Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-107

H Az országgyűlés Képviselőházának jó, hasznos és elfogadható. Végtére épen Bud pénzügyminister ur felől bizonyosak vagyunk arról, hogy ő minden javaslatát igy kötelességből és meggyőződésből képviseli. így képviselte ő a korábbi pénzügyi javaslatokat is, a szanálási javaslatokat, az adójavaslatokat is, mindezt meggyőződésből képviselte eddig, mondom, az eredmények és az események azonban nem őt igazolták, az ő meggyőződése nem azt jelentette, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyeket a Ház elé hozott, valóban jók is. Ezekkel a törvényjavaslatokkal sikerült a pénzügyi kormánynak az ország gazdasági életét tönkretenni, sikerült az egész magángazdaságot hasra fektetni, mindazokkal a javaslatokkal, melyeket meggyőződésből és kötelességteljesitúsből képviselt. Én tehát elhiszem, hogy ezt a javaslatot is, ezt a rossz, romboló javaslatot is meggyőződésből és kötelességteljesitésből képviseli, de ismétlem és nem győzöm eléggé ismételni, hogy ez nem szól a javaslat mellett. Majd a későbbi tapasztalatok fogják megmutatni, vájjon a minister urnák ennél a javaslatnál megnyulvánult kötelességtudása és meggyőződése mennyi kárt okozott az országnak és mennyi kárt okozott az ország közgazdaságának. T. Képviselőház! A valorizáció kérdése körül egész Irodalom keletkezett, meglehetősen bő és terjedelmes irodalom; gazdasági, jogi, erkölcsi, politikai testületek nyilatkoztak meg és gazdasági szakférfiak tudatták a közvéleménnyel a maguk felfogását. S ha ebben a nagy irodalmi termelésben tallózunk, még véletlenül sem találunk olyan komoly okot és érvet, amely a valorizáció ellen szólna; az egész irodalom majdnem teljesen százszázalékban a valorizáció mellett száll síkra es aki komoly pénzügyi férfiú ebben a kérdésben megnyilatkozott, valamennyi szintén azt hangoztatja: lehet valorizálni, kell valorizálni, a valorizáció nem okozhatja az állam pénzügyi egyensúlyának megingását. A régi pénzügyministerek valamennyien kivétel nélkül a valorizáció mellett szálltak sikra. A jelenlegi minister ur ezzel szemben a pénzügyi egyensúlyt félti. Nem tudom, nem hinném el, hogy korábbi, nagynak mondott és elismert pénzügyministerek tévednének ebben a kérdésben, vagy ellenzékiség vezetné őket akkor, amidőn a jelenlegi pénzügyminister ur álláspontjával szembeszállanak. Itt van Teleszky János volt pénzügyminister egyik cikke. Teleszky János például a hadikölcsönkérdésnek meglehetősen ismerője, mert ő az egyik zsiránsa a hadikölcsönkötvényekiiek, hiszen, amikor a hadikölcsönöket kibocsátották, tudvalevőleg ő volt a pénzügyminister. Nem hiszem azonban, hogy ez őt befolyásolná, inert egyénileg őt a kérdés nem érinti, egyénileg ő anyagilag nem felelős. Teleszky János volt pénzügyminister ur egy 1926 decemberében megjelent újságcikkben, melynek csak egykét részletét fogom idézni, a következőket mondja (olvassa): »Vallottam azt is, hogy a fixkamatozásu értékpapíroknak a fentebb megjelölt körben való méltányos valorizációja az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül keresztülvihető. Ennek az általam javasolt valorizálásnak természetesen nem karitativ alapon, hanem a valorizálásra való igénynek elvi alapon való elismerésével kellene megtörténnie. Eltekintve ugyanis a karitativ valorizáció helyes végrehajtásának nehézségeitől, a kapitalisztikus gazdasági rend társadalmi berendezkedése mellett egészen más hatása van a karitativ alapon való valorizálásnak, mint az elvi alapon állónak«. Ugyanebben 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. a cikkben még a következőket mondja (olvassa): »Tekintettel arra, hogy amint erről Kállay Tibor volt pénzügyminister urnák egyik nemrég elhangzott f beszédéből értesültünk, a jövőévi költségvetésbe 12 millió aranykoronának a hadikölcsönök valorizálására való beállítását máris tervbevették, kétségtelen, hogy az állami költségvetésben elérhető esetleges megtakarítások figyelembevétele nélkül, az Összes adómérséklésekre és valorizálásra rendelkezésre álló évi 52 millió aranykorona igy meg lesz osztható, ezáltal a méltányos valorizáció biztosíttatik és emellett marad fedezet arra is, hogy mai adórendszerünknek a gazdasági termelés leginkább bénitó terheit csökkentsék«. Végső következtetésképen ugyanebben a cikkben azt mondja Teleszky volt pénzügymiiiister ur (olvassa): »A valorizáció kérdésének horderejét sokan lekicsinylik, pedig ennek a kérdésnek méltányos megoldása lényegesen hozzájárulna ahhoz, amit az eredményes teremtő munka megindítása érdekében mindenki olyan fontosnak és sürgősnek tart, hogy a háború és az ezt követő események hatása alatt^ megbolygatott lelkiegyensúly helyreálljon és a nemzet értékes rétegein erőtvevő elkeseredés végre megszűnjék. Ezért remélnünk kell. hogy a most lezajló választásokból olyan képviselőház fog kikerülni, amely kellő érzékkel fog birni a kérdés elvi alapon való sürgős megoldása iránt«. Ezzel homlokegyenest ellentétben áll Bud pénzügyminister ur azon megállapítása, amelyre már Halász Móric t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy az igazi valorizáció nem az, amit ezen a címen sokan követelnek, hanem az igazi valorizáció a termelés helyreállítása. Bud pénzügyminister ur, szintén újságcikkben, a következőket mondja (olvassa): »Az igazi valorizáció az, amit a gazdasági élet fellendülése ad. Az igazi valorizáció az, amely a gazdasági élet felvirágzásában, felélénkülésében, felpezsdülésében találja meg feltételeit. Amikor elsősorban azt hirdetem, hogy a magyar föld ősi erejére és hatalmára kell támaszkodnunk, ennek termőképességét kell a maximumra emelnünk, akkor nem csinálok eklektikus gazdasági politikát és nem a nemzeti produkció többi ága ellen hirdetem ezt.« T. Képviselőház! A közvélemény előtt áll két pénzügyi szakember nyilatkozata. Az egyik a régi pénzügyministeré, a másik a jelenlegi pénzügyministeré. A régi pénzügyminister a valorzációtól teszi függővé a termelés hatékonyságát, ós azt mondja, hogy megfelelő valorizáció nélkül nincs meg az a lelki egyensúly, amely a termelés fokozásához szükséges, a mostani pénzügyminister ur pedig azt mondja, hogy az igazi valorizáció a termelés t felfokozása. Az én nézetem az, hogy a termelés, a magángazdaság talpraállitása és az állami tartozások valorizációja: két egészen független és különálló kérdés, a kettőnek egymáshoz semmi köze nincsen, legfeljebb Teleszky volt pénzügyminister ur fejtegetései alapján van lelki behatása a valorizációnak a termelesre, azonban pénzügyi összefüggés a kettő között nincs és nem is lehet, és ilyet nem is szabad felállítani, mert ez a kettő egymástól független kérdés. Az állam tartozik, az állam tehát köteles fizetni. A kormány felelős az ország ügyeinek viteléért, köteles tehát a maga politikájával odahatni, hogy a magángazdaság talpraálljon, és e téren is megerősitse a gazdasági életet. Azt mondani azonban, hogy nem valorizálok, hanem a magángazdaságot akarom talpraállitani, nem fizetem meg ezt az adósságot,