Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-107

12 Az országgyűlés képviselőházánál; földi kölcsön van. Ha csak 10%-kai számítom ennek kamatját, részben az árfolyamveszteség­gel, ez 100 millió terhet ró ránk. Itt van a föld­reform kérdése. Hogv lehet ezt megoldani kül­földi kölcsönnel? Itt van a legnagyobb baj, hogy mi pénzt importálunk, ahelyett hogy ter­melő értékeket importálnánk. Itt van a vég­zetes tévedés. Épen ezért, miután az egész gaz­dasági életnek ez a tengelye és itt hivatkozom Szekfü Gyulának az általam ma a legnagyobb­nak ítélt történetirónak egyik könyvére, amelyben azt mondja (olvassa): »A kapitalisz­tikus korszak uj hatóerői hirtelen betörő ro­hanó munkájukkal a meglevőt sokkal inkább megtámadták, semmint az állami szociális elő­relátás mellett szükséges lett volna. Az uj erők. iij képződményeket hoztak létre, amelyek a lassu történelmi fejlődéssel még nincsenek szerves kapcsolatban. így érthető, hogy a gaz­dasági és szellemi kultúra a nyugathoz hasonló legszélesebb alapokon éüült fel, de az uj társa­dalmi épületeken itt is, ott is repedés és hasa­dás észlelhető, jeléül annak, hogy itt heterogén erők egyidőben működtek. A hiányok kitöltése, az akadályok leküzdése csak szervezett mun 1 kával valósitható meg. Hogy pedig erre a mo­dern alkotmányos állani hagyományos gépeze­tével és kapitalista gazdaságával kénes lesz-e, ez a jövő nagy kérdése t nemcsak Magyaror­szágra, de az egész széttépett európai közösség minden államára nézve«. Tehát világosan megmondja, és igaza is van, de mi hozzátehetünk valamit: mi élni akarunk, mi élni fogunk! (Ugy van! a jobbolda­lon.) Ennek az »éjni fogunk«-nak az akarat kell, hogy az alapja legyen és kell hogv ehhez az erőt adja. Hogy ezeket a kérdéseket taglalom, ezt esak azért teszem, hogy egy határozati javas­latot nyújthassak be ebben a kérdésben. (Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon.) Ebben a határo­zati javaslatban azért érintem röviden ezt ^a kérdést, mert ha elfogadják úgyis kell még pó'a beszélnem. Arról van szó. hogv egv prima elsőrendű intézményt kell életrehivnunk itt Magvarországon. (Sándor Pál: Még egyet?ï A Nemzeti Bank megmutatta azt hogy egy olyan intézményt tudtunk létrehozni, amelyre méltán büszkék lehetünk és amely teljes joggal téliesen, szépen képviseli a mi érdekeinket ki­felé. A Nemzeti Bank épen azért, mert egész gazdasági életünk erre van alapitva, természet­szerűen nem arra való, hogy megmozdíthatat­lan tőkékkel nem rendelkezve, a gazdasági élei vérkeringéséhez juttasson bennünket; azért van arra szükség, hogy egy ujabb in­tézmónyt létesítsünk, mégpedig olyan ujabb intézménvt, amelyre e kérdés-komnlexus^ tel­jes rendezése rábizatik. Rábízatnék tehát a földreform pénzügyi likvidácíója, rábízatnék továbbá a vagyonváltság címén az állam ke­zébe került 400.000 katasztrális hold föld ügye. Mint gazdaember teljesen tisztában vagyok azzal, hogv 400.000 katasztrális hold földet máról holnnnra megmozgatni nem lehet.^ sem itt. sem Németországban, sehol a világon. A föld — s ezzel tisztában lehetünk — nem tőke. hanem hozadékforrás. 400.000 hold föld­nek máról holnapra forgalomba dobása leg­feljebb azt eredményezheti, hogy ezért a hozadékforráséri minél kevesebbet kapunk, ez pedig nem lehet célja senkinek, de nincs is szükség arra, hogy ez a föld értékesíttessék. A ira van szükség, hogy ennek a hozadéka niogmozgattassék. Megvizsgáltam a költségve­tést és így nagy sajnálattal vagyok kénytelen 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. megállapítani, hogy a költségvetés semmiféle tételében nem tudtam megtalálni, hogy ennek a 400.000 holdnak mi a jövedelme. Bizonyára megvan a jövedelme, bizonyára el van szá­molva... (Sándor Pál: Nagyon kevés! — Prop­per Sándor: Egy kocsi széna!) Nagyon távol áll tőlem, hogy azt gondoljam, hogy ez a jöve­delem talán valami suskussal eltűnt. Nem azt mondom én. Nem tudom megtalálni, hogy vár­megyénkint mi és mennyi ennek a földnek a hozadéka. Mert ha erről a föld-kérdésről beszé­lünk, tisztában kell azzal lennünk, nem mind­egy, hogy Békés-, Somogy-, vagy Mosonvár­megyében fekszik-e az a bizonyos birtok és milyen komplexusban fekszik. (Ugy van! a jobboldalon.) Amiről én beszélni akarok, az az, hogy ennek a 400.000 holdnak 2, vagy 3 évi ho­zadékát engedje át az állani ennek a megala­kítandó uj intézménynek. Ezzel a hozadékkal teljesen nyugodt lélekkel bocsáthatna ki az ui intézet hiteljegyeket, amelyek napról-napra kamatoznak. Tudjuk nagyon jól, hogy a Gres­ham-féle törvény szerint egyszerre kétféle pénz nem lehet cirkulációban egy országban, mert a rossz pénz kiszorítja a jobbat. (Ugy van! a jobboldalon.) Vigyáznunk kell erre, mert ha itt akármi más móddal próbálkozunk, csak az lehetséges, hogy a jegybanknak bankjegyeit szorítanánk ki. De akarunk-e mi itt ujabb inflációt? Isten őrizzen tőle! Egyszer már át­mentünk ezen és már megégette magát vele a gazdasági élet. Arról van szó, hogy a Nemzeti Bank jegyeinél jobb jegyet tudjunk adni. Hogy lehet jobb jegyet adni akkor, amikor a Nemzeti Bank jegyei — mint az imént kifejtettem — 100%-ig fedezve vannak? Ez csak ugy történ­hetik, hogy ha kamatozó hitel jegyeket adunk ki. Ezekkel a kamatozó hiteljegyekkel kifizet­hetik végre azokat a földbirtokosokat is, akik eddig nem juthattak hozzá a pénzükhöz, to­vábbá kölcsönt tudnak adni azoknak az embe­reknek, akik juttatottak, akik földet kaptak és akiknek kezében sok helyen parlagon marad a nekik juttatott föld, mert töke- és pénzhiány­ban szenvednek, mert felszerelésük nincs. (Egy hang a baloldalon: Vizenyős, hitvány a jutta­tott föld.) Nem akarunk mi lehetetlenséget. Semmivel sem akarunk többet, minthogy egy métermázsával többet akarunk termelni hol­danként, öt esztendő múlva majd beszélhetünk. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy határozati javaslataimat beterjesszem. (Halljuk! Halljuk!) Első határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy a hadi­kölcsönök leszámolás utján történő rendezésé­ről nyújtson be törvényjavaslatot.« Második határozati javaslatom ez volna (olvassa): »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy nyújt­son be oly intézmény létesítéséről törvényja­vaslatot, amely a földreform pénzügyi vonat­kozásait likvidálja és a gazdasági életet a ter­meléshez szükséges kamatozó hitellel ellátja.« Harmadik javaslatom a következő (ol­vassa): »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy az in­gatlan-birtokok megkötöttségét, ideértve a hit­bizományokat is, a legrövidebb idő alatt szün­tesse meg.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Minden egyéb tekintetben a törvényjavas­latot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobb­oldalon,) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előt­tem szólott igen t. képviselőtársunk kitűnően érvelt a valorizáció mellett, végső következte-

Next

/
Thumbnails
Contents