Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-115
200 Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1028 január 24-én, kedden. Sándor Pál: T. elnök ur! A 6. § jóformán a legfontosabb szakasza az egész törvényjavaslatnak, itt tehát méltóztassék szintén beleegyezni abba, hogy ez a szakasz is pontonként tárgyaltassék. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy ez a szakasz pontonként tárgyaltassék'? (Igen!) Akkor ezt határozatilag kimondom. Szólásra ki következik? Szabó Zoltán jegyző: Szabó Imre! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Következik? Szabó Zoltán jegyző: Oál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! A hatodik szakasz kizárja az átértéki lésből az államnak, a törvényhatáságnak és a községnek pénztartozását. Az állami kötvényekkel foglalkoztunk már ill, ezért én most a törvényhatósági tartozások kérdéséi akarnám a mélyen t. Képviselőház előtt taglalni. A törvényhatósági tartozásoknál legelső sorban áll a főváros tartozása. A főváros megérdemli, hogy tartozásával külön foglalkozzunk. Már az általános vitánál rámutattam arra, bogy a főváros tartozásának valorizált megfizetése semmiféle nebézségbe nem ütközik. En akkor ajánlottam a mélyen t. minister úrnak, hogy kérdezze meg először a fővárost, bogy vájjon akarja-e valorizálva visszafizetni a maga tartozását. Erre nézve itt van egy példa, itt van az ostendei egyezmény. Méltóztatnak emlékezni, hogy a főváros akkor a kormánynak jóváhagyásával és támogatásával arra az álláspontra helyezkedett, hogy a külföldi hitelezőknek járó tartozását 100%-as értékben fizeti vissza. Ezen visszafizetés azóta az egyezmény értelmében akadálytalanul folyamatban is van és itt most felmerül A a kérdés, vájjon a magyar hitelezők, a város saját polgárai nem igényelhetnek-e annyit, mint amennyit azok a külföldi hitelezők igényeltek, akiknek tartozásait Ostende-hen rendezték. Ahelyett, hogy általánosságban érvelnék, bátor vagyok a számszerüségek ellenőrizhető és meg nem cáfolható területére lépni. Azt gondolom, először nézzük meg melyek azok az adósságok és kötvények, amelyek valorizációját ezen a helyen követeljük, öt ilyen kibocsátás van, amelyeknek valorizált visszafizetése részben belföldi érdek, részben azonban kifelé is elsőrangú érdeke a fővárosnak, mint vagyonjogi alanynak. Igaz, hogy a 4. pontnál erről a kérdésről már általánosságban döntött a mélyen t. Képviselőház, de ez nem zárja ki azt, hogy itt specializáljunk, ahol a törvényhatóságot emeli ki külön a törvény és a törvényhatóságokat is abba a helyzetbe hozza parancsoló módon: neked pedig ezennel megtiltom, hogy tartozásaidat valorizálva fizesd vissza. Ezt a pontot mint képtelenséget, mint a főváros autonómiájával is ellenkező rendelkezést, nem vagyok hajlandó megszavazni. Mi lesz az eredménye annak, hogy a biztositóintézeteket és bankokat méltóztattak abba a favorizált helyzetbe juttatni, hogy nem szükséges valorizálniuk. Jó, ezen túlvagyunk, de engedelmet kérek, ez nem közönséges magánjogi kérdés, ez már erősen közjogi kérdés is, mert pénzügyi tekintetben a törvényhatóságok önállóságát támadja meg ez a törvényjavaslat. (Kálnoky-Kedő Sándor: Nem támadja meg! Ennek ellenére valorizálhat, ha akar!) Bocsánatot béreik t. képviselőtársam, megtámadja azért, mert az autonómiának lényege az, hogy először maga határozzon, a kormány főfel ügyeleti joga csak azután következik . A belüg.v mi Misternek sincs joga költségvetést kezdeményeznie, a belügyministernek sincs joga a törvényhatóságok jogait ab ovo koníiskálni ügyeleti joga csak azután következik. A belügyministernek és a kormánynak megvannak a törvényben meghatározott jogai, amelyeket felügyeleti hatáskörében korrektivumokképen alkalmaz, de annulláló ós kezdeményezést megtagadó módszer a kormánynak törvényesen nem áll rendelkezésére. Ezért meg kellene kérdezni a törvényhatóságokat, hátba akként határoznak, mint maga a törvény most elő akarja Írni, de lehet, hogy egyértelműkig arra a meggyőződésre jutnak, hogy a fővárosnak nem hátránya, hanem előnye a valorizáció; hátha az a meggyőződés kerül ott túlsúlyra, hogy a főváros önálló vagyonjogi képességeinek bizonyítására szükséges, hogy adósságait valorizáltan fizesse vissza. (Jánossy Gábor: Hát nem nyilatkozott a főváros?) Nem nyilatkozott, mert meg sem kérdezték, hanem akarnak most alkotni egy törvényt, amely róluk, nélkülük kivan dönteni. Megengedem, lehetséges az az eset, hogy a minister úrral lesz azonos állásponton a főváros törvényhatósági bizottsága, én csak az ellen emelem fel óvó szavam, hogy a főváros megkérdezése nélkül a főváros vagyonjogi teljesítő képességéről ebben a törvényjavaslat: ban igy, ilyen elhatározás foglaltassék. Ezért az a kérésem volna mélyen t. pénzügyin in ister úrhoz, méltóztassék kivenni a fővárost e törvényjavaslatból, méltóztassék legalább egyegyelőre azt a koncessziót tenni, hogy addig, inig a főváros autonom törvényhatósági bizottsága ebben a kérdésben határoz, törvényes intézkedés szüksége fenn nem forog. Legalább méltóztassék felfüggeszteni, mert igy megsérteni a főváros törvényhatóságát lehetetlenség. Hogy miért tartom megengedhetőnek, sőt szükségesnek a valorizációt, erre nézve niéltóztassék megengedni, hogy felsoroljam, miből áll a fővárosnak jelenlegi kötvényadóssága? Az első az 1897-ben 100.000 millió aranykoronában kibocsátott kötvényadósság, amelyből 40 millió áll fenn; az 1903-as kibocsátás, ebből mindössze 8 millió aranykorona áll fenn; az 1916-os kibocsátás 80 millió, ebből fennáll 60 millió, az 1918-as kibocsátás 150 millió, amely teljes egészében fennáll; az 1920-as kibocsátás 200 millió, amely szintén fennáll a maga teljességében. Átszámitva ezt aranykoronára és figyelembe véve mindig azt az arányszámot, amely az idők változása szerint az aranyértékhez viszonyítva a korona értékét befolyásolta, ez mindössze 218 millió aranykoronának felel meg. Most én azt mondom, hogy valorizáljuk ezt 30%-ig. Ez jelentene (54 millió aranykoronát, amelynek 5%-OS kamatszolgálíatása évenként 3 millió 200 ezer aranykoronát tesz ki. Ha pengőre átszámítjuk, néni nagy a differencia, akkor is ezek körül a számok körül forog. Volnék bátor azt mondani, bogy a főváros ezeknek a 30%-ra felértékelt uj kötvényeknek kamatszolgáltatását meg sem érzi, meri aki a főváros költségvetését alaposan ismeri és áttanulmányozza, talál ott olyan tételeket, üzemi bevételi és haszontételeket, bogy egy Ilyen összegnek ide fordítása kamatszolgáltatás szempontjából semmiféle különös megterhelést a városra nem képez. Méltóztassék elképzelni, hogyha tartozásait rendezi kifelé, milyen vagyonjogi alany lesz a főváros. Akkor nem kell futkosni a beruházási kölesönök után, s nem leszünk kénv szerit ve nagy kamal u, ujabb kibocsátásokra. Ha a ntult adósságai rendezve vannak, — kiemelem, hogy a főváros sokkal különb és elő-