képviselőház titkos szavazás utján jött volna egybe, (Ugy van! Ugy ran! a szélsőbaloldalon.) akkor érezné magában azt a felelősséget, érezné a kapcsolatot a néppel, (Zaj jobb felől.) hiába méltóztatik legyinteni az igen t. képviselő urnák a titkos szavazásra. (Kuna P. András: Ez egy vesszőparipa!) amit mondok, az szerintem megáll. Igenis égy Képviselőház, amely érzi kapcsolatát és hivatását a néppel széniben, nem fog ilyen rideg álláspontot elfoglalni, amikor az árvák ügyéről van szó. Az a kártérítési felelősség amelyet igen t. kéltviselőtársam itt, mint gondolatot felemlített, végeredményben az államot illeti. Az állam, a kormányzat volt az, amely az árvapénztárakat felhívta és kötelességükké tette a hndikölcsönjegyzést. (Sándor Pál: Kényszeritette! — Hegyinegi.Kiss Pál: Utasította!) Az árvaszékek nem a maguk jóvoltából jegyezték a hadikölcsönt, hanem ministeri utasításra. Ministeri parancs folytán kerültek az árvaszékek abba a helyzetbe, hogy hadikölesönt jegyezzenek. (Kálnoky-Bedő Sándor: De 6Vo-ot jövedelmezett és gondolhatták, hogy jó befektetés! — Propper Sándor: Tehát valakinek viselni kell a fellel ősséget Erről van szó!) Mélyen t. képviselőtársaim a büntetőiog tei ii'etén is ismerős, ugyebár 1 (Kálnoky-Bedő Sándor: Vnlamenynyire!) H;i az árvaszékeket, itt mint tettesekel vonjuk felelősségre, akkor a felbujtó a magvar állani marad. A magyar állam bujtotta fel őket ezeknek a cselek mén veknek elkövetésére. A magam részéről a legmelegebben pártolom Sándor Pál igen t. képviselőtársam Indítványát. ÜÍÓVÓgTe itt lehetnek mindenféV fiskálitási szempontok, de t. képviselőtársam nagyon rosszul alkalmazta a pénzügyi egyenMilv szempontját az árvák kérdésével kapcsolatosan mert a pénzügyi konszolidációról beszélni ilyen tétellel kapcsolatosan nem komoly dolog. Hát az amit Sándor Pál igen t. képviselőtársam indítványoz, talán fel fogja borítani a pénzügyi egyensú'ytí Ha az árváknak annyit juttatunk, amennyit ő Indítványoz, vége lesz Magyarország pénzügy] konszolidációjának? Ezt talán igen t képviselőtársam nem gondolja komolyan. (Kálnoky-Bedő Sándor: Ha egyedül állna ez a dolog! "De száz ilyen dolog van! — Sándor Pál: Két évi kamat az egész! — Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, mi törvényhozói hivatásunkat és törvényhozói kötelességünket akkor teljesítjük, ha épen az árvákkal szemben különleges álláspontot foglalunk el. Azok megérdem'ik és nekünk ez a feladatunk. Nekünk ebben a képviselőházban nem az a hivatásunk és feladatunk, hogy az erőseket védjük folytonosan, hanem a gyengéket és tehetetleneket kell védenünk. (Ugy van! Ugy van! ti szélsőbaloldalon,) Ez az ideális törvényhozói feladat és hivatás hogy akik maguk nem tehetnek semmiről, akik' lehetetlen kényszerhe'yzct folytán jutottak ide, azokat a törvényhozás felemelje. Ez a hivatása és ez a feladata. De egy nyiltszavazásos parlamenttől fájdalom, nem várhatom azt. hogy meg fog fele'ni ennek a hivatásának. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Kuna P. András: Mi köze a nyílt szavazásnak ehhez?!) Önök elvesztették a kapesol.it I a néppel, a polgársággal, (Zaj és élénk ellenmondások a jobboldaton.) mert ha akkor. amikor az árvákról van szó ridegen és ki'nyörtelentil el tudják utasitani a ST^gónypk^ és tehetetleneket... (Z<tj a j(bitoldaton ) Hiába méltóztatik legyinteni, igen 1,képviselőtársam.