Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-115
Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1928 január 24-én, kedden. 195 ció, hogy nem vonja-e maga után esetleg az államnak nagy károsodását. Ezt én belátom, de nem hiszem, hogy ez oly nagy lehetne, hogy itten lényeges különbségekről lenne szó. Azok, akik a fronton álltak és éveken keresztül küzdöttek miértünk, akik békességben voltunk itt a hazában, érdemlik esák meg azt a bénét, hogy ne vonatkoztassuk e paragrafust azokra a kauciókra, amelyeket iákkor letettek, különösen ha arra gondolunk, hogy ezek között sok olyian volt, aki elesett, tehát a haza áldozata lett, s ittmaradt a felesége és a gyermekei. Hogy akarhatjuk mi, magyar állam azt, hogy 'ezek a kauciók szintén nullifikáRassanak? A minister ur, aki a bérleteknél olyan kuláns, 'aki a földnél mindent megenged a valorizálás tekintetében, talán a kaucióiknál akarja ezt •behozni, ott, ahol emberekről van szó, akik háborúban voltak 1 ? Azt hiszem, jogom van komolyan alkalmazni azt a viccet, amelyet az előbb mondottam, ha a minister ur nekünk ebben a tekintetben megnyugvást nem fog szerezni. 1 Utalni akarok ebben a tekintetben a német törvényre. A német törvény ebben a tekintetben a legnagyobb kulanciával jár el. A németek évenként 10 millió aranymárkát adnak az ilyen dolgok eltüntetésére, s az ilyen sebek betapasztására. Csak nem tehetjük meg azokkal 'szemben, iakik vérüket és életüket hagyták értünk a háborúiban, hogy azoknak a kaucióit se fizessük vissza 1 ? Ezt csak nem lehet követelni egy kuiturálLamibam! önök uraim,^— még ha a minister ur az ellenkezőt akarná is, — nem járulhatnak hozzá ahhoz, hogy ez megtörténjék, mert ez bűn, lenne, amelyet mi elkövetnénk, mint törvényhozók. (Uail van! Upy van! a szélsőbailóldalon.) Miután pedig én ezt erkölcstelenségnek tekintem, ennélfogva nem vagyok hajlandó ezt a paragrafust elfogadni, ellenben kérem önöket, hogy tekintsenek el minden pártszemponttól, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon-) hallgassanak egyedül lelkiismeretükre, szivükre és becsületükre s szavazzák meg az én indítványomat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gál Jenő. Gál Jenő: T. Ház! Nem szenved kétséget, hogy Sándor Pál t. képviselőtársunk határozati javaslata egy olyan hazafias kötelesség, hogy annak el nem fogadása közel esnék ahhoz, hogy itt nem rokonszenveznénk azzal a nagy társadalmi osztállyal, amelyet azok képviselnek, akikre ez a határozati javaslat vonatkozik. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy minden olyan esetben, ahol gyógyitani és orvosolni kell, ha nem kerül nagy áldozatba, a valorizációt teljesíteni kell. Elsősorban áll ez azokkal szemben, akik a fronton küzdöttek, s a háborús szolgálatokkal szemben ez egy tisztes kötelesség. Hogy azonban ez a szakasz menynyire elhibázott, arra nézve szabad legyen a minister ur figyelmébe ajánlom egy lehetőséget. Elmondok egy esetet azért, hogy lássa, hova vezet az ilyen dolog, és ezt az igazságügyminister urnák is szives figyelmébe ajánlhatom, Mondjuk, valaki alkalmazásban volt egy cégnél. 1914-ben 50.000 korona megtakarított pénzét kaució gyanánt odaadta a cégnek, azért, hogy a céget szolgálati ideje alatt hiven és becsületesen fogja szolgálni. Ez a kaució a cégnél maradt. Az illető bevonult s a háborúban elesett a ravaruszkai harcmezőn. Van neki egy nyolcéves kis gyermeke s annak egyetlen vagyona az apjának megtakarított 50.000 koronája, amely kaució gyanánt volt elhelyezve. Mármost mit csinál az a cég 1 ? Azt mondja: Itt van 50.000 korona — korona = korona én ezt az 50.000 koronát odaadom. Most segítségére jön maga a törvényjavaslat. Eddig a biróság állott ott álmélkodva: Hogyan, egy cég egy hadiárvának a kauciójából álló vagyonát vissza sem adja, felhasználja, jogellenesen megtartja; a sikkasztás határán áll a cselekedet, és nem tudunk rajta segiteni? A cég tulajdonosa vigan fütyülve foir a biróság terméből eltávozni és azt mondja, itt van az 50.000 korona. De nem is erkölcstelen, .unit a cég csinál mert hiszen fővárosunk mit csinált a maga tartozásával? 522.000 korona tartozását papirkoronába birói letétbe helyezte és azt mondta: Akinek tetszik, vigye el a maga papirkoronáját! Ugyanigy csinál ez a tisztelt kauciószédelgöl is, aki a szegény embertől zsebrevágta a kauciót, talán nagy üzleteket csinált vele, talán ez az üzletének az alapja. Könnyű azt mondania, hogy készen tartja, mert ez a naiv szövegezés azt mondja: készpénzben készen tartotta. Bocsánatot kérek, micsoda labilis fogalmazás ez? Ha aranyban tartotta volna, készenlétben, akkor érteném, de azt mondani, hogy készenlétben tartotta, ebben az esetben mindenki ide fog állani ós azt mondja, hogy mindig benne volt a kasszában 5.000 korona főpincéri, gazda tiszti, pénzbeszedői kaució, az mindig megvolt. És most koronában kapja ezt vissza? Lehetetlen. Ilyen jogi képtelenséget talán mégsem lehet törvénybe iktatni és talán mégis csak rá méltóztatnak eszmélni arra, hogy ezeket egyszerűen megszavazni nem lehet és nem lehet minden határozati javaslat mellőzésével a minister ur törvényjavaslatára kimondani azt, hogy az változatlanul fogadtassék el. Az ilyen módosítástól való elzárkózás, ahol koldusszegény emberek megtakarítói t kauciós filléreit beállítjuk mjy, hogy azokat nem Kell visszaadni valorizálva, már nagyfokú szivtclenség. Itt tálad még jobban fájhat a mélyen t. minister ur szive, minit akkor, amikor javaslatát beterjesztette. Ezért én a 7. ponthoz a következő módosítást ajánlom (olvassa): »E szakasz nem vouai kőzik a szolgálati szerződés alapján letett óvadékra.« — Elnök: Szólásra ^következik? PerlaW György jegyző: Györki Time. Györki Imre: T. Képviselőház! A magam részéről is lehetetlennek tartom, hogy a törvényiavaslat ezen rendelkezése keresztülmenten. Helyesen mutatott rá Gál Jenő képviselőtársam, hogy ill a kisexiszteneiák védelméről van szó, és amikor a kormánynak a proarrammjában benne van ez és ezt biingoztntják különösen akkor, amikor a választók előtt megjelennék, hogy tudniillik az egész kormány ténykedése a szociális probllémák megoldás;» és a kisemberek védelme, akkor kellene, hosry ezt tettekkel is bizonyítsa az igen t. kormány, és az igen tisztelt pénzügyminister ur. E helyett azonban azt látjuk, hogy mig a választások előtt újságcikkekben, nyilatkozatokban állandóan a kisemberek megvédéséről van szó. itt megint egy kapitalista érdek védelmeződévé szegődik a t. kormány (Farkas István: Ez a gyakorlat!) és kiszolgáltatja azokat az alkalmazottakat, akik a tőkés szolgálatába léptek és csak ugy léphettek ebbe a szolgálatba, hogy bizonyos készpénzóvadékot tartoznak szolgálatba lépésük alkalmával letenni. A legelemibb követelmény az. hogy akkor, amikor ezeknek a készpénzóv;i(lékoknak a visszafizetéséről van szó, akkor igenis, ezeknek a valorizálását le-
