Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-107
Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. 13 tése azonban az volt, hogy a nem valorizáló törvényjavaslatot mégis elfogadta. Ezzel diótörő szerepre utalta az utána következő hozzászólókat. Keresem a diót, amelyet fel kellene törnünk, de nem igen találom, legfeljebb abban, hogy megkeressük a logikát, hogy lehet egy törvényjavaslat ellen kitűnő érveket felhozni és hogy lehet végül azt a törvényjavaslatot mégis elfogadni. (Jánossy Gábor: Kritikával fogadta el!) Halász képviselőtársunk minden érve a törvényjavaslat ellen szólt. Amidőn azt mondta, hogy a háború terheiből nem mindenki vette ki a részét, mert nem mindenki jegyzett hadikölcsönt, tehát olyan megoldást kellene keresni, hogy a háború alatt elmulasztott kötelességek teljesítésére pótlóan rá kellene szoritani a mulasztókat, ez a valorizáció mellett szól. Az a megállapítása, hogy az ősjegyzőket figyelembe véve a Magyarországon megmaradt hadikölcsön-címletek mindössze 2242 millió koronát, még pedig papirkoronát tesznek ki, de ebből is legfeljebb másfélmilliárd van olyan kezekben, amelyek igényt tarthatnak a valorizációra, szintén a valorizáció mellett szól. Az a megállapitása, hogy pénzimportáló állani vagyunk és belső tőkékből nem tudjuk fedezni a szükségleteket, hogy minden különösebb nagyobb szükséglet kielégítése miatt küllőidre kell mennünk, szintén a valorizáció mellett szól. Mert ha ez a hiba. ha ez baj, ha ez a magyar gazdasági élet fellendülését hátráltatja, vagy lehetelenné teszi, ugy a nem-valorizáció törvénybeiktatása után el lehetünk rá készülve, hogy igen hosszú időn át fokozott mértékben kell majd igénybe venni a külföldi pénzpiacokat, mert az állam tartozásainak ilyen könnyen nulliükálása igen nagy mértékben meg fcgja neheziteni a belső tőkeképződést és azok, akiknek vannak is felesleges tőkéjük, százszor meg fogják gondolni, mielőtt újra a köz használatára bocsátják ezeket a tőkéket. Halász képviselő ur felteszi a kérdést, mi az az istenverés, ami lehetetlenné teszi a belső gazdasági megerősödést. (Csontos Imre: Az, hogy nincs pénz!) E valóban aktuális kérdésnek felvetése szükséges, noha ebben a keretben erre részletesen válaszolni nem lehet. Nem gazdasági okai, politikai okai vannak e csapásnak. Én a sújtó istenverésnek legfőbb okát a középkori kormányzati szellemben látom. Abban, hogy nincs igazi népképviseletünk, abban, hogy a törvényhozásnak nincs szoros kapcsolata a dolgozó tömegekkel, a munkásokkal és a polgárokkal, azzal, hogy ennek következtében protekcionizmus fejlődik ki, olyan helyzet, amelyben az erők szabad játéka lehetetlenné válik, olyan helyzet, amelyben a teremtő erők is le vannak Kötve, olyan helyzet adja az isten verést, amelyet köznéven reakciónak neveznek. Ha pedig mi az istenverést meg akarjuk szüntetni, legelső kötelességünk volna megszüntetni a reakciót és szabad légkört biztosítani ami nemcsak az eszméknek, nemcsak a gondolatoknak adna szabad szárnyalást, hanem szabad lehetőséget biztosítana a gazdasági erők kifejlődésének is T Képviselőház! Mielőtt rátérnek a javaslat bírálatára, méltóztassanak megengedni, hogy a pénzügy minister urnák egy-ket kijelentésével foglalkozzam. , , , A pénzügyminister ur azt a,vadat emelte a baloldal ellen, hogy a valorizációs kérdést politikai szemszögből bírálja. Azt .. mo , ncl p:í t f továbbá közvetlenül a karácsonyi szünet elolt, hogy érzelmi húrokon játszunk, érzelmeket akarunk felpiszkálni ebben a kérdésben ahelyett, hogy a realitásra tekintenénk. Végül egy felhívásra kijelentette, hogy ő kötelességből és meggyőződésből képviseli ezt a javaslatot, amelyet »a valorizációs javaslat«-nak neveznek hivatalosan, amely azonban legtöbb intézkedésben épen arra irányul, hogy ne valorizáljunk. Az első ellenvetésre azt kell mondanom, hogy téves.a minister urnák az a megállapítása, hogy mi politikai szemszögből bíráljuk a dolgot. Hiszen ellenzéki politikai szempontból nekünk^ kívánnunk kellene azt, hogy ne legyen valorizáció, kivánnunk kellene nemcsak azért, mert ez egy háborúellenes felfogásnak a megerősödését jelenti, hanem azért is. mert ebben a kérdésben millió ember van érdekelve, millió olyan ember, aki a ma uralkodó kormányzati rendszer ellen hangolódik akkor, ha teljesen elveszíti a pénzét, és akinek a hangulatát, ezt a rossz hangulatát csökkenteni lehet akkor, ha valamilyen mértékben valorizálunk. Politikai szemszögből, ellenzéki politikai szemszögből nézve tehát nekünk azt kellene kivánnunk; mi lehetnénk ebben a kérdésben a harmadik nevető, játszhatnánk a kényelmes szerepet, páholyból nézvén a kormány és a kormánypárt vergődéséit az állam hitelezőivel szemben. De épen az, hogy mi a valorizáció mellett foglalunk állást, bizonyítja azt, hogy mi a közérdek önzetlen szolgálatát teljesítjük, hogy az vezet bennünket akkor, amikor ezzel a törvényjavas1 at t al s zem b es zá 11 u nk. A minister ur második ellenvetése az, — és végtelenül sajnálom, hogy ilyen nagyon fontos pénzügyi javaslat tárgyalásánál a pénzügyminisiter ur nincs jelen s igy közvetlenül hallhatja az ő megállapításaival való vitatkozást, — hogy éírzelmi húrokat pengetünk. Én azt hiszem, hogy ilyen abszolút reális és rideg szakmai tárca képviselője, mint amilyen a pénzügyi tároa, nem mondhat olyat, hogy az adósságok követelése érzelmi kérdés. Mióta lehet az adósságok behajtásának törekvéséi érzelmi kérdésnek minősitenil A kérdés nem érzelmi, hanem érzékeny kérdés, ez bizonyos; viszont mi erről nem tehettünk. Ha érzelmi hurok-at üt meg a Talorizáció követelése, ez csak azt jelenti, hogy ez roppant érzékeny és fájdalmas kérdés, amellyel sokkal nagyobb körültekintéssel kell foglalkozni, mint ahogyan ezt a pénzügyi kormány és az előttünk fekvő javaslat teszi. Ha ez az elmélet átmegy a köztudatba, hogy tudniillik adósságok behajtása érzelmi kérdés, akkor ezentúl nemcsak az állam állhat majd ugy a hitelezőivel szemben, hanem a magángazdaság terén is minden magánadós azt mondhatja a hitelezőjének, ha az kéri a pénzét, hogy: »Kérem, ne tessék érzelegni!« Én nem tudom, hogy a polgári gazdaság szempontjából ez az uj pénzügyi elmélet milyen haszonnal fog járni, én nem hiszem, hogy túlságosan hasznos volna a polgári gazdaságra és azt hiszem, hogy ez a minister ur részéről kisiklás, mert nem állithat fel egy olyan pénzügyi tételt, amely minden későbbi pénzügyi és gazdasági alapot fundamentumában rendit meg. Azt mondja a minister ur a harmadik ellenvetésében, hogj ö kötelességből és őszintén és meggyőződésből képviseli ezt a javaslatot. Abban mi egy pillanatig sem kételkedtünk, elhis-;zük hogy ö kötelességtudásból és meggyőződésből képviseli ezt a javaslatot, ez azonban korántsem jelenti azt. hogy ez a javaslat
