Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. nyösebb helyzetben van a maira adózó közönségével, mint az állani — akkor a főváros invesztinciói, állandóan jövedelmet kimutató és jövedelmet hozó intézményei, valamint adóbevételei, és illetékbevételei olyan kedvező vagyoni helyzetet mutatnak, amely mellett, ha a valorizáció megtörténik, nagy terhek mennek le az egyes polgárok vállairól. Pedig talán ez is valami, talán arra is kellene gondolni, hogy elvégre ne folyton-folyvást, a teljesítőképesség megfeszítésével legyünk kénytelenek ezen adósságok rendezésére. Aztán még egyet legyen szabad, és pedig nemcsak a mélyen tisztelt minister urnák, hanem azon képviselőtársaimnak is szíves figyelmébe ajánlani, akik nagyon behatóan foglalkoznak a főváros ügyeivel. Méltóztassanak csak figyelemmel lenni arra, hogy a most kinn lévő kötvényeknek ily módon való átkonvertálása, kicserélése mennyi megtakarítást jelent a főváros szempontjából. Mert megjósolom — méllóztassék jól megjegyezni — hogyha ezt nem tesszük meg, tiz esztendő múlva az a külföldi hitelező sokkal többet fog bevasalni a fővároson. Egyik se jelentkezik, egyik se mondja, hogy most ő hajlandó elfogadni egy mérsékelt összeget. S az a letét, amelyet külföldi adósságokra le méltóztatnak tenni! Nem tudom kinek az agyában született meg az, hogy 522 millió iiai>irkoronát a budapesti bíróságnál birói letétbe helyeztek. Azt hitték, hogy lesznek talán balekok, akik szaladni fogunk és felveszik ezt a pénzt és ezzel a főváros majd szabadni ettől a tartozástól? Ez etbikátlan megmozdulás volt a főváros részéről Azcxk a külföldi hitelezők és kötvénytulajdonosok tudnak áan számolni, azok iszépen elrakják a kötvényeket a kasszába és azt mondják: nekem nagyszerű adósom van, amelynek ilyen villamosművei vannak és most a küszöbön álló Talbot-szerződés alapján még fokozottabb jövedelmei, bevételei és megtakarításai lehetnek. (Zaj a széhöbal oldal on.) — Bud János pénzügyminister: Szóval jó az a szerződés!) Kérem én csak azt mondom, hogy »lehetnek«. — (Zaj a szélsőbaloldalon. Sándor Pál: tön csak azt csodálom, hogy a pénzügyminister ur. hogy járulhat hozzá!) Annyit zengettek róla, hogy én most már kíváncsi vagyok a részletekre, mit rejthet ez magában. Különben pedig nem szoktam olyan könnyen elragadtatva lenni bizonyos intézményektől. Itt meg kell említenem még egv témát. Mikor a Közúti Vasút megváltása történt, miikor az a kérdés merült föl, hogy vájjon háramlásnak vagy megváltásnak van-e helye, keletkezett egy tanácsi határozat, amelynek alapján ezt a megváltást végrehajtották, de egy nagy kérdés még nyitva maradt és még mindig nyitva van és 'azt soha nem fogják tudni megoldani, amig a főváros közgyűlése elé nem kerül. Akkor tudniillik kisajátítottak ebből az óriási vagyonkomplexumból, amikor a Beszlkáirt kel étkezett, egy másik részvénytársaság javára egy nagy komplexumot. Nem akarom most ezt a kérdést részletesebben kifejteni, csak megemlítem, hogy a fővárosnak a hát terében még óriási igénye van, amelyre csak azoknak 'a képviselőtársaiínnak figyelmét hívom fel, akik szerető gondoskodással vannak a főváros iránt. Bár a Beszkárt alapítása idején egy natív vagyon 'ki szakítása történt, ez a kérdés soha közgyűlés előtt nem volt, azt egy közgyűlést pótló tanács rendelte el. Ebben a vagyonban *ma házak és egyéb nagy vagyonrészek szerepelnek, mint egy külön részvénytársaság vagyona. E kérdés részletes kidolgoülése 1028 január 24-én, kedden. 201 zását még fantartom mayámnak s majd annak Idején a főváros törvényhatóságában ki fogom fejteni. Most csak annyit jegyzek meg, hogy ebből az igényből valorizálnám a főváros összes tartozásait és kifizetném az összes tartozásokat. Bocsánatot kérek, Wolff mélyen t. képviselőtársam ugy látszik kétkedő aggódással int... (Wolff Károly: Mert ismerem az ügyet!) Méltóztatik ismerni az ügyet. Talán azoknak a irományoknak alapján, amelyeket annak idején előterjesztettek. Hát ha ismeri is mélyen t. képviselőitársam az ügyet, legyen szabad csak egyetlenegy kérdést felvetni, 'hogyan van az, hogy ez a kérdés, amely vagyonátruházást tartalmaz, 'amelynél .kvalifikált többséggel kellene dönteni, eddig a főváros közgyűlése elé soha nem került? (Wolff Károly: Akkor még más volt a helyzet, nem volt törvényhatósági közgyűlés!) Közvetlenül akkor nem volt. de utána meg'alakúit ez a törvényhatóság a maga törvényes ügykörével és jogkörével. A tanácsnak legalább az lett volna a kötelessége, hogy jóváhagyja, szankcionáltassa. Ez azonban nem történi meg. Ezek a dolgok egy régi érában történtek és az én igénytelen nézetem szerint — én is vindikálom magamnak, hogy valamit mégis értek a joghoz — (Upti van! Uay van! a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltások: Elismerjük!) itt megszámlálhatatlan milliárdokról van szó. ÉJn azonban szeretem ezt a fővárost anynyira, mint bárki más, és vagyok annyira exponált azért az érdekért, hogy ami a fővárost megilleti, az jusson is a fővárosnak és e tekintetben fokozzuk a vagyonjogi képességet. Ne adjunik ajándékokat senkinek, ne engedjük meg. bogy ez a kérdés a közgyűlési pótló tanácsi határozattal, amely abban az időben — hiszen a Károlyi kormány idejére nvulik viszs/a ez a kérdés — ... (Wolff Károly: Odáig nem!) De igen. Bocsánatot kérek, ne ott méltóztassék megfogni a kérdést, amikor már a s/él oszt ás történt meg, hanem ott. mikor az egyesülés történt. Többen ismerjük ennek a kérdésnek jogi fundamentumát, igy lia rács kénviseftarsam is ismeri. Mivel az időm kimért, mem akarok tovább időzni ennél a kérdésnél, azért csak annyit mondok, hogy a főváros nini toljositőképessége mellett is külön elbánást érdemel.-A valorizáció gondolata nem mindig jelenti azt, hogy a valorizáltan teljesítendő tartozások valakinek vagyoni hátrányára szolgálnak. A valorizáció vagyonképző tényező is lehet és én azt tartom, hogy az a közület, amely a maga tartozását valorizálva fizeti vissza, többet basznál önmagának és többet jelent vagyonjogi képessén. hitelképesség. tőkeeW- és kapitalista érdek szempont iá ból is. mintha tartozását ad Oaecas Calendas clbalasztaná. Ezek a halasztások semmit sem érnek, ezek csak arra valók, hogy minél jobbam szaporítsák a tartozást. ín az ostendei egyezményt nem tartom valami nagyon jónak. de még mindig ezerszer jobbnak tartom, hogy a kérdés akkép liouidáltatott, mint a kérdés elodázását, amely kitesz bennünket annak ellenére, hogy 100%-ot 'kellett fizetni, a hitelező önkényéinek. Meat mi hozhatunk magunkra kötelező törvényt, de bocsánatot kérek, méltóztassék csak ezt a baseli Ítéletet megnézni. Annak dacára, hogy Bécsben azt mondták, hogy nem valorizálunk, Baselben hoztak egy Ítéletet, megállapították illetőségüket a hitelező lakhelye alapján s kimondották, hogy Bécs városa t-irtózik valorizálva fizetni. Ezt az ítéletet azután ugy hajtották végre, hogy Béc« városának a külföldi bankokban levő követeléseit lefoglalták. 28*