Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-107

12 Az országgyűlés képviselőházánál; földi kölcsön van. Ha csak 10%-kai számítom ennek kamatját, részben az árfolyamveszteséggel, ez 100 millió terhet ró ránk. Itt van a földreform kérdése. Hogv lehet ezt megoldani külföldi kölcsönnel? Itt van a legnagyobb baj, hogy mi pénzt importálunk, ahelyett hogy termelő értékeket importálnánk. Itt van a végzetes tévedés. Épen ezért, miután az egész gazdasági életnek ez a tengelye és itt hivatkozom Szekfü Gyulának az általam ma a legnagyobbnak ítélt történetirónak egyik könyvére, amelyben azt mondja (olvassa): »A kapitalisztikus korszak uj hatóerői hirtelen betörő rohanó munkájukkal a meglevőt sokkal inkább megtámadták, semmint az állami szociális előrelátás mellett szükséges lett volna. Az uj erők. iij képződményeket hoztak létre, amelyek a lassu történelmi fejlődéssel még nincsenek szerves kapcsolatban. így érthető, hogy a gazdasági és szellemi kultúra a nyugathoz hasonló legszélesebb alapokon éüült fel, de az uj társadalmi épületeken itt is, ott is repedés és hasadás észlelhető, jeléül annak, hogy itt heterogén erők egyidőben működtek. A hiányok kitöltése, az akadályok leküzdése csak szervezett mun

1 kával valósitható meg. Hogy pedig erre a modern alkotmányos állani hagyományos gépezetével és kapitalista gazdaságával kénes lesz-e, ez a jövő nagy kérdése t nemcsak Magyarországra, de az egész széttépett európai közösség minden államára nézve«. Tehát világosan megmondja, és igaza is van, de mi hozzátehetünk valamit: mi élni akarunk, mi élni fogunk! (Ugy van! a jobboldalon.) Ennek az »éjni fogunk«-nak az akarat kell, hogy az alapja legyen és kell hogv ehhez az erőt adja. Hogy ezeket a kérdéseket taglalom, ezt esak azért teszem, hogy egy határozati javaslatot nyújthassak be ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ebben a határozati javaslatban azért érintem röviden ezt ^a kérdést, mert ha elfogadják úgyis kell még pó'a beszélnem. Arról van szó. hogv egv prima elsőrendű intézményt kell életrehivnunk itt Magvarországon. (Sándor Pál: Még egyet?ï A Nemzeti Bank megmutatta azt hogy egy olyan intézményt tudtunk létrehozni, amelyre méltán büszkék lehetünk és amely teljes joggal téliesen, szépen képviseli a mi érdekeinket kifelé. A Nemzeti Bank épen azért, mert egész gazdasági életünk erre van alapitva, természetszerűen nem arra való, hogy megmozdíthatatlan tőkékkel nem rendelkezve, a gazdasági élei vérkeringéséhez juttasson bennünket; azért van arra szükség, hogy egy ujabb intézmónyt létesítsünk, mégpedig olyan ujabb intézménvt, amelyre e kérdés-komnlexus^ teljes rendezése rábizatik. Rábízatnék tehát a földreform pénzügyi likvidácíója, rábízatnék továbbá a vagyonváltság címén az állam kezébe került 400.000 katasztrális hold föld ügye. Mint gazdaember teljesen tisztában vagyok azzal, hogv 400.000 katasztrális hold földet máról holnnnra megmozgatni nem lehet.^ sem itt. sem Németországban, sehol a világon. A föld — s ezzel tisztában lehetünk — nem tőke. hanem hozadékforrás. 400.000 hold földnek máról holnapra forgalomba dobása legfeljebb azt eredményezheti, hogy ezért a hozadékforráséri minél kevesebbet kapunk, ez pedig nem lehet célja senkinek, de nincs is szükség arra, hogy ez a föld értékesíttessék. A ira van szükség, hogy ennek a hozadéka niogmozgattassék. Megvizsgáltam a költségvetést és így nagy sajnálattal vagyok kénytelen 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. megállapítani, hogy a költségvetés semmiféle tételében nem tudtam megtalálni, hogy ennek a 400.000 holdnak mi a jövedelme. Bizonyára megvan a jövedelme, bizonyára el van számolva... (Sándor Pál: Nagyon kevés! — Propper Sándor: Egy kocsi széna!) Nagyon távol áll tőlem, hogy azt gondoljam, hogy ez a jövedelem talán valami suskussal eltűnt. Nem azt mondom én. Nem tudom megtalálni, hogy vármegyénkint mi és mennyi ennek a földnek a hozadéka. Mert ha erről a föld-kérdésről beszélünk, tisztában kell azzal lennünk, nem mindegy, hogy Békés-, Somogy-, vagy Mosonvármegyében fekszik-e az a bizonyos birtok és milyen komplexusban fekszik. (Ugy van! a jobboldalon.) Amiről én beszélni akarok, az az, hogy ennek a 400.000 holdnak 2, vagy 3 évi hozadékát engedje át az állani ennek a megalakítandó uj intézménynek. Ezzel a hozadékkal teljesen nyugodt lélekkel bocsáthatna ki az ui intézet hiteljegyeket, amelyek napról-napra kamatoznak. Tudjuk nagyon jól, hogy a Gresham-féle törvény szerint egyszerre kétféle pénz nem lehet cirkulációban egy országban, mert a rossz pénz kiszorítja a jobbat. (Ugy van! a jobboldalon.) Vigyáznunk kell erre, mert ha itt akármi más móddal próbálkozunk, csak az lehetséges, hogy a jegybanknak bankjegyeit szorítanánk ki. De akarunk-e mi itt ujabb inflációt? Isten őrizzen tőle! Egyszer már átmentünk ezen és már megégette magát vele a gazdasági élet. Arról van szó, hogy a Nemzeti Bank jegyeinél jobb jegyet tudjunk adni. Hogy lehet jobb jegyet adni akkor, amikor a Nemzeti Bank jegyei — mint az imént kifejtettem — 100%-ig fedezve vannak? Ez csak ugy történhetik, hogy ha kamatozó hitel jegyeket adunk ki. Ezekkel a kamatozó hiteljegyekkel kifizethetik végre azokat a földbirtokosokat is, akik eddig nem juthattak hozzá a pénzükhöz, továbbá kölcsönt tudnak adni azoknak az embereknek, akik juttatottak, akik földet kaptak és akiknek kezében sok helyen parlagon marad a nekik juttatott föld, mert töke- és pénzhiányban szenvednek, mert felszerelésük nincs. (Egy hang a baloldalon: Vizenyős, hitvány a juttatott föld.) Nem akarunk mi lehetetlenséget. Semmivel sem akarunk többet, minthogy egy métermázsával többet akarunk termelni holdanként, öt esztendő múlva majd beszélhetünk. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy határozati javaslataimat beterjesszem. (Halljuk! Halljuk!) Első határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy a hadikölcsönök leszámolás utján történő rendezéséről nyújtson be törvényjavaslatot.« Második határozati javaslatom ez volna (olvassa): »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy nyújtson be oly intézmény létesítéséről törvényjavaslatot, amely a földreform pénzügyi vonatkozásait likvidálja és a gazdasági életet a termeléshez szükséges kamatozó hitellel ellátja.« Harmadik javaslatom a következő (olvassa): »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy az ingatlan-birtokok megkötöttségét, ideértve a hitbizományokat is, a legrövidebb idő alatt szüntesse meg.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Minden egyéb tekintetben a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársunk kitűnően érvelt a valorizáció mellett, végső következte-