Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-115
Az országgyűlés képviselőházának 115. illése 1928 január 24-én, kedden. 185 pességnék oly lebecsülése, amely külföldön mindezen intézmények hitelképességiét és ezzel együtt az állam hitelképességét is devalválja, A számok beszéljenek. Igaz, hogy e tekintetben a mélyen tisztelt kormány legalább a javaslat indokolásában kellett volna, hogy teljes tájékoztatást adjon nekünk, hogy mennyi az a záloglevélmennyiség, amely Magyarországon kibocsáttatott s amely ezidöszerint még mint ki nem sorsolt, forgalomban van. De miként a hadikölcsön'kötvényeknél ez a körülmény hipotéziseken és a részlegesen és fogyatékosan végrehajtott beváltáson, illetőleg megvételen nyugszik, ugyanis a záloglevelek, államadóssági és egyéb ilyen kötvények teljes statisztikája sem fekszik a mélyen tisztelt Képviselőház előtt Tulajdonképen tehát csak egy aproximatív számlásra vagyunk utalva. Mármost volnék bátor egypár számszerű adatot felemlíteni azért, hogy a mélyen tisztelt Képviselőház lássa, hogy a jelzálogpapirosok valorizációja épen nem döntené sem az államot, sem a vállalatókat olyan pénzügyi válságba, mint amilyen válságról állandóan említést tesznek. A záloglevelek fundamentális alapját képezik a magánhitelnek és az állam hitelének is. Alapvető kérdés ez és e tekintetben legyen szabad utalnom arra, hogy a kir. Curia állandó gyakorlatában mindig kifejezésre jutott az, hogy ott, ahol valaminek értékálló ellenszolgáltatása fenforo2\ felértékelt módon és mennyiségben kell as igényeket megítélni. Ha ezt a magángazdaság terén mindenütt megtesszük, miért adunk és miért teremtünk ilyen kivételeket olyan vállalkozások számára, amelyek vag-vonukat sokkal nagyobb mértékben mentették át. mint amilyen mértékben egyéb magánegyének, amelyekkel szemben állandóan valorizált megítélés van, gazdaságilag- reparálták helyzetüke«! T. Képviselőház! Kikről van szó? Szó van azokról a kibocsátó intézetekről elsősorban, amelyek vagyonukat saját mérlegeik szerint olyan mértékben mentették át. hogy merem mondani: a leghelyesebb kifejezés az, hogy dúskálnak a jólétben, dúskálnak a tantiém-jólétben és dúskálnak abban a valorizált jólétben, amelyet nekik nemzeti ajándékként adunk ezzel a javaslattal. Miért? Vegyük először az intézeteket, és vegyük azután azokat, akik az intézetek jóvoltából ezeket a tartozásaikat visszafizették. Mit csinált a pénzintézet? Akik jelzálogkölcsönt adtak, azok visszakapták jelzáloghiteleiket valorizált értékben. Tőkét gyűjtöttek ebből, amint ez mérlegeikben kifejezésre is jut- De ha ez az egyszerű számvetési tétel igaz, és ha törvényünk van arról. — mint ahogy van — hogy egy olyan bank és részvénytársaság, amely kötvénykibocsátási joggal rendelkezik, a magántisztviselők végkielégítésénél tartozik figyelembevenni e felértékelési mérleg- eredményét, sőt az arányszámot a törvény meg is állapította, hogy valorizálva hogyan kell kielégíteni az illető jogosultat, akkor itt tulajdonképen valorizálás van. Miért tért le a mélyen t. kormány ezzel a javaslattal erről a jog-alanról? Amit egy parciális törvényhozási intézkedéssel egyszer bizonyos egyének javára megállapított, hogyan tudja azt most általánosságban visszavonni? Mert ez azt jelenti. Az a törvény, amelynek általános intézkedéseket kellene tar-. talmaznia, kivételt tartalmaz, kivételt statuál, és mondhatnám, paradoxonszertlen azi mondja, hogy több a kivétel, mint az általános szabály. Ha egyszer arra az álláspontra helyezkedett a törvény, hogy a valorizációt bizonyos vonatkozásokban ezeknél az intézeteknél elismerte, akkor ne tegyen most kivételt és ne csinálja vissza azt, amit egyszer jól megcsinált. Mert ezzel ellentétbe helyezkedik azzal a joggal, amelyet a bíróság, a m. kir. Curia mint élőjogot, kihirdetett és amely harmóniában van egész Európának modern jogszolgáltatásával. Hogyan járnak mármost azok, akik ezeket a jelzálogtartozásaikat visszafizették? Itt az ingatlantulajdonosok jönnek elsősorban figyelembe. Nagyon szépen megkérdezem a mélyen t. Képviselőházat és megkérdezem a legmélyebb tisztelettel az igen t. minister urat, igaz-e az. hogy papírral aranyat fizettek vissza, de a föld és a ház itt áll a maga érintetlen, mondhatnám, túlvalorizált jelentőségében. A földbirtok átmentése kétségkívül nagy nemzetgazdasági erő és örvendetes jelenség az állam szempontjából. De higyjék meg t. Képviselőház, hogy itt ez a nagyszerű érték, hogy itt van a magyar valutának ez a nagyszerű fundamentuma, hogy a pengőérték állandósult, hogy ilyen nagyszerű nemzetközi beállítása van a mi valutánknak, ez egyedül a magyar földben és a magyar föld hozadékának stabilitásában rejlik. Ennél különb valuta-alap semmiféle aranyrudban sem fejezhető ki, mert ez az Isten kegyelméből évenként állandóan visszatérő feltétlen hozamban találja a maga fundamentumát. De ha igy T van, akkor szabad-e megengedni, hogy például az, aki haszonbérbe adja földjét és teljes biztonsággal megkapja ezért az ellenértéket, a tartozások fizetésének valorizálásától ilyen alapon egyszerűen elzárkózzék? Vagy itt van a házjövedelem felértékelése. Ez a jövedelem a népjóléti minister ur jóvoltából valósággal hatványozott mértékre emelkedett, úgyhogy dolgozó emberek légiói valorizálva fizetik lakbéniket, az pedig, aki mindezt élvezi, tartozását valorizálatlanul fizette vissza. És itt ne legyen reparáció? Majd rámutatunk a törvényjavaslat későbbi szakaszainál, ott, ahol a kivételeket statuálja, ott, ahol^ polgárait illetően öröklési, családjogi és egyéb vonatkozásban mindenütt megengedi, hogy valorizálhassa» a bíró, hogy egyedül ezeket a kötvényeket tartja olyanoknak, amelyeknél ettől el kell zárkóznia, holott ezek elsősorban volnának valorizálandók, és valósággal ugy tesz, mintha ezek nem is léteznének, megsemmisíti ezeket az értékeket. Ha pedig a viszonosság elvére gondolok, amely magánjogi vonatkozásban époly jelentőségű, mint közjogi vonatkozásban, figyelembe kell vennem, hogy a valorizáció kérdése nemzetközi kérdés is, nem speciális magyar kérdés. Ennek nemzetközi vonatkozásai magánjogi tekintetben a viszonosság szempontjámól óriási jelentőségűek. Mit fogunk csinálni, ha bizonyos represszáliák fognak jelentkezni? Mit fogunk csinálni akkor, ha velünk szemben énen ilyen elzárkózó módon fognak eljárni, mint ahogy ez a törvényjavaslat eljár? Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezzel nem tesz jó szolgálatot a mélyen t. pénzügyminister ur az országnak. Ezzel a valorizációtól való elzárkózottsággol egyrészt megakadályozza az egészséges tőkeképződést, másrészt megakadályozza a tisztes fizetési eszközök alkalmazását, azután pedig megakadályozza annak a magas etikai szempontnak érvényesülését, amely az állandó értékben ellenértéket kapott adóst kötelezze arra, hogy fizessen, ellentétbe jut a bírósággal, ellentétbe jut gaz26'
