Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-115

115. ülése 1928 január 24-én, kedden. 184 Az országgyűlés képviselőházának rndjanak ki ebből a pontból. így mégis némi kártérítést nyújtanánk azoknak, akik még mindig reménykednek, hogy az ő pár garasu­kért, na nem is teljes 100%-os, de mégis vala­milyen kárpótlást kapnak. Tisztelettel javasolom a módosítás elfoga­dását. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! A 4. § 4. pont­jához van szerencsém előterjeszteni a következő indítványt, (olvassa): »Inditványozom, hogy a 4. § negyedik pontjának harmadik sorában fog­lalt következő szavak: »vasúti részvényben vagy határozott kamatozású, közforgalom tár­gyául szolgáló más értékpapírban kifejezett«, hagyassanak ki a törvényjavaslat szövegéből.« T. Képviselőház! Erről a paragrafusról én már megemlékeztem az általános vitánál tar­tott beszédemben. Ezt a paragrafust nem tar­tom méltónak arra, hogy ezt itt befoglaljuk ebbe a törvényjavaslatba, (Ugy van! a szélső­baloldalon.) mert a valósággal teljesen ellenke­zik. Amint a pénzügyi bizottságban kimutat­tam és amint aztán ismételtem beszédem folya­mán, e kötvények ügyében legnagyobb részben megtörtént az egyezség. A Magyarország terü­letén lévő összes vasutak csak azzal a feltétel­lel kapták meg az aranymérleg jóváhagyását, verifikálását, hogyha beleegyeznek abba, hogy vagyoni viszonyaik szerint 4—15%-ot fizetnek kötvényeikért. Ha most beleiktatjuk ebbe a törvénybe, hogy semmisem fizetendő, a másik oldalon pedig ki van kötve, hogy még abban az esetben is kötelesek a vasutak ezt a 4—15'/»-ot megfizetni, ha a törvény ugy határoz, hogy nem kell semmitsem fizetniök, ugy itt szemmel­látható ellentét mutatkozik. Ha jól vagyok in­formálva, az egyezségből csak a Beszkár köt­vényei hiányoznak és néhány kötvény, amely egyes társaságok kezében van, ezek a társasá­gok azonban szintén elsőrangú fizetők. Kérdem a t. Képviselőháztól, miért kell eze­ket a kötvényeket nullifikálni. Ezeket a vas­utakat legnagyobb részben a kötvények értéke­Hiteséből befolyt pénzből építették ki. A rész­vénytőkét rendesen, mint elvesztett vagyont kezelték, de a kötvényekből építették fel volta­képen ezeket a vasutakat. Most egyszerre eze­ket a kötvényeket akarják nullifikálni, azokat a kötvényeket, amelyek segítségével egyedül volt lehetséges a vicinális vasutakat felépíteni. Ez olyan igazságtalanság amely ellen küzdeni nagyon nehéz, de még nehezebb az ellen küz­deni, hogy miután most a kötvények értéke na­gyobb lett, mint a részvényeké, a részvények nem érnek semmit, mert nem adnak értük ka­matot, most a kötvényeket megsemmisítsék és a részvényesek kezén maradjon az egész va­gyon. Ez az értékeknek olyan áttolása, amely igazán nem méltó hozzánk. Erre talán nem is gondoltak akkor, amikor ezt a paragrafust fel­vették a törvényjavaslatba. Azért, hogy itt bi­zonyos egyszerűsítés történjék, bevenni a ja­vaslatba ezt a részt, azt hiszem, nem méltó hoz­zánk. A vasút teljes egészében megvan, meg­vannak a vagonok, a sínek, az állomások épü­letei, megvan a vasutak forgalma és üzlete. (Györki Imre: A magas tarifa is megvan!) Mi lehet az ok, aminél fogva az állam kényszerí­teni akar egy társaságot, hogy ne fizessen sem­mit azért, amiért talán szívesen fizetne. Mi az oka az ilyen intézkedésnek, miután itt érték­álló dolgok megmaradtak'? Amit a kötvények­ből csináltak, az mind megvan, azon nem tör­tént semmi változás, legfeljebb az történt,hogy a Máv. ezeknél a vicinális vasutaknál nagyobb percentet — nem akarok erősebb szót hasz­nálni, — kötött ki magának, mint az a szerződé­sekben meg volt határozva. Nem látok semmiféle mentséget arra, hogy itt általában történjék valami lintézkedés. Ez az érték fennáll, ezt a fennálló értéket egysze­rűen megsemmisíteni azáltal, hogy ami eddig nem ért semmit, az most értékké váljék, ami pedig kivétetett az egyesség értelmében, iaz <ne legyen érték, nonsens. Ha a székesfőváros át­vette a közúti vasutat és a városi vasutat po­tom árért, semmiségért, egy tál lencséért, s ott tudtommal még kiegyezés sem történt, ak­kor milyen alapon akarják ezeket a kötvé­nyeket, iainelyet részint külföldön is vannak, teljesen .megsemmisitenil Ez a főváros a leg­gazdagabb fővárosok közé tartozik, s ennek a fővárosnak, amely egy brilliáns üzletet kia­pott semmiért, még a kötvényeit is mentesí­teni akarják? Bocsánatot kérek, ez az igazság­nak ököllel való arculütése, s ezt 'nem lehet fentartani. Megjegyzem, hogy e kötvények jórésze a polgárság kezében is van. Milyen alapon akarjáik egy gazdag társaságnak, egy gazdag fővárosnak üzletéből ezeknek az embereknek kötvényeit megsemmisíteni, hogy semmit se kapjanak'? De ha már ezt megcsinálták a ke­reskedelemügyi iministeriumban, akkor miért nem alkalmazzák ugyanezt a kényszert a Besz-kárral"? Miért nem kényszeritették őket is, hogy fizessenek bizonyos százalékokat, ugy, mint ahogy érezte a kereskedelemügyi minis­terium, hoigy a másik oldalon is kell fizetni ezekért a kötvényekért. Ha ezt most törvény­ben mondjuk ki, akkor a főváros nem lesz bo­lond, hogy fizessen egy garast is ezekért a köt­yénvékért, márpedig ha ebbe belemegyünk, az teljesen egyenlő iaz állam hitelének megron­tásával. Kérdezem továbbá, hogy milyen etikai ala­pon akarják önök indokolni ezeknek a kötvé­nyeknek megsemmisítését 1 ? Ha azt mondaaiák, hogy a vasutak lerongyolódtak, hogy a vas­utak rosszul állnak s nem tudnak exisztálni, akkor még volna erre egy kényszermomentuim, de mindez nem áll, inert még maga a Magyar Államvasút is, érezve ezt a helyzetet, saját magának sokkal nagyobb percentualitást kö­tött ki, mint amennyi az eredeti szerződések­ben van meghatározva. Ha tehát a Magyar Államvasút ezt kikötheti magánaik, ha a Ma­gyar Államvasút abból indul ki, hogy neki semmit sem kell fizetnie munkákért, akkor a többieket is mentesíteni kell. Milyen etikai alapot tálainak önök ania, hogy ezt megcsi­nálják ? Én tehát az igazságom érzetében, de nem is /az igazság érzetében, hanem látva azt az igazságtalanságot, amelyet ennél a szakasznál szükség nélkül alkalmaznak, nem fogadhatom el azt ugy, ahogy van és ajánlom módosításo­mat elfogadásra. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon,) Elnök: Szólásra következik'? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő. Gál Jenő: T. Képviselőház! Csatlakozom a Sándor Pál t. képviselőtársam által bejelentett •határozati javaslathoz és kérem annak elfoga­dását. Ez a 4. pont semmi más, mint a magyar magángazdaságnak óly katasztrófába vitele, amelyet még egy pénzügyileg erösebben meg­alapozott állam sem bírhatna ki. Az s hogy a mélyen t. kormány elzálrkózik a záloglevelek­nek, valamint ezeknek a kötvényeknek valori­zálása elöl, semmi egyéb, mint a teljesitőké-

Next

/
Thumbnails
Contents